Mindent a pontyról a konyhában

A ponty nagy kedvencünk, nem csak karácsonykor veszünk egy darabot, hogy fintorogva tologassuk a halászlében. Ismerjék meg jobban ezt a csodálatos élőlényt, finom alapanyagot!

A hal

A pontyról általában annyit szokás tudni (már ha nem vagyunk pecások), hogy a piacon a halasnál karácsony előtt csurig van vele a tartály, abból kell venni, hazavinni, oszt jó napot. Hogy az a ponty milyen, egyáltalán: hogy pontyból több féle van, azt nem szokás tudni. Mint ahogy azt sem, mennyi mindent lehet belőle főzni. Ez némileg érthető, hiszen annak ellenére, hogy a halászlevet még mindig hajlamosak vagyunk a pörkölt és a túró rudi mellett afféle hungarikumként, a magyar konyha specialitásaként kezelni, Magyarországon az egy főre eső éves halfogyasztás aggasztóan alacsony. Pedig a ponty és más édesvízi társai egészséges, megfizethető, hazai termékek, sőt jó minőségű hazai termékek, mégsem esszük. Egy-két régiót leszámítva nem is nagyon tudunk vele mit kezdeni a konyhában, azon kívül, hogy halászlé, esetleg rántott ponty lesz belőle.

A leve

A pontyról első körben mindenkinek a halászlé ugrik be, mert ezt ettük gyerekkorunkban karácsonykor, talán a mai napig is ez az ünnepi fogás. Ha esetleg volt olyan mázlink, hogy valamelyik családtagunk horgászott, és neki volt olyan mázlija, hogy pontyot fogott, akkor az év többi részében is ettünk halászlét, ki paszírozta, ki nem. Utóbbi aztán Fradi-Újpest szintű meccseket eredményezett mindenkinél, hogy az a lé bajai vagy szegedi legyen (hogy ilyen receptünk nincs, jól mutatja, a rovatvezetőség hogyan foglal állást a kérdésben), esetleg korhely citrommal, tejföllel, sőt káposztával.

Vagy csak egy leves paprika nélkül, fejből, zöldséggel, hogy tényleg mindenki agyérgörcsöt kapjon. Mert ki az a hülye, aki gyufatésztával eszi, hát te nem vagy normális, hogy lehet anélkül megenni, jó, légyszi ne hívj soha többet, oké, nem is akartalak, fulladj bele a paszírozott halfőzelékedbe, stb.

Ha a halászlé megvolt, akkor jön a rántott ponty, ez még szép hagyományokkal rendelkező, nagy klasszikusa a magyar pontyfogyasztásnak, általában zsemlemorzsába panírozva, de kísérletező kedvű háziasszonyoknál láttunk már mandulás bundában, sörtésztában, és (figyelem!) panko morzsába forgatott halat is. Aztán a dolog itt általában kifújt, pedig.

Bátraké a szerencse

"- Mit eszünk, Matula bácsi?

- Kocsonyát. Amit a bográcsban hagytunk, megkocsonyásodik reggelre, és pirított

kenyérrel... - Matula csak széles mozdulattal jelezte, hogy ez körülbelül a teteje a

szakácskönyvekben található ínyencségeknek."

Pedig a ponty elképesztően sokoldalú alapanyag, ha hajlandóak vagyunk kicsit kimozdulni a gasztronómiai komfortzónából: mivel hasaalja finom zsíros, kitűnő haltöpörtyű készül belőle, ha marad, akkor a halászléből például halkocsonya (de csak a bajaiból! a szegediből nem lesz semmi sajnos), aminek az élvezeti értékére vonatkozólag többek között a Tüskevárban találunk igen pontos megállapításokat. Ha ezzel a kis bevezetővel megvagyunk, jöhet a mélyvíz: ponty miszóban, halburgerben, töltve, pástétomnak vagy olajosan - mind-mind igen jó, izgalmas fogások. Aztán persze ott az igazi zsidó klasszikus, a gefilte fis, aminek az alapváltozatán túl legalább annyi megoldása született, mint mindennek, amit generációk óta készítenek a konyhában.

A ponty sötét oldala

Hogy ez az ártatlannak tűnő hal nem olyan egyértelműen pozitív főhős, mint azt várná az ember, azt mindenki tudja, aki életében csak egyszer kénytelen volt végignézni, ahogy decemberben valamelyik családtag a szakszerűség látszatát keltve valójában teljesen amatőr módon próbálta kivégezni a konyhában a szerencsétlen halat. Pedig profin csinálni sem ördöngősség, itt látszik ezen a videón, ni.

De hogy mennyi gonoszság, sötétség és szenvedés okozója ez a hal, milyen változatos módokon képes megkeseríteni a karácsony előtti heteket, azt senki még csak elképzelni sem tudja, amíg nem dolgozott decemberben pontyárusként, hajnaltól késő estig az embert próbáló hidegben, nem nyúlkált jeges vízbe naphosszat, és trancsírozott több száz halat, belezett, szeletelt, pikkelyezett, hogy aztán a halak által teljesen megtörve átaludja a karácsonyt.