Zsidó szakácskönyvek nem zsidó szemmel

Zsidó szakácskönyveket vettünk szemügyre szakmailag és emberileg - vagyis háziasszonyként főzést segítő könyvként és a zsidó szokásokról keveset tudó érdeklődőként, előre megfogalmazva egyes kérdéseket. Nagy zsidó szakácskönyvmustra.

A zsidó konyháról sokáig annyit tudtam - azt is fogalmatlanul - hogy kóser. Tetszett a szó, hogy tréfli (nem kóser), kicsit sajnáltam a zsidókat, hogy nem ehetnek disznót, de a szombati semmittevésben láttam fantáziát. A nem zsidók nagy részének körülbelül hasonló gondolatai lehetnek a zsidóságról és annak konyhájáról. Létezik olyan szakácskönyv, amely alkalmas arra, hogy kielégítse az érdeklődést? Melyiket adnánk ajándékba, és melyiket használnánk főzéshez a mindennapokban?

Fűszeres Eszter: Fűszer és lélek - zsidó konyha itt és most

Bodrogi Fűszeres Eszter könyve szép, használható, simán beépíthető a mindennapi életbe. A könyvet olvasgatva többször volt olyan érzésem, hogy na, ezt majd kipróbálom. És mit akarhat más egyebet egy szakácskönyv?

Milyen kézbe venni? Tipikus ajándékkönyv. Méretben, színekben és betűtípusban is hozza azt, ami alkalmassá teszi, hogy akár anyánknak megvegyük, ha modernizálni szeretnénk a szakácskönyvkészletét, vagy barátnőnek adjuk, ha menőznénk a tájékozottságunkkal, és előtte kiírjunk magunknak recepteket, biztos, ami biztos alapon. Fűszeres Eszter a saját fotóival illusztrálta a könyvet, ami egyrészt vagány, másrészt megmutatja az ízlését és látásmódját a képeken keresztül is, ettől személyes.

Csak zsidóknak szól? Egyértelműen nem. Sok receptről eszünkbe sem jut, ha nem koncentrálunk rá a könyv olvasása közben végig, hogy kóser konyhára is kivitelezhető. A marhatokány gránátalmával, a roquefortfelfújt és a meggyleves sem olyan étel, amelyről a zsidó gasztronómia jut eszünkbe, vagy ha igen, akkor lehet, hogy baj van.

Használható szakácskönyvnek? Igen. A főzés közben zavarásra alkalmas elbeszélő részek - mert a szerző minden receptjéhez ad valami személyeset, akár egy történetet a családjáról, akár egy trükköt a könnyebb elkészítés érdekében - jól elkülönülnek, színnel is kiemelve a receptet, ha valaki csak arra lenne kíváncsi. Követhető és pontos alapanyag-meghatározásokkal operál, a hozzávalók a margón elkülönülnek, ezzel teret adva a hozzám hasonló alkalmi mániásoknak, hogy mindent előre odakészítsenek, így már csak az elkészítés vidulása marad.

Megmondja a tutit, vagy legalább felkelti az érdeklődését annak, aki alig tud valamit róla? Pont annyira, amennyi elég egy aha-élményhez és ahhoz is, hogy egy felületes érdeklődőt kielégítsen. Mindezt úgy, hogy elhiszem, további kérdésekkel nyugodtan kereshetem Esztert.

Körner András, Kóstoló a múltból - Egy XIX. századi magyar zsidó háziasszony mindennapjai és konyhája

Körner András főszereplője a szerző dédanyja, Riza néni és az ő konyhája a XIX. században, Mosonban. Olvasmány ez, nem csak receptkönyv, idő kell hozzá. El tudom képzelni, hogy van, aki soha nem olvassa el Riza néni történetét, csak kinézi a káposztagombóc vagy a halkocsonya receptjét, és van olyan is, aki soha, egyetlen ételt sem főz belőle, viszont szívesen olvasgat a dédanya szombatjairól. Míg Fűszeres Eszter előszavában pont annyi időt szentel a zsidó étkezési szokások bemutatására, amennyi elég ahhoz, hogy a tudatlan, de kíváncsi olvasó első kíváncsiságát kielégítse, aztán jöhetnek az ételek maguk, Körner András bőven hagy időt és helyet ahhoz, hogy minden részletbe belemenjen. A szokásokat, konyhát és általában az akkori életet ismerteti, sőt inkább meséli, mintha az unokájának tenné. Többfunkciós könyv ez is, mint Váncsa István könyvei - például a Lakoma - általában.

Milyen kézbe venni? Régi könyvespolcokra illeszkedni akaró borítású, fedlapján a szerző egyik rajzával. Jó ajándékkönyv középkorú nőknek vagy bölcsészeknek, akik majd talán továbbajánlják azoknak, akik a borító régimódisága miatt nem vennék kézbe. A szerző maga illusztrálta a könyvet, a régi mesés(történetmondó) könyv-jelleget pedig erősítik ezek a rajzok.

Csak zsidóknak szól? Nem. Aki hajlamos sajnálkozni azon, hogy nem volt elég érdeklődő gyerekkorában, amikor a felmenői még mesélni akartak a család múltjáról, örülhet a könyvnek. Én szinte irigyeltem a szerzőt, hogy volt lehetősége és esze ahhoz, hogy kikérdezze anyját mindenről, és még kutatott is az időszakról. Ráadásul átfogó képet ad a szokásokról és egy olyan korról, amikor a nőknek tényleg a konyhában volt a helyük.

Használható szakácskönyvnek? Mivel általában nem háromperces rántottarecepteket közöl, igen. Annyira pontosan ír le mindent, hogy egy-egy ételleírás 3-4 oldal is lehet. A sok és egyszerre tennivalót igénylő recepteknél viszont érdemes kiírni az elkészítési módot, rövidítve a leírást, mert egyszerűen nincs idő mindent elolvasni és közben figyelni, hogy kifut-e, megfőtt-e, stb.

Megmondja a tutit, vagy legalább felkelti az érdeklődését annak, aki alig tud valamit róla? Nemcsak hogy megmondja, de lubickol benne. Minő meglepetés volt, amikor arra gondoltam, hogy túl sok a szó, amelyet nem ismerek, jó lenne egy szószedet, teljes természetességgel lapoztam a könyv végére, és ott volt. Otthonosan, kezelhetően.

Frank Júlia: Izraeli konyha magyar módra

Frank Júlia neve szinte annyira egyértelmű a magyar háziasszonyoknak, mint például Horváth Ilonáé. A Legfinomabb című sorozatának egy-két darabja vagy Magyar konyhája egyértelmű kellék volt a háztartásokban a hetvenes évektől. Még mielőtt kinyitnánk, tudjuk, hogy mire számítsunk. Egy oldal, egy recept, plusz fotó. Semmi faxni, ez egy szakácskönyv emancipált háziasszonyoknak.

Milyen kézbe venni? Leginkább nosztalgikus. Szinte minden háztartásban volt ilyen típusú szakácskönyv. Ha nem is a nemzetközi konyha egyes darabjai, de ez a kötés, a borító színvilága és a fényes lapok mind annyira jellemzőek a nyolcvanas-kilencvenes évekre, hogy muszáj mosolyogni. Ráadásul Frank Júlia.

Csak zsidóknak szól? Nem. Bárkinek, aki szereti az ilyen típusú könyveket. Ha nem tudnánk a borítóról és a szűkszavú előszóból, hogy zsidó ételek vannak benne, fel sem tűnne (kivételek persze a nevükben árulkodó - barches vagy jeruzsálemi articsóka - ételek receptjeit, de ezek bármilyen szakácskönyvben szerepelhetnének).

Használható szakácskönyvnek? Igen. Főleg, mert hozzászokhattunk az ilyen jellegű könyvekhez már gyerekkorunkban is. Ha nyitunk ki ilyet, zavaró lehet, hogy minden receptleírás egy bekezdés, főzés közben könnyen el lehet veszíteni a fonalat, újra és újra kell olvasni az egészet, hogy megtaláljuk, hol tartottunk.

Megmondja a tutit, vagy legalább felkelti az érdeklődését annak, aki alig tud valamit róla? Nem, de nem is állítja, hogy erre törekszik. Frank Júlia a zsidó étkezési szabályokról összesen annyit árult el, hogy a tejes alapanyagokat tilos keverni a húsosakkal. Receptkönyv, ezt ígéri, ezt is nyújtja.

Herbst-Krausz Zorica: Régi zsidó ételek

Hosszú bevezetés után annyira rövid receptek, hogy elsőre nem is hihető, hogy összetett ételleírásokat is találunk benne. Meglepetésszerűen fordulnak elő benne a képek - csak fotók -, meglepetésszerűen elhelyezve; a diós csuka például a krumplikugli oldalán, a libamáj pedig a gyömbéres süteményekén. Hiányzik belőle a szószedet, mert annyira sok ismeretlen szót használ, hogy könnyű belezavarodni. Nem tankönyv, de nem is szakácskönyv. Besorolhatatlan.

Milyen kézbe venni? Méretben és fogásában elsőre hasonlít Frank Júlia könyvéhez, de belül, a képek hangulatától eltekintve - klasszikus ételfotók - meglehetősen eltér attól. Egy oldalon két-három recept a receptes részben, a könyv elején pedig szemináriumi előadásra emlékeztető tudósítás a zsidó hagyományokról és ünnepekről. Nem túl tetszetős könyv, sorozatjellegű, a nyolcvanas-kilencvenes évek polcain abszolút van helye.

Csak zsidóknak szól? Nem. Zsidóként - szerintem - azért olvasnám, hogy kiderítsem, helyesek-e a közölt adatok, illetve azért, hogy azon bosszankodjak, miért ennyire száraz a leíró rész. Nem zsidóként pedig igyekeztem hamar túllenni a könyvön, csak azért olvastam el a bevezetőt, mert megígértem. Az viszont, hogy az ételneveket sokszor nem magyarul írja, (gefilte fis, stb.) megkavarhatja azt az olvasót, aki nem tudja, ezeknek az ételeknek akkor nincs magyar neve, vagy van, csak itt nem szerepel. Mellesleg a gefilte fis a Táfelspiccen is gefilte fis, ahogy az aglio olio peperoncino is az olasz nevén szerepel, tehát ezt a zavart éppen mi is keltjük.

Használható szakácskönyvnek? Többé-kevésbé. Mindenképpen megkíván némi konyhai felkészültséget. A puhára főzzük vagy a mérsékelt tűzön megsütjük jellegű utasításokkal lehet baja a kezdőknek. Csakúgy, mint azzal például, hogy ha a leve nem elég sűrű, besűrítjük. A rövid, lényegretörő receptek kicsit sok előképzettséget várnak el.

Megmondja a tutit, vagy legalább felkelti az érdeklődését annak, aki alig tud valamit róla? Megmondja, de tankönyvjellegűen. Az, aki nem komoly érdeklődésből nyitja ki, nehezen hiszem, hogy el is olvassa a hosszú és sokszor elég száraz leírásokat a zsidó ünnepekről, naptárról és rituális előírásokról.

Zsidó ételek a Táfelspiccen:

• zsidó tojás
• gefilte fis
• sólet
• flódni
• barhesz
• almás kugli
• articsóka római zsidó módra