A tárkony (Artemisia dracunculus) az őszirózsafélék családjába tartozó fűszer- és gyógynövény, amelynek 2-6 centis karcsú, hosszúkás leveleit használjuk fel. Kétféle típusa van, az egyik a francia, amely erősebb ízű, ám nehezebb termeszteni, ezt főzéshez ajánlják. A másik az orosz fajta, amelyet könnyebb termeszteni, viszont gyengébb aromájú - ezt salátákhoz használják inkább.
A 16. századig nem volt túl népszerű fűszer, kevés feljegyzés említi, az ókori görögök fogfájás enyhítésére használták. Úgy 600 éve termesztik világszerte, az északi féltekén Kelet-Európától Közép- és Kelet-Ázsiáig megterem vadon is, Magyarországra Erdélyből jutott el.
Etimológia
Tárkonyüröm, esztragon, sárkányfű néven is ismert, latin nevének első tagja a görög Artemiszre (rómaiaknál Diana) utal, aki a Hold és a vadászat istennője, a vadállatok úrnője, szülésnél védelmezi a nőket és a gyerekeket. Neve a görög egészség szóval rokonítható.
A második tag a sárkányokra utal, egyes babonák szerint a tárkony megvéd a kígyóktól és sárkányoktól, amelyeket gyakran ugyanazon a néven emlegettek (pl. drakón). Mások szerint elnevezése leveleinek formájára utal, amely a kígyó nyelvéhez hasonlít. Az angoloknál tarragon (amely az arab tarkhun szóból ered, jelentése kicsi sárkány), a franciáknál és németeknél estragon, az olaszok a dragoncello nevet használják, nagy a nemzetközi egyetértés a sárkány és a tárkony összefüggéseire.
Gyógyhatás
Mióta ismerik és termesztik, a tárkonyt sokféle panasz enyhítésére használták: emésztési zavarok, hányinger, puffadás, csuklás, reuma, ízületi gyulladás, valamint - ahogy a görögök is tették - fogfájás ellen. A tárkony valóban fájdalomcsillapító, ugyanaz a hatóanyag található benne, mint a szegfűszegben: ez az eugenol, amely antibakteriális és gombaölő hatású, ezért ajánlják fogfájásra a szegfűszegrágcsálást. Növeli az étvágyat, hashajtó, enyhíti a menstruációs fájdalmakat, teaként fogyasztva pedig nyugtató hatású, és vesetisztító.
Ugyan erős íze miatt keveset használunk belőle, a tárkony kiváló vas-, kalcium-, mangán-, kálium-, magnézium-, C-vitaminforrás, valamint tartalmaz rezet, cinket és foszfort is.
Mihez illik?
Jellegzetes illatú, íze kissé kesernyés, enyhén az ánizsra emlékeztet. Leginkább a babérlevélhez hasonlóan használjuk savanyúságok, raguk, levesek, húsételek fűszerezésére, szárított-morzsolt verzióban. Érdemes egy cserépben otthon nevelgetni, frissen ugyanis (mint minden zöldfűszernél) sokkal intenzívebb az íze, feldobja a sülteket, egyszerű salátákