Dolgozó anyáink szakácskönyve

Generációk tanultak tőle főzni, még ha a Horváth Ilonából, akkor is. Örkény cenzúrázta először az írásait, imádnivaló, szórakoztató, hisztiből lett gasztroíró, és bár már nem minden érvényes, amit leírt az egészséges étkezésről, F. Nagy Angéla legalább elkezdte hirdetni az egészségközpontú konyhát. Most egy 1963 - ban kiadott könyve került a kezünkbe, az Egészséges élet - egészséges konyha.

F. Nagy Angéla az ELTE művészettörténet-filozófia-francia szakára járt, amikor Örkény István tulajdonképpen hazavitte, és lebeszélte a további tanulásról. Ez nem tetszett az akkori fiatalasszonynak, zokogva járkált a lakásban, hogy ő csak pelenkát cserél és főz, miközben a férje és a vendégeik mind alkotnak valamit. Örkény egyik barátja, Boldizsár Iván, aki akkor a Magyar Nemzet főszerkesztője volt, munkát ajánlott neki. F. Nagy Angéla az ötvenes évek elején robbant be egy receptekkel tűzdelt gasztrotörténeti sorozattal. Azonnal tarolt, talán mert ő volt az első, aki ilyen jellegű írásokat tett közzé, ráadásul Örkény István javította a munkáit.

Publikált a Magyar Nemzetben, majd a Nők Lapjában és a Népszabadságban, 1978 - tól a Magyar Konyha főszerkesztője volt. Könyveiből generációk tanultak főzni, azok is, akik azt hitték, hogy Horváth Ilona szakácskönyvéből tanulnak. Horváth Ilonának ugyanis volt egy kicsi, régi szakácskönyve, és bár őt kérték fel, hogy dolgozza át és bővítse ki, Horváth ezt elutasította, abba azonban beleegyezett, hogy F. Nagy Angéla végezze el a munkát. Ez lett tehát az első nagy könyve, csak nem saját néven.

Mirelite és a modern háziasszony

Az 1963-ban megjelent Egészséges élet - egészséges konyha is úttörő, abban az értelemben, hogy a hatvanas évek elején nem volt jellemző azzal vergődni háziasszonyként, hogy melyik ételben mennyi a fehérje, hogyan állapítsuk meg a halról, hogy friss-e, és akkor most mi van a tojással, koleszterinbomba vagy nem. Tény, hogy van olyan megállapítása, amely már kevésbé állja meg a helyét, például a Mirelite- és konzervkészítmények ajnározása, tiszteletreméltó már az is, hogy felismerte és hirdette, a háziasszonyokat ér tehermentesíteni, nem várhatjuk el tőlük, hogy munka után háromfogásos vacsorával rukkoljanak elő.

Fáj még kicsit, hogy a halászlevek közül kimaradt a bajai, de - bár nehezen - belátom, hogy ha a szegedi vagy a korhely maradt volna ki, akkor az ország másik fele lenne szomorú. Ráadásul az ebből fakadó minimális hiányérzeten - és a korából adódó avítt megállapításokon - kívül egyszerűen csak örülni lehet a könyvnek. Mert amellett, hogy valóban praktikus tanácsokkal lát el - mi legyen a maradékkal, hogyan ne unjuk halálra a tojást stb. -, szépirodalmi és ismeretterjesztő is. (Nem, nem örkényezünk, F. Nagy Angélának tudjuk be az írói bravúrokat és apró modorosságokat, viszont csak a könyvet lapozgatva is könnyen megértjük, Örkény miért választotta második feleségének éppen őt.)

Praktika és irodalom

A bevezetőből és főzésábécéből megtudhatjuk, hogy mi az egészséges konyha lényege, hogyan mérjünk ki mérleg nélkül 10 dekagramm lisztet, és még kalória-, fehérje-, zsír-, szénhidráttáblázat is van benne, ami mellé simán elfér még az is, hogy nem kell megijedni a rántástól. Nem kioktató, nem terjengős, olyan, mintha tényleg segíteni akarna, mintha megint lenne egy nagymamánk, aki bevezet a háztartásba, vagy megtalálnánk a nagyi okosságokat és recepteket összegyűjtő füzetkéjét.

A receptek egyszerűek és könnyen követhetők, és a köztes történetek, anekdoták - legnagyobb örömömre - jól láthatóan elkülönülnek és izgalmasak, tehát esti olvasmánynak is bevethető könyv, nem beszélve arról, hogy mindenből érezhető: F. Nagy Angéla szeret főzni, és szeret enni. Kiderül, hogy miért Mikszáth Kálmán a palócleves névadója (mert imádta, mindennap evett, és kortársai nagy palócnak hívták őt), hogy a vadászok szerint mitől függ, hogy milyen a szarvashús íze (attól, hogy hol él, és mit eszik) és mik azok a mackófalatok (az erdélyi népmesék Mézes Mackója a jólét jelképe volt, a mackóételek a könnyű, hideg fogások, megrakva mindenfélével).

Ilyen nagymama kell!

Az ételek között megtaláljuk a klasszikusokat, paprikásokat és pörköltöket, van rég elfelejtett recept (férfitorta például, amely gyakorlatilag egy agyonpakolt rozscipó), húspótlók, rengeteg tojás- és halrecept. És emellett jut hely a vékony könyvben arra is, hogy a vitaminokra felhívja a figyelmet, és tanácsot adjon azoknak, akik szottyosan szeretik a cseresznyés rétest, nem szárazon. Mindezt a Janikovszky Éva-könyvek fő illusztrátorának, Réber Lászlónak a rajzaival, ami csak hozzátesz a nosztalgiahangulathoz.

Szóval segít, sokat, és ezért bármit megbocsátunk, főleg, ha tudjuk, hogy még ma is főz, és még nyolcvan év felett is tud változtatni, újítani. Felülemelkedünk a margarinozáson, a konzerv dicséretén és szeretnénk, ha vasárnap együtt főzhetnénk vele, vagy csak felhívhatnánk, ha elakadunk fasírtkészítés közben.