A külföldi meghatározásával kell kezdeni, hiszen egy kínai ízlése nagy valószínűséggel különbözni fog egy olasz vagy kanadai ingerküszöbétől, nem csak intim szféra, népszokások, hanem gasztronómia területén is. Pár alapanyag viszont még így is garantáltan elválaszt minket egymástól, amiket jobb az elején kizárni, vagy a rákérdezéses módszerrel élni, amire viszont nincs mindig lehetőség. Az alapállás az, hogy a külföldi, ahogy a magyar nagy része se, nem fogja megenni a pontyot és a belsőségeket. Ezzel a meghatározást be is fejezhetjük, és most bemutatjuk a biztos, tavaszi-nyári alapanyagokból készülő és egyszerűen, gyorsan elkészíthető befutókat. Amik nem pörköltek és nem gulyáslevesek.
Pisztráng muzsdéjjal
Mivel a magyar konyha és a tengeri halak rendkívül kicsi közös halmazt alkotnak, lényegében semennyit, maradnak az édesvízi fajták. Az egyetlen édesvízi hal, amit még a legnyavalyásabb olasz is vidáman fogyaszt, a pisztráng, ezzel nem lehet tévedni. A leghazaibb pisztrángrecept pedig a kukoricalisztben sütött, muzsdéllyal kínált sült változat egyenesen Erdélyből.
Cigánypecsenye
A sült hússal talán nem lehet mellényúlni, bár ismerek olyan elvetemülteket, akiknek már a tarja is egyfajta szélsőséges megnyilvánulás. A cigánypecsenye mindenképpen az, de a rengeteg paprikával, fokhagymával és óriási szalonnataréjjal feladott hússzelet többet elárul hazánkról mint az országimázsfilmek. Mellesleg a fokhagyma jobban összeköt mint a zsír.
Minden paprika és paradicsomföldekkel rendelkező népnek megvan a maga lecsója, így nagy meglepetés senkit nem fog érni, ha lecsót kap a tányérjára. Ugyanez érvényes a paprikás krumplira is.
A receptben nyúllal, de marhaszegyből, fartőből is elkészíthető, semmilyen szélsőséges, nemzetközileg nem elismert alapanyagot nem tartalmazó fogás.
A zöldborsó rugalmassága miatt idényhez nem kötött, cserébe minden szélsőségektől mentes, imádott, bár egyesek szerint túlértékelt leves.
A kapor sem a magyarság szélsőséges megnyilvánulása, bár a túróval, édesen összerakott pite már csak ránk jellemző. Az édes túróval jobb vigyázni a vendégek előtt, ez a kombináció elsősorban a volt szovjet tagköztársaságokra és ránk jellemző magatartás, hacsak nem ők jönnek vendégségbe, jobb a sós változattal próbálkozni.
A spárga az egyik legjobb minőségben előállított magyar zöldség, bátran lehet büszkélkedni vele.
Reggelire lehet vele kedveskedni, azt úgyis mindenki fújja, hogy a paprika az agyonhasznált fűszerünk, kapjanak belőle.
Muszáj megmutatni, pont, mint a cigánypecsenyét, de a két fogást ne egy napra időzítsék.
Csak azt tudjuk róla elmondani, amit a töpörtyűs pogácsáról, durva, durva, de van az a durvulás, ami nagyon finom tud lenni.
A krumplis tészta édességbe felhasználása is szép szokásunk, könnyebb főétel után tökéletes édesség.
Verhetetlen nagyanyai recept, természetesen zsírral, amit jobb később elárulni.
A mák, bár az édes túróhoz hasonlóan tőlünk eggyel és kettővel keletebbre is népszerű, mégis bármikot előránthatjuk sajátunkként, pláne ahogy ebben a receptben van, savanyú rebarbarával lazítva.