Mák a vénában

"Nem a válasz. Ugyanez lenne a válasz arra a kérdésre, hogy újrakezdenéd-e. Nem. De a drogosok mindig hazudnak. Szavukat se higgyed. A nem válaszaikat meg főleg ne. Mondom. Ne." Több ezer év történelem és egy tízéves mákfüggés története.

Mákkérdésben a magyarok elég egyértelműek: kell, mert hagyománya van, és mert finom. Az uniós csatlakozás előtt a kardinális kérdések között szerepelt, hogy megmarad-e a tésztára való. Az ételekben maradt, a gyógyszerek alapanyagaként is, de miért szabályozzák agyon a termesztését, és hogyan tud a mákhoz fűződő kapcsolat erősebb és szigorúbb lenni minden emberi viszonynál? Az ópiumot szolgáltató mákot időszámításunk előtt 3400 körül, alsó Mezopotámia vidékén már használták. Hippokratész az ópium mágikus tulajdonságokkal való felruházása ellen szónokolt, ugyanakkor vérzéscsillapító és érzéstelenítő hatását elismerte.

Az inkvizíció 200 évre száműzte Európából, de a reformáció alatt visszaszivárgott. A holland hajósoknak köszönhetően az 1760-as évekre a Kínába exportált ópium mennyisége rekordokat döntött, az 1800-as években sokan gazdagodtak meg a morfium előállításából. Közben hatalmas méreteket öltött a heroinfogyasztás, a háborúkban pedig a morfininjekciót alkalmazták sikerrel fájdalomcsillapításra. Az első világháború éveiben a Harrison-féle narkotikumtörvény miatt már csak illegálisan lehetett hozzájutni a szerhez, ezzel beindult a feketepiac is.

Magyarországon az 1980-as években jelent meg az intravénás morfium és az egyéb opiátkészítmények, ezzel párhuzamosan megnövekedett a vényhamisítások, a gyógyszertári és kórházi betörések száma, és a szer otthoni előállítása (máktea) is. A máktermesztés - elsősorban a drogfogyasztás visszaszorítása miatt - kettévált étkezési és ipari felhasználású fajtákra. Az étkezési mák gubójában a hatóanyag-tartalom (alkaloid) 0,7%-nál kevesebb, az ipari mákéban ennél nagyobb, ez utóbbi termesztését szabályozzák. A Nemzeti fajtajegyzékben 7 étkezési és 12 ipari mákfajta található, de míg az ötvenes-hatvanas években Magyarország adta Európa morfintermelésének kétharmadát 30 ezer hektár vetésterülettel, ma ennek csak töredéke terem itthon. A mákot magjáért ma 100-130 ezer hektáron termesztik a világon. Az ópiumért 200-220 ezer hektáron vetik; gyógyászati célra (India, Kína, Japán) és kábítószer-alapanyagnak (Afganisztán, Mianmar stb.). A máktermesztést éppen ezért szabályozzák, az ENSZ Narkotikus drogok és pszichotrop szerek illegális kereskedelmét szabályzó egyezménye alapján. Az Európai Unióban nincs egységes szabályozás, itthon ellenőrzött körülmények között folyik a termesztés 3-4 ezer hektáron.

Az ópium a máknövény (Papaver somniferum) tejnedve, amit az éretlen mákfejek bemetszésével nyernek. Míg az opiátok egyes fajtái, mint a morfium, a legsikeresebb fájdalomcsillapító szerek, összességükre igaz, hogy nagyon erős fizikai és pszichés függőséget okoznak. Közülük a heroin az egyik legelterjedtebb.

A függésről és arról, ami utána jön

A mák ijesztő tulajdonságairól hitelesen egy valaha aktív mákhasználó tud beszélni. A magát Fekete Mihálynak nevező férfi története a mák vonzásáról, az őrületről, a leszokásról és arról, hogy mi van utána.

"Minden új ismerős társaságában el lehet egyszer játszani a fagyizóban a kérdést, hogy a mákfagyi a növény melyik részéből készül. A cukrász általában nem érti a poént, a partner meg diszkréten asszisztál a könnyed szórakozáshoz" - kezdte. "Persze a dolog korántsem vicces, egy évtized aktív mákhasználat, néhány tucat sikertelen leszokási kísérlet, majd végre egy sikeres elvonó után, húsz évvel később ennyi tréfa belefér a mindennapokba. Egyfelől bele, másfelől meg jelzi azt, hogy aki egyszer junkie volt, az élete végéig az marad: lehet tiszta, kicserélődhetnek a sejtjei, de gondolkodásában kitörölhetetlenül nyomot hagy a kábítószeres múlt."

Mivel Magyarországon a nyolcvanas években még nem volt annyira szigorú a mák termesztésének szabályozása, viszont bonyolult volt gyógyszertárból kiváltani kodeinalapú gyógyszereket - személyi igazolványt kértek a recept mellé, ami után következett a házkutatás, rendőri eljárás -, a mákfüggők a mezőről szerezték be az adagokat. "Adva volt egy helyzet, be kéne már állni rendesen, és adva van egy rosszul, vagy semennyire sem őrzött mákföld, harminc-ötven-száz-százötven kilométerre Pesttől. De ha igény van, akkor ezek a távolságok nem számítottak, és akár éjjel, akár délután, akár kora este, figyelve folyamatosan a hangokat, jön-e a gazda, az éjjeliőr, a szomszéd, nekilátott az ember mákot metszeni." A munka lassú és unalmas volt, órák alatt telt meg egy kis filmes doboz. A kiégetett mákot vénába szúrták, ami még az utcai heroinnál - ez akkor nem létezett Magyarországon abban az időben - is jóval koszosabb volt.

Mihály magát a bódulatot így írja le: "Flashnek hívja a szleng az érzést, ami néhány másodperc múlva bekövetkezik. Kellemes bizsergés, majd rászakad az égbolt az emberre, nehéz szépíteni, sok orgazmussal ér fel ez a hosszabb-rövidebb ideig tartó érzés. Aztán persze a betépés, az eufória, a könnyed hangulat, a minden rendben érzés, órákon keresztül. A függés időtartamának arányában ez az állapot rövidül, gyakrabban szúr az ember."

A mákgubó megfejése hosszú és unalmas folyamat, Mihály szerint elsősorban ezért maradtak a felhasználók idényen kívül szer nélkül. "Egy embert ismertem, aki nyaranta annyi mákot tudott metszeni, hogy a kiszárított anyagból szilveszterkor még meg tudott kínálni, de ő május elejétől június végéig minden este ment metszeni, iszonyatosan szorgalmas volt. Halott néhány éve." A friss mákot helyettesítendő a virágboltok jöttek: "Amikor vége az ezüstkanalas-fecskendős anyagozásnak, akkor kezdődik az ikebanaszakkör, és jön a gasztronómia. Szárított mákgubók felkutatása a virágárusoknál, és máktea főzése titokban, hülye magyarázatokkal a családtagok irányába." Mert a mákfőzet nagyon büdös. Emellett rettenetes íze van, volt felhasználó, aki Daedalon kúppal (mármint a kúpot a rendeltetésszerű helyén használva) tudta csak meginni. "Bármire esküszöm, nincs a mákteánál rosszabb ízű dolog a világon, belefő a csersav, az összes alkaloida, attól lehányom a klaviatúrát, hogy eszembe jut" - mondja Mihály. "Cserébe a jó tömény mákteák tudják hozni a beszúrt mák flashét, és persze tovább tart a hatás. Kemény eufória, durva sztondulás, napi négy doboz cigi, minden bútor és minden ágynemű kiégetve a lakásban, annak eredményként, hogy az ópiumtól folyamatosan bealszol, bármilyen testhelyzetben: állva, ülve, fekve."

Mihály tizennyolc évesen szúrta a vénájába először a máktejet, amit követett még számtalan szúrás és rengeteg rosszízű tea. "Elképesztő helyeken, utcai vécékben, koszos konyhákban, presszók mosdójában, sok-sok éven keresztül, csúszva egyre lejjebb. Lejjebb, még lejjebb. A mák nem viccel, a kapcsolat vele erősebb és szigorúbb minden emberi viszonynál. Itt nincs az egyszerű csajos haragszom rád, aminek egy bocsánatkéréssel vége. Itt adnod kell, időt, pénzt, magadat, később elvéve mindenki másét, az antiszociális létben szenvedve, a napi életben maradásért, küzdve az elvonás ellen." A kérdésekre, amik a mákos múltra vonatkoznak, nehezen felel:

"Hogy megérte-e? Nincs rá jó válasz. Ha a telefonregiszteremet nézem, és azok névsorát, akik belepusztultak a mákba, akkor egyértelmű, hogy nem. Ha a tapasztalatokat, amit tíz év anyagozása biztosít, akkor is nem a válasz. Ugyanez lenne a válasz arra a kérdésre, hogy újrakezdenéd-e. Nem. De a drogosok mindig hazudnak. Szavukat se higgyed. A nem válaszaikat meg főleg ne. Mondom. Ne."