Havat enni: leánynak közeli fájdalom, amely egy gyermek kisujjától ered. (Krúdy Gyula: Álmosköny)
Havat enni muszáj, ezt szinte minden gyerek tudja. Akkor is, ha a szülők/nagyszülők nem nézik jó szemmel az elrágcsált hógolyót, és betegségekkel fenyegetőznek. (Bizonyos korban kevés dolog tud olyan vonzó lenni, mint egy közepesen kellemetlen torokgyulladás miatt kapott egy-két hét iskolai szünet, úgyhogy ezt az óvást sokan inkább keringőre való felhívásnak éreztük.) A hónak finom íze van, viccesen olvad a szájban, és jó hideg - ráadásul vannak olyan helyzetek, amikor ez a folyadékbevitel legpraktikusabb módja, ahogy az alábbi két beszámoló is bizonyítja:
"Amikor télen nagyanyámék kicsaptak minket az utcára játszani, mentünk szánkózni (mert mindig ki kellett mennünk a jó levegőre, nem maradhattunk bent tévét nézni, amit akkor kicsit nehezményeztünk, most elmondhatatlanul hálás vagyok érte), vagy hógolyózni. Namost ezekben eléggé meg lehet szomjazni, viszont nem nagyon van kedved anorákban, sálban-sapkában bemenni a meleg konyhába, kihámozni magad a kesztyűből, hogy vizet igyál. Úgyhogy inkább havat eszel."
"Szánkózásban kimelegedve, a csipkebokrok tövén hóban fekve volt a legjobb kölyökként havat enni. Puhán olvadt, és jellegzetes ízt hagyott a szájban, ami azt hiszem, pont az ízetlensége miatt volt nagyon különböző a csap- és mindenféle egyéb vizektől. A szülők torokfájással paráztattak, de a bokrok alatt nem láttak. Manapság kevés alkalommal kerülök ilyen helyzetbe, de ha esik, és látom, hogy a kölykök nyitott szájjal vadásznak a hópelyhekre, néha én is beszállok. A legjobb benne a jégkristályok pillanatnyi szúrása a nyelven, mielőtt lágyan elolvadnának."
Viszont van, akinek a hóesés nem opció, hanem az életben maradás eszköze: az a svéd férfi például, aki kocsijával ragadt az erdőben, állítása szerint két hónapig nem evett mást, csak havat. A Magyar Néphadsereg is ezt a túlélést segítő szerepét helyezte az élvezeti érték elé: "Komolyabb hóevés a seregben volt téli kihelyezések alkalmával, de ott elsősorban vízpótlás volt a szerepe. Bár túlélési szempontból a hóevés nem praktikus, de egy-egy hosszabb menet alkalmával nem volt idő felolvasztani. Ilyenkor sokszor, kis falatokban javallott" - állítja egy katonaviselt nyilatkozó.
A szülői/nagyszülői tiltás - ha nem is törvényszerű, de - elég általános a hóevéssel kapcsolatban. "Nagymama: ne edd azt a ronda koszos havat, mert beteg leszel tőle és nem mehetsz szánkózni! Anya: nagyanyád megmondta, hogy beteg leszel tőle, azonnal dobd el! Apa: nézd, itt van friss hó, kérsz te is? Elváltak. Azóta nem eszem havat, de nem azért, mert elváltak, hanem, mert szar a fogam, és fáj, ha hideg éri" - emlékezett vissza a tiltó-támogató szülői magatártásmintákra egyik forrásunk.
A hó a népszerű vélekedés szerint nem különösebben egészséges, mert a levegőből összeszed mindenféle koszt, és a hóval együtt azt is megesszük. A gyerekek és a havat rendszeresen fogyasztó felnőttek szerint a tapasztalat nem igazolja a félelmeket: "Most vagyok harminchat éves, amióta az eszemet tudom, eszem havat, ha esik. És nem norvégiai gleccserekről származó szűzhóra kell gondolni, megyek az utcán, frissen hullott hó, szemre tiszta, hopp, gyúrok egy hógolyót, és elharapdálom. Soha semmiféle bajom nem volt még tőle, szerintem a hóevéstől való para ugyanúgy túl van spilázva, mint minden ilyesmi."
Azok a gyerekek, akik rendszeresen esznek havat, nem hagynak föl ezzel a szokásukkal felnőttkorukban sem: "Gyerekkoromban is ettem, most is eszem, a gyereket is arra bíztatom, hogy egyen. Nagyon jó érzés ahogy elfagy a torkom, ha elég gyorsan lenyelem. Sárga hó, fekete hó elkerülése végett csak magasabbról szedünk havat. Marha finom a jégcsap is." De akad olyan is, aki abbahagyta, mert régen, mint minden, a hó is jobb volt: "Szerintem előbb abbahagytam, minthogy uncsi felnőtt lettem volna, sőt már a 12 éves gyerekem sem eszi, pedig semmi kifogásom nincs ellene. Azt hiszem, egy ponton mindenki rájön, hogy van ennél finomabb cucc, vagy nem tudom, egyre kevesebb a tiszta és kívánatos hó..."
Hó és gasztró
Mivel a hólé sokkal lágyabb vizet ad, mint ami Magyarországon a csapból folyik, egyesek, például Uj Péter szerint sokkal jobb tea főzhető belőle: sokkal lágyabb, mégis erőteljesebb ízt ad a hóléből (tiszta hóléből) készített tea, mint akár a csapvízből, akár az alacsony ásványianyag-tartalmú palackos vízből főzött. Az egyetlen hátránya, hogy nagyon gazdaságtalan a helykihasználása: egy nagyobb lábosnyi hóból mindössze két deci hólé lesz. Úgyhogy ha valaki sok teát iszik, és szeretne hóléből főzni, jól teszi, ha valami nagyobb tartályt helyez el a lakásba, abba hordja a havat, és hagyja felolvadni. Ha nagyobb mennyiségű hólevet sikerül olvasztani, kísérletezhetünk levessel is, vagy bármilyen itallal.
És egy recept: granita hóból.