Alapanyagok:
Vékonyan meghámozok egy citromot (olyat, amit biotermékként adtak el, és ennélfogva úgy csinálhatok, mintha elhinném, hogy a héja nincs tele mérgező anyagokkal), persze csak a külső, sárga héját vágom le, a rostos, fehér réteg a gyümölcsön marad. A fügéken egy-egy nem túl mély bemetszést ejtek és egy-egy szelet citromhéjat illesztek beléjük. Megfelelő méretű serpenyőbe rakom a gyümölcsöt, adok hozzá egy vaníliarudat, cukrot szórok rá, mondjuk egy kiló fügére nagyjából fél kilónyit, végül meglocsolom annyi vízzel, hogy a serpenyő alján kisujjnyi magas folyadékréteget képezzen. Felforralom, majd közepes lángon főzöm, amíg a cukorból karamell nem lesz. Szokás a vizet némi konyakkal (vagy valami csakugyan jó sötét rummal, esetleg evvel is, avval is) följavítani, sőt némelyek a víznek marsalával vagy vinsantóval való helyettesítése tárgyában folytatnak kísérleteket, állítólag nem is eredménytelenül. Eredetileg melegen fogyasztják (a recept az olaszországi zsidó konyhából származik), néha fagylaltot adnak mellé, néha valami mást.
Nemcsak desszertként működik, hanem például bruschettán is, lásd erre vonatkozólag a Pirítósok sonkával, kecskesajttal és karamellizált fügével című receptet.