Rettenetes koktéljaink

A Derby arcszesz már nem hódít annyira, mint a hetvenes-nyolcvanas években, a vébéká viszont kiirthatatlan. Semmi mojito vagy Long Island, van, amikor nem a szórakozás a lényeg, hanem a gyors hatás elérése, vagy az alkohol ízének elnyomása. Mit iszik a magyar, ha nincs pénze, vagy ízlése? Mi váltotta az Éva vermutot? A tíz legrettenetesebb hazai koktél.

Az örök klasszikus vörösboros kólát anyáink (apáink) és mi is kértük, a gyerekeink is kérni fogják. Aki nem ivott, az vagy hazudik, vagy azonnal igyon, mert túl kell esni rajta. Kétes népszerűségének több magyarázata lehet. Az egyik, hogy a bort meg kell tanulni szeretni, az olcsó, tablettás bort pedig valahogy ihatóvá kellett tenni. A vörösbor teljes térhódítását a kólában azzal magyarázhatjuk, hogy ha fehérrel innánk, többen megkérdeznék, hogy mi az, mert annyira esetlen lenne a színe, így a pirossal viszont van esélyünk titokban tartani, hogy mit iszunk. A vébéká a tízedik helyen végzett, mert örökké él, és nem lehet kigyakni a kamaszlétből. Ez itt csak az egyik hígítási módja, a boroskóla ugyanis rendkívül megengedő ital.

A bort mással is ízesítik, hogy elvegyék az ízét. A barackleves borban az a jó - azok szerint, akik isszák -, hogy édes és el lehet készíteni vörösből, rozéból és fehérből is. A hígítás itt is ízlés kérdése. "Egész kellemes..., olyan 2 liter után megcsináltam ötven fekvőtámaszt egymás után, azóta sem tudtam ilyet." Bor és barack a kilencedik helyen.

A barackleves sör annyira műízű, hogy halványan ugyan, de még rosszabb, mint a barackos bor. Hígítási ökölszabály itt sincs, a kislányok sok baracklével szeretik, ez lett a nyolcadik.

A sört mással is hígítják, mert keserű. Volt, aki light kólával finomította, mert nem tudta magában meginni, be is került a hetedik helyre: "A dízelt vidéki fesztiválon toltam light kólával, mert azt gondoltam, hogy ettől majd nagyon nagy punk leszek. Fodros szoknyában, nyilván."

A sörből és vodkából kevert kalapács csak a hatodik helyre volt elég, mert semmi trüváj nincs benne, csak szimplán üt.

Vissza a barackhoz, egy kicsit már keményebben tolva. "Sokáig szórakoztattam magam tinédzserkoromban az őszibaracklé és kommersz barackpálinka kombójával. A gyümölcsös név ellenére maga a megtestesült armageddon." A duplabarack az ötödik helyen végzett.

A négyféle töményből és tonikból készülő vasbeton a hatékonysága miatt lett a negyedik, minden ismerőse szerint egy éppen elég belőle, amit a mennyiség, és az arányok miatt nem csodálunk. Üt. Gyorsan, és nem nyomtalanul.

A geilség megtestesítője az osztrák síparadicsomokban még mindig hódító jéger-energiaitalkatyvasz. A szánk rögtön összeragadt, ráadásul a neve repülő szarvas, helló harmadik hely. A könnyeink kicsordulnak ennyi cukor és költészet és Red Bullra kikacsintás láttán.

A búvár vagy tengeralattjáró azért került a második helyre, mert ezt is mindenki kóstolta, hallotta, hányt tőle, vihogott a korsóban alámerülő stampedlin. "Ez még akkor történt, amikor a Szóda Kert a József Nádor téren volt, én pedig a Kodály Köröndnél laktam. Ennek, pontosabban a távolságnak később lesz jelentősége. A pultnál állt egy pasi, akiért odáig voltam évek óta, és gondoltam, feltűnősködni kellene, vagy valami hasonló, ezért kezdtünk el vihogva Unikumokat süllyeszteni a korsó sörökbe. A harmadik után már az aranypántos papucsomban -ennek is később lesz jelentősége- állni alig tudtam, nemhogy szemezgetést kezdeményezni. A negyedik után egyértelmű volt, kopó katica van, ha nem akarok elájulni. A szandálom pántja már a Deákon elszakadt, mezítláb, néha négykézláb, a járdaszélen ülve, a barátnőmmel összekapaszkodva tántorogtam haza, és ennek köszönhetem életem első másnaposságát is. Azóta nem ittam ilyesmit, cserébe a pasi, hát pár évvel később úgy alakult, ahogy aznap este terveztem."

