Belefér némi lazaság, ugyanakkor némileg pontosnak is kell lenni. Nem kell hozzá annyi szerencse vagy a csillagok együttállása, mint a kelt tésztához, a buktató ugyanakkor még több. Tudni kell, hol ronthatjuk el, ebben pedig sokat segít a szakácskönyv-irodalom. Horváth Ilona a hozzá méltó ijesztgetős stílusban, de jól és pontosan írja le a lépéseket, ha azonban melléolvassuk az Ínyesmestert, elbizonytalanodunk, hiszen ő 6 tojáshoz csak 4 kanál lisztet ad meg, míg Horváth Ilona hatot. Nem véletlen: piskótából sincs két ugyanolyan, ahogy annak főszereplő alapanyaga, a tojás sem lehet mind egyforma.
Ha tartjuk Horváth Ilona alapszabályát az azonos számokkal, még mindig eldönthetjük, elmozdulunk-e egy bátor lépéssel a Mester felé, és megcsapjuk-e a kanalakat. Ha így teszünk, lehet, hogy lassabban készül majd el, és kezünket tördelve nyomkodjuk, szurkáljuk majd a tésztát, vajon elkészül-e, de ha jó időpontban vesszük ki, a világ leghabosabb piskótáját emelhetjük ki végül a sütőből.
Annyira vakon azért ne kövessük az Ínyesmestert, hogy a húsos, sós piskótatekercset is kipróbáljuk, mi megtettük, de nem ajánljuk senkinek. Julia Childot követve a francia piskótát tanulhatjuk meg, amelyben vaj is van, és ez a sok piskótanáci szerint egyszerűen nem piskóta, mégis sokat gazdagodhatunk a tojások felverésének, az elérendő állagok pontos leírásának megértésével. Ha pedig még él bennünk egy halvány emlék valamelyik felmenőnk kézmozdulatairól, már tényleg csak a lépéseket kell követnünk.
Alaprecept
Elkészítési idő: nettó 50 perc, bruttó 10 perc
Alapanyagok:
A sütőt előmelegítem kb. 175 fokosra, ha van légkeverés, véletlenül sem kapcsolom be. A formát sütőpapírral kibélelem. Ha tortaformát használok, előbb körberajzolom a forma alapját, aztán vágom ki a kört a papírból. A forma oldalait kivajazom.
A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztom, és külön tálba teszem. Igyekszem elérni, hogy a fehérjébe ne kerüljön túl sok a sárgájából, ha néhány folt mégis belepottyant, nem kezdem elölről az egészet, nem öntöm ki, nem sírok, majdnem biztosan így is hab lesz belőle. Arra viszont valóban ügyelek, hogy a héjból ne kerüljön bele egy darabka sem. A fehérjékhez adom a sót, majd gépi habverővel félig felverem.
Hozzáadok egy evőkanál cukrot, majd tovább verem, egészen addig, míg igazán kemény nem lesz. A sárgájákhoz adom a maradék cukrot, és ezt a keveréket is jó alaposan felverem a gépi habverővel, egészen addig, míg ki nem világosodik és kissé be nem sűrűsödik.
A hab és a liszt egy-egyharmadát a sárgájás keverékbe forgatom (Már nem habverővel, hanem spatulával, fakanállal dolgozok.), elkeverem, majd addig adagolom további kis részletekben, míg az egészet össze nem kevertem.
A masszát a formában öntöm, beteszem a sütőbe. A hattojásos masszát körülbelül háromnegyed órán át kell sütni, ennél nagyobb mennyiséget tovább, kisebbet kevesebb ideig.
Az első 10 percben semmiképp nem nyitogatom a sütő ajtaját, mert a tészta összeesik. Ha a tenyeremmel óvatosan megnyomom a tésztát, és az enyhén visszarúg, de legalábbis tömörnek érződik, kész. Ha éppen csak elkezdett színt kapni, kész. A formában hagyom kb. 10 percet hűlni, majd óvatosan, éles késsel körbevágom, és minimum két órán át hagyom teljesen kihűlni, mielőtt hozzányúlnék.
Egyszerű ötletek és receptek: