A mai gyereknevelési trendek kialakulásának hajtóereje az előző generáció elveivel való radikális szembeszállás. A mai átlagszülő mindent elkövet, hogy saját ősei szokásait károsnak mutathassa be, nagy szerencséjére ezekben a döntésekben gyakran a tudomány - az ál- és a valódi egyaránt - mellette van. Persze nem egységesen: az egyik brit tudós így, a másik kutatás úgy, az egyik kerületi gyerekorvos feketét, a másik fehéret mond, az internet pedig százfélét.
Nem marad más, mint a kísérletezés, a vakrepülés - és a mindent átitató para. A tehéntejtől való rettegés lassan, de biztosan megszállta a nagyvárosi anyukákat: éppen azt a generációt, amelyik az úgynevezett feles tejen (azonos mennyiségű vízzel hígított tehéntej) nőtt fel. Anyáinkkal ellentétben mi sem a csecsemőnknek, sem kisgyerekünknek nem adhatunk tehéntejet, sem az anyatej pótlása, sem a későbbi, kiegészítő táplálás céljából - másfél, két- vagy hároméves korig, vagy soha, minden gyerekorvos és védőnő szerint másképp. Mindennek oka a ma állítólag egyre gyakrabban előforduló allergiák kialakulásának megelőzése, mert ezek miatt elsősorban a tejnek (csakúgy, mint a gluténnek vagy az allergén gyümölcsöknek) a babák táplálkozásába való korai bevezetést okolják.
A tehéntej összetétele teljesen más, mint az anyatejé: nemcsak az idegen eredetű fehérje és zsír miatt, de azért is, mert az élelmi rostok és ásványi anyagok különböző arányban találhatók meg bennük. A tehéntej magas fehérje- és ásványianyag-tartalma megterheli, ugyanakkor alacsonyabb élelmirost-tartalma nem táplálja kellőképpen a babát. A félelem másik oka, hogy a baba tökéletlen emésztőrendszere, ha túl korán találkozik vele, idegen anyagként definiálhatja a tehéntej összetevőit, és allergiás reakcióval védekezhet ellenük. Több orvos gondolja úgy, hogy a mai felnőttek több krónikus betegségének (pl. ekcéma, asztma) ez a csecsemőkori allergiás reakció az oka.
Ezért fejlesztették ki az anyatejpótló tápszereket úgy, hogy a tehéntej összetételét addig módosították, amíg ezek a tápanyagok a csecsemő számára ideális arányban váltak megtalálhatóvá. Az alap azonban mégiscsak tehéntej, ezért sokan még így is félnek tőlük - még az ő számukra is létezik hipoallergén tápszer. Több szakembernek azonban erről is rossz a véleménye, és attól tart, hogy az ilyen sok lépcsőben módosított tápszerekbe már alig jut valami, ami valódi. A megoldás így a minimum egy-, de inkább kettő-, hároméves korig tartó szoptatás, hiszen az anyatej az egyetlen, ami minden követelménynek megfelel, ha azonban ez érthető módon nem megoldható vagy kényelmes, muszáj valamivel biztosítani az - és ebben minden orvos egyetért - mindenki, főleg a gyerekek számára szükséges napi tejbevitelt.
Ha azonban sem tehéntejet, sem tápszert nem merünk adni a gyereknek, két-három éves koráig maradnak a növényi tejek: a rizstej, a zabtej vagy a szójatej. Elég elmenni egy játszótér mellett, biztosan ezeket a bűvös szavakat fogjuk kihallani a homokozó körüli beszélgetés morajából. Rettenetesen drágák, és bárhogyan ízesítik, nem hasonlítanak semmiféle tejre, sem tápszerre, így nem is pótolhatja azokat sem ízben, sem tápértékben. Összetételük valószínűleg megvédi a tejallergia kialakulásától a gyereket, és némiképp egészséges is, már ha előállításához nem használtak adalékanyagokat, az azonban kétséges, hogy a baba tápanyagigényeit biztosítja-e. Használhatók viszont a már szilárd táplálékot fogyasztó baba ételeinek elkészítéséhez, főzelékekhez, levesekhez, mindenféle pépekhez. Ha pedig mi magunk váltunk valóban allergiássá, kipróbálhatunk ilyeneket önteni a reggeli kávénkba, hiszen otthon is könnyű előállítani. Végül úgyis maga a gyerek fogja eldönteni, hogy mi a jó neki, ő legalább nem fél sem az allergiától, sem a mesterséges anyagoktól - azt issza meg, ami finom.
Kókusztej házilag
Kókusztejes-lime-os tejberizs
Horchata
Tápiókapuding
Rizstej házilag