A sivatagi csiga az abszolút győztes - mert ennek létezését egyöntetűen bizonyítják különböző források, nem úgy, mint a szivacsgyöngyénél, ahol tisztázatlan a név és eredet. A nyers tojás italként fogyasztását egyedül Rocky esetében tartjuk elfogadhatónak, de vodkával ez maga az iszonyat.

Iszonyatok versenyen kívül

Többen említették a sósborszeszt és a tiszta szeszt is, mint könnyen elérhető olcsó alkoholforrást, bármivel hígítva, hogy iható legyen. "Én alkoholista voltam, azoknak mindegy, hogy mit isznak, csak butítson és gyorsan. Ittam én dianát is, vagy mi volt a neve, sósborszeszt, és sörösüvegben árultak rettenetes almabort, ami sose látott almát, tiszta szeszt is ittunk citromlével és vízzel hígítva. Az árvák könnyét is megittuk."

Évek óta keringenek történetek a maradék felhasználásáról, a koktél neve a különböző helyekre és időpontokra datált elmesélésekben gyakran változik: szivacsgyöngye, lőre, csurgli, stb. Szinte az összes mesében közös, hogy nem tudni miből állt össze:

A sörös maradékos: "A félrevert habokból áll össze egy karimás szélű fémtálcán a nap végére, és az ilyen-olyan munkákat önkéntes végzők kapják (hamutálca ürítése, stb). Csurgli a neve és - szintén állítólag - egyszer még verekedtek is érte."

"Gergelyugornyán az akkor egyetlen kocsma kínálatában szerepelt a lőre. Egy üstbe mindent beleöntöttek, ami előző este az asztalokon maradt. 1 deci ára 7 és 70 forint között ingadozott a tömény és sör-bor arány függvényében. Érdemes volt korán odamenni, mert a spurisok nem alszanak, illetve a Patyi bácsit megkérdezni mielőtt kikéred, hogy "csókolom, ma mi van a lőrében?" Eredetileg azért gyűjtögette, mert rottyantott rajta egyet-kettőt, aztán azzal takarította a csónakokat meg a kocsiját, csak elkezdtek rájárni a népek."

"Május elsején a budapesti fiatalok nagy része a Tabánban hallgatta az ingyen koncerteket, lett is Tabán-koktél. "Kétliteres palackba ment mindenből egy kicsi, ami nálunk volt: szörp, sör, bor, üdítő, rövid, mindegy. Rázással mix, aztán mindenki jól volt." Recept nincs, mert mindenki abból csinálja, amiből tudja vagy meg tudja inni."

"A pécsi Hard Rák Caféban minden évben megülték a hely születésnapját és ezen felszolgálták a híres Military koktélt, amiből úgy 100 liter készült. A koktél a nevét a színéről kapta, ugyanis az összetevők a végén feltűnő khaki színt adtak ki. A legfontosabb három alapanyag az Unicum, Pezsgő, és narancslé. Ezen kívül úgy tudom, volt benne még vodka, sangria, és valami vermutféleség, esetleg Éva. Vaskondérban keverték, merőkanállal lehetett szedni, általában söröskorsóban fogyasztottuk. Egy korsó elég is volt."

Bónuszként pedig itt a teljes káosz egy nemrég-volt tinilánytól: "Nem volt sok pénzünk, viszont berúgni, úgy gondoltuk, menő lesz. A számban kevertem koktélt: olcsó brandy és olcsó pezsgő. Mindkettőt utálom külön-külön is, együtt is borzalmas volt az íze, viszont ha a szájban keveredik, viccesen pezseg."