Hogyan rágjuk meg kölykünknek a falatot?

Látszólag egyszerű probléma ez: a csecsemő életében van egy átmeneti időszak, amikor még nincs elegendő foga a rágáshoz, de már ennie kell szilárd állagú ételeket is az anyatejen kívül. Valójában azonban ez is egy olyan területe a csecsemőápolásnak, melyben divatok és vérre menő viták mentén kapkodja a fejét az egyszeri anyuka.

Forrás:Táfelspicc

A nagykönyv szerint a folyékonytól a szilárdig, a szopás-nyelés folyamatának ösztönös, már a méhben alkalmazott tudásától a rágás, nyammogás, nyállal keverés bonyolult műveletsoráig fél és egy éves kora között, 6 hónap alatt kellene eljutnia a babának, hiszen eközben körülbelül 6-12 darab fogat növeszt.

A valóságos csecsemő azonban, minden védőnő és gyermekorvos bánatára egyéniség, ezért eltérő hajlandóságot mutat a tanterv teljesítésére.

Dédanyáink technikája mostanában kezd újra divatba jönni:ők még megrágták az ételt, mielőtt a csecsemő szájába adagolták volna. Ez a tökéletes módszer: a baba hónapról hónapra, a fogak mennyiségétől, valamint a szilárd ételekhez való hozzáállásának fejlődésétől függően állítható be az éppen megfelelő állag. Persze ebben is, mint minden gyerekgondozási kérdésben két ellentétes nézet van érvényben: az anyai nyál erősíti a baba immunrendszerét, ezért kifejezetten egészséges, mondja az egyik, míg a másik oldal éppen óvná a csecsemőt a felnőttre ártalmatlan, neki viszont veszélyes baktériumoktól. Akad, aki a gondolattól is hányingert kap, míg más természetesnek gondolja a szájból szájba etetést, mindenesetre sok más retro mánia mellett ez is egyre nagyobb port kavar, pláne, hogy már Alicia Silverstone is így HYPERLINK "http://bezzeganya.postr.hu/szajbol-szajba-eteti-a-gyereket-alicia-silverstone"eteti egyéves gyermekét, Mackót.

Egy másik új hullám, az igény szerinti hozzátáplálás hívei pedig úgy vélik: egészben kell a gyerek kezébe adni az ételt, aki így éppen annyit fog megenni, amennyire szüksége van, a fulladást pedig ösztönösen elkerüli. Úgy gondolják, természetellenesek a pépesített, így eredeti szerkezetüktől megfosztott trutymók.

A legtöbb csecsemő számára azonban az állag elsődlegesen fontos szempont, mikor a szilárd táplálékkal ismerkedni kezd, a legtöbb anyára pedig alaposan ráijeszt egy-egy félrenyelős, fulladásos sztorival a védőnője vagy az anyósa. A kezdetekkor éppen ezért az anyatejnél csak egy fokkal sűrűbb pépet képes, nem is bekanalazni, inkább felszippantani. Így ha célunk az, hogy valóban megetessük a babát, az első hónapokban muszáj leturmixolni, majd felhígítani a zöldségeket és a gyümölcsöket is. Célszerű persze erre alkalmas alapanyagokat választani: sütőtököt, céklát vagy krumplit, banánt, barackot. Hígítani lehet gyümölcslevekkel, anyatejjel vagy tápszerrel is. Ekkor még botmixerrel a legjobb dolgozni, bár egyesek a dróthálós teaszűrőre esküsznek.

Ekkor jön a hosszú, türelmes kísérletező időszak: míg az egyik almapüré után közvetlenül a csirkecombra ugrik, a másik még hónapokig híg löttyökön él, és húsz foggal se hajlandó rágni. Ha már néhány foggal rendelkezik, 8 hónapos kora felé érdemes a kezébe adni egy-egy egész darab ételt: kiflicsücsköt, vagy kekszet, így lassan megismerheti a valódi textúrákat, ha nagy mennyiséget nem is tud még elfogyasztani belőlük.

Ezután lehet a folyékony pépet sűrűbbre, darabosabbra váltani, de nem mindegy, hogyan: ekkor megy veszendőbe a háztartás villakészlete. A zöldségek egy részét, illetve a húsokat érdemes még mindig turmixolni, esetleg késes aprítóval eldolgozni, míg az étel egyharmadát elég villával enyhén darabosra nyomkodni. Így a pépes alap könnyen magával viszi a nagyobb darabokat, ugyanakkor igényel némi nyammogást az elegy elfogyasztása, amely mozgásformából majd egyszer a rágás lesz.

Innentől már csak az arányok változnak: egyre nagyobb rész darabos és kisebb pépes anyagból áll össze egy fogás, egy, másfél, két éves korára pedig már gépek és fulladás nélkül rág - úgy is, ha a madarakat, vagy ha a civilizációt követtük darabolás ügyben.

A sorozat további részeiben az egyes ételek, ízek bevezetésével is foglalkozunk.