Nigella pro és kontra

A házi istennő  fogalmának megalkotója és az ételpornó királynője, aki nem szakács, nem gasztronómiai forradalmár, nem is akar annak látszani, mégis tud valamit, amivel az egész világot magába bolondítja, és nők millióinak hozza meg a kedvét a főzéshez.

Nigella eredetileg gasztronómiai újságíró volt a Vogue magazinnál, majd nagy angol tévécsatornákon vezetett főzőműsorokat, melyekből aztán könyvek készültek. Világszerte sokmillió nézője és olvasója van, könyvei mind bestsellerek, eladási számai gyakran Jamie Oliver népszerűségén is túltesznek. Könyvei és tevékenysége radikálisan kétfelé válik: mindkettő szerethető és a maga helyén helytálló, gasztronómiai szempontból azonban csak az egyik értékelhető.

A jelenség általános ellentmondásai

Nigella főzőműsoraiban és könyveiben olyan nőtípust alkotott meg és játszott el, amellyé napjainkban minden nő válni szeretne (nem ajánljuk - a szerk.) és akire minden férfi vágyik (nem erre vágynak, egy ilyen nő nyomasztó vetélytárs - a szerk.). Ez a házi istennő - az elnevezés is Nigellától származik "How to be a domestic goddess"/Hogyan váljunk házi istennőkké" című könyve alapján - sikeres, dolgozó nő, ötletes, odaadó, jópofa anya, aki ugyanakkor élete minden mozzanatában komplett szexistennő. Mindeközben rengeteg barátja van, mulatni jár, de fordít időt önmagára is.

A főzés a házi istennő extrája: sok egyéb zsenialitása mellett ez amolyan nemtörődöm, laza módon árad belőle, terápiás kikapcsolódás, nem kötelesség vagy robot, puszta élvezet. Ez az élvezet - persze erős túljátszással előadott - szexuális gerjedelem, mely a tejszínhabhalmok, a gránátalma rubinszíne vagy az omlós hús iránt támad. Mindez kedves, jó nézni, a néző viszont egy másodpercre sem hiszi el, hogy igaz lehet. Mese, amely ráadásul egészen más hatást ér el az angol és a magyar egyszeri háziasszonynál.

A megvalósíthatatlan trükkök

A házi istennő fortélyai - a könyvek egy részében, például a Nigella Expresszben és a Nigella Falatozójában - ugyanis az angol hipermarket-láncok felszereltségére építenek. Nigella gyorsított receptjei, amelyeket a dolgozó nő két munka között, de hajában már csavarókkal, az esti partira készülve összedob, míg fél kézzel a gyerekeivel játszik, félkész, előkészített termékekből és konzervekből készülnek. Különlegessé azokkal a fűszerekkel, kiegészítőkkel, extra alapanyagokkal teszi, amelyek valószínűleg minden sarki közértben kaphatók. Londonban. A magyar háziasszony számára így ezek a receptek nem az öt perc alatt összedobható kategóriába tartoznak, hanem utánajárást, alapanyag-vadászatot és általában rengeteg tervezést és előkészületet igényelnek. Ez önmagában még nem lenne baj, de ha a mai magyar nő nekiáll tom yum levest vagy báránytagine-t készíteni, mindenképpen fel kell keresnie egy-két felszereltebb piacot, delikátot és fűszerest, és akkor, ha egy kis esze van, nem Nigella szupergyors módszerével készíti el a kiválasztott ételt, hanem keres egy autentikus, az eredetihez közelítő változatot.

Ettől még ezeknek a könyveknek is van egy számunkra megvalósítható, szűk rétege, amely jó ételeket tartalmaz, ezek azonban inkább apró, ügyes tippek, mint hogy a banánturmixhoz jó ötlet egy kanál kakaót és instant kávét keverni, vagy hogy a grillezett halloumi sajt finom csilivel. Az ilyen tippekért azonban talán túlzás szakácskönyv írásába kezdeni.

Jó könyvek

Hogy Nigella ellentmondásossága teljes legyen, létezik a fentiekkel ellentétes típusa a szakácskönyveinek, amely remekül hasznosítható, jó receptekből áll össze.

Ilyen a Hogyan váljunk házi istennőkké, amely teljes, nagy süteményeskönyv. Főleg az angol ízlés alapján vannak összeválogatva a receptek, így a legtöbbször érdemes megfelezni a megadott cukor mennyiségét, de a sütemények, torták, kenyerek és desszertek egytől egyik megállják a helyüket a magyar háztartásokban, nem bonyolultak, ugyanakkor nem is olyan végtelenül leegyszerűsítettek, mint a fent említett könyvek receptjei. Az alapanyagok és az eljárások nem kényszeredetten felgyorsítottak, a vezérelv itt a minőség és nem a gyorsaság. Hasonlóképpen ellenpontozzák az expressz-könyveket a magyarul nem elérhető művek, a Feast és a How to eat. A házi istennő tehát jól főz, ha időt és energiát szán rá, máskor pedig konzervet eszik - ezzel pedig nincs is semmi baj.

A baj a magyarra lefordított portfóliórészlettel van, a hazai környezeti sajátosságokat figyelembe kellett volna venni a választásnál.