A levágott állatok belét nem dobják ki a vágóhidakon, hanem hatósági állatorvosi vizsgálat után azonnal elszállítják mosásra. A bél kényes termék, a vágás után fél órával már megromlik, fontos a gyorsaság - mondta el a Táfelspiccnek Bajkai Tibor. A mosás után főzik vagy fagyasztják, attól függően, hogy mi a következő lépés a feldolgozásban, húspépet töltenek bele, vagy továbbértékesítik. Speciális, erre engedéllyel rendelkező cégek gyűjtik be a belet a vágóhidakról, majd tisztítják és kaliberezik - méret szerint osztályozzák. Mivel a vágóhidakat folyamatosan ellenőrzik, a bél minősége állandó. A bél kis helyet foglal el, könnyen szállítható, lefagyasztva két évig eltartható, ezért egyáltalán nem biztos, hogy az üzem ugyanazt a belet vásárolja vissza, amelyet a tisztítás előtt eladott. A boltok polcaira is a tisztított, fagyasztott bél kerül, amely a téli disznóvágási szezonban nagyrészt el is fogy.
A sertések vastag- és vékonybelét, valamint kuláréját (a végbél és a hozzá tartozó vastagbél másfél méteres darabja) használják fel, a juhoknál a vékonybelet hasznosítják, többnyire virslihez. Baromfibelet szinte egyáltalán nem használnak - ipari körülmények között biztosan nem -, mert potenciálisan szalmonellával fertőzött, ezért egyszerűbb nem kockáztatni - magyarázta a minőségirányítási vezető .
Bőrbe is töltenek
Az emészthető műbél bőrből készül. A bőr kollagéntartalmát használják fel, ami lényegében az élő szervezet vázszerkezetét adja a csonton kívül. A sertés- vagy marhabőrt forró kálium-kloridban feloldják - gyakorlatilag megfőzik - egy áttetsző, sűrű folyadékká, amelyből gépsorral húznak 50-60 méteres beleket, ezeket a csomagolórészen vágják szakaszokra. Az emészthető műbél előnye, hogy pontosan megszabható az átmérője, nem lyukad ki olyan könnyen, mint a bél, és teljesen emészthető, a műbél és a természetes bél között van félúton.
Alig néhány emészthetőműbél-gyártó van Európában, mert drágák a gépek, nagy beruházást igényel egy gépsor felállítása, ezért csak nagy mennyiségben érdemes foglalkozni vele.
A műbél
A műanyagból készült bél előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a természetes, és egyszerűbben kezelhető. A természetes bél könnyen szakad, nem lehet folyamatos, fix átmérőt, tehát állandó minőséget biztosítani. Jellemzően vörösáruknál - például párizsi - használnak műanyag belet, egyrészt a technológiai könnyebbség és az ár miatt, másrészt, mert tökéletesen védik a tölteléket. Az eltarthatóság ideje is fontos. "Gyerekkoromban volt például vastagbélbe töltött párizsi, aminek ötnapos volt a szavatossága. A kereslet akkora volt, hogy azonnal el is fogyott a felkínált áru, de ma már nem lehet ennyire gyorsan romló terméket eladni a piacon" - mondta Bajkai.
A vastagabb rúdtermékeknél a bél nem oszt, nem szoroz, mert a tölteléket, a belsejét fogyasztják - tette hozzá. Ez a kérdés a virslik esetében érdekesebb, mert a roppanós, béllel fogyasztott virsli élvezeti értéke sokkal nagyobb, mint a műbélbe töltötté. Ugyanakkor a virslit vásárlók nagyobb részét az ár motiválja, ezért a kizárólag műbélbe töltött baromfivirslik fogyasztása nő folyamatosan - 2011-ben a hazánkban értékesített virsli 58 százaléka baromfivirsli volt -, a sertésből készültekéhez képest, bár szerencsére virsliből még így is könnyen találhatunk jó minőségű, emészthető műbélbe töltött termékeket az áruházakban.