Csombor

A csombor vagy borsikafű már az ókor óta ismert zöldfűszer, amelyet a rómaiak a szatírok gyógynövényének tartottak, afrodiziákumként tekintettek rá, és még Shakespeare is megemlítette. Csombortörténet.

A csombor (Satureja hortensis) - vagy más néven borsikafű, borsfű, csombord, pereszlén -, az ajakosok családjába tartozó erős, borsos ízű, enyhén csípős fűszernövény. Leveleit a rózsaszín vagy halványlila virágok megjelenése előtt kell gyűjteni, ugyanis aromájuk akkor a legintenzívebb. Rokona a hegyi pereszlény, avagy a téli borsfű, itthon viszont a csombor az ismertebb. A téli ízében hasonlít a (nyári) borsikafűre, de annál kicsit fanyarabb.

A csombor a Földközi-tenger keleti részén őshonos, ma elsősorban a mediterrán országokban, Közép-Európában, Nyugat-Ázsiában és Indiában termesztik. Már az ókori rómaiak is ismerték, a drága borsot helyettesítették vele, és nemcsak főzésre, hanem gyógyászati célokra is használták, ennél viszont szívesebbek alkalmazták afrodiziákumként, és úgy tartották, ez a szatírok gyógynövénye (ld. satureja). Maurice Mességué francia gyógynövényszakértő ginseng helyett a borsikafüvet ajánlotta a nemi vágy visszaállítására. Amerikába a korai angol telepesek vitték.

Vergilius is ismerte és szerette ezt a fűszert, állítólag a kertjébe is ültetett a méhei számára. A 16-17. században ismert gyógynövény volt, Shakespeare is kedvelte, a Téli regében is felfedezhető (eredeti nyelven savouryként említi) a menta, majoranna és levendula mellett:

Perdita: "Itt virágotok:
Levendula, bors, ménfa, majoránna,
Az estike, mely ágyba megy a nappal,
És vele ébred sírva. Nyárközépen
Virágzanak mind és így a tiétek,
Középkorú urak. Isten hozott hát."

Gyógyhatás

A csombor gyomorerősítő hatású, segíti az emésztést, csökkenti a felfúvódást, emellett étvágygerjesztő és görcsoldó. Antibakteriális, enyhíti a reumás, ízületi fájdalmakat. Megfázás, torokfájás, köhögés esetén a belőle készült teával érdemes öblögetni fertőtlenítő és köptető hatása miatt. Levelei értékes illóolajakat, fenolokat tartalmaznak (mint timol, karvakrol), amelyeknek köszönhetően antiszeptikus, gombaölő tulajdonsággal rendelkezik. Magas kálium-, vas-, magnézium-, kalcium-, mangán- és cinktartalma van, valamint jelentős mennyiségű C-, A-, B1-, B3- és B6-vitamint tartalmaz.

Mihez illik?

A csombor kifejezetten borsos, pikáns aromájú fűszernövény, jól megy kakukkfűhöz, majorannához, citromhoz vagy a mentához. Az erdélyi konyha egyik alapvető fűszere, itthon leginkább kolbászokat, húsokat, mártásokat ízesítünk vele, de nagyon jól illik savanyú káposztához, kovászos uborkához és paradicsomhoz is. Pácként is használhatják, de nemcsak húsokhoz, zöldségekhez, hanem sajtokhoz (pl. kecskesajt) is érdemes kipróbálni. Mivel csökkenti a felfúvódást, babos ételeket is szokás vele fűszerezni. Túl sokat nem szabad belőle használni, mert könnyen keserűvé válik tőle az étel.

Receptek csomborral:

• Kovászos uborka
• Mics, mititei, mici