A szegfűszeg egy, a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó örökzöld fáról származik, ennek is barnásvörös virágbimbóiból készül, amelyeket kézzel szednek le, majd pálmaleveleken szárítanak meg. A 1,5-3 centis fűszer a nevét szöghöz hasonlító alakjáról kapta (és semmi köze a szegfűhöz). Az indonéz Maluku-szigetekről (régebben: Fűszer-szigetek) származik, manapság főleg Indonéziában, Tanzániában, Madagaszkáron, Zanzibárban, Malajziában és Srí Lankán termesztik.
A legtöbb fűszerhez hasonlóan évszázadokkal ezelőtt nem csak ízesítésre használták, hanem a kereskedelemben is fontos szerepe volt, így például az ókori rómaiak (a fekete bors mellett) féltve őrzött kincse volt. A kínaiak is ismerték és használták már Kr. e. 200 körül, állítólag a császár elé járuló alattvalóknak a friss lehelet érdekében szegfűszeget kellett rágcsálniuk, a perzsák és a kínaiak pedig afrodiziákumnak tartották. A világ legöregebb szegfűszegfáját az indonéz Fűszer-szigeteken találták, 350-400 éves lehet, és Afónak nevezték el.
A 16-17. században a szegfűszeg a szerecsendió mellett az egyik legértékesebb fűszernek számított, ezért felfedezőutakat indítottak őshazája felkutatására. A hollandoknak 1605-ben sikerült felfedezniük a Maluku-szigetekhez vezető utat és szegfűszeg-monopóliumot építettek ki: a saját területeiken kívül eső termőhelyeket felégették, és aki megpróbálta kicsempészni a fűszert, halálbüntetésre számíthatott. A holland monopóliumnak a 18. században vége szakadt a bennszülöttek ellenállásának és a francia csempészek hatékony munkájának köszönhetően. Brazília, Madagaszkár és Tanzánia csak néhány az új termőterület közül, amelyek jóvoltából a szegfűszeg annyira elterjedt, hogy minden társadalmi réteg számára elérhetővé vált, mivel az ára jelentősen lecsökkent.
Gyógyhatás
A szegfűszeg bizonyítottan gyógyító hatással bír, köszönhető magas illóolaj- (15-20%), valamint eugenoltartalmának, amelynek antibakteriális, tartósító és gombaölő hatása ismert. Leginkább száj- és fogproblémák kezelésekor használják illóolajként, fogfájásra pedig elég elrágcsálni egy darab szegfűszeget, garantáltan enyhíti a fájdalmat. Használ a gyomor-, vesebántalmak, csuklás, hasmenés, hányinger, puffadás ellen is. Olajként, külsőleg használva gombás bőrbetegségek ellen, sebeknél fertőtlenítőként, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása miatt reuma és ízületi gyulladás ellen, a bőrbe dörzsölve alkalmazható. Télen érdemes egy-két szemet egy csésze teába dobni, ugyanis hatásos köhögésre, és enyhíti a fej- és a torokfájást. Nyáron szúrjanak bele pár szemet egy citromba, és tegyék az ablakba: elriasztja a szúnyogokat.
Mihez illik?
Rendkívül erőteljes, kifejezetten csípős ízű fűszer, elég belőle keveset használni, ugyanis nagyobb mennyiségben dominánssá válik, és szappanos-kesernyés ízt ad az ételnek. Az ázsiai konyha előszeretettel használja különböző fűszerkeverékekben (currypaszták, garam masala, kínai ötfűszer), a francia quatre épices (jelentése négy fűszer; szegfűszegből, fekete és fehér borsból, szerecsendióból és gyömbérből álló fűszerkeverék) alapja, az arab baharat és a Worcestershire-szósz egyik alkotóeleme.
Itthon többnyire édességek, kompótok fűszere, de vörös- és vadhúsokhoz, hasonlóan mély, karakteres ízekhez illik igazán. Gyömbérrel, kardamommal, fahéjjal, citrommal, korianderrel, esetleg egy kis csilivel is jól kiegészítik egymást. Leggyakrabban egészben használjuk, a minőségét úgy tudjuk ellenőrizni, hogy egy pohár vízbe dobjuk - ha fejjel lefelé süllyed, jó minőségű. Erőteljes íze miatt igen kellemetlen ráharapni, ezért ha az adott étel engedi, akkor érdemes főzés előtt egy hagymába, almába, zöldségbe szúrni, így könnyebben eltávolítható, nem kell kotorászni, és nem leszünk mindig mi azok a szerencsétlenek, akik ráharapnak.
Receptek szegfűszeggel: