A csipkebogyótól bizony van miért félnetek

Aki sokallná a csipkebogyólekvár vagy -szörp árát, az nagy tévedésben él. A csipkebogyó ingyen van, hogyne, vadon nő, persze, sőt, azt is mindenki tudja, hogy akkor jó, amikor már megcsípte a dér. De azt is tudja mindenki, hogy amikor valamit megcsíp a dér, akkor hideg van, és a csipkebogyó lényegében egy szúrós rózsabokor?

A lovardában még nagy volt a szám, kértem egy táposzsákot a szedéshez (25 literes lehet egy olyan). Egy órával és két kiló terméssel később - azok a jók, amik már puhák, de még nem rothadtak -, teljesen elfagyott ujjakkal, amiken annyi karmolás volt, mint ha két kiló kiscicával harcoltam volna végig azt az órát, feladtam. Biztos van, aki bírja az ilyen típusú rekreációs tevékenységet, a kutya például remekül szórakozott közben, de egy óra után a zsák aljában lézengő bogyókat bevágtam a kocsiba, és elhajtottam a földútról. Pedig még csak most jött a neheze.

Délutánra felengedtek az ujjaim - mert a csípés és a dér elengedhetetlen kellékek, cserébe a kesztyű akadályozó tényező -, már lett volna mivel megpucolni a bogyókat, de két darab után át kellett alakítanom a koncepciót, a világról és a világ legfinomabb lekvárjáról alkotott nézeteimet. A csipkebogyó vékony húsa ugyanis szőrös magokat rejt, a hús-mag arány úgy 20-80% lehet.

Két út van. A szőrös magokat kézzel vagy szűrő segítségével távolítom el. A szűrés hatékonyabb megoldásnak tűnt.

A megmosott bogyókat feltettem főni annyi vízben, ami ellepte. Egy órával később átturmixoltam az egészet, de darálni is lehet.

A pépet átnyomtam egy krumplinyomón, ezzel megszabadultam a magok nagyjától, de még ott voltak a szúrós szőrök. Ezek eltávolításához a pépet egy edénybe töltöttem, amire harisnyát húztam.

A harisnyába fordítottam a csipkebogyópépet, és következhetett az átnyomkodás.

A harisnya ne legyen vékony - 100 den körüli az ideális -, mert akkor ezt a műveletet nem fogja elbírni. A két kiló csipkebogyómagból fél óra gyömöszköléssel sikerült kinyernem szűk fél liter sűrű pépet. A harisnyában maradt pép nedvességtartalmából arra következtettem, hogy a következő fél óra nyomkodás további egy deciliter kinyerését fogja eredményezni, magyarul piszkosul elegem volt az egészből, és kidobtam a meggyötört harisnyát úgy, ahogy volt.

A pépet feleannyi cukorral fél óra alatt magas lángon kevergetve összefőztem, így nyertem 2,5 deciliter meglehetősen finom és selymes csipkebogyólekvárt.

A csipkebogyólekvár készítése közben nem lehet nyerni. A szűréses módszerrel elvész elég sok pép, ami a csipkebogyószedéskor befektetett időt növeli meg, ha pucoljuk, akkor ugyan nem vész el annyi anyag, de irgalmatlan mennyiségű idő igen. A képletben - a tevékenységeket akárhogy variáljuk - egy dolog biztos: 2,5 dl csipkebogyólekvár = 2,5 óra munkaidő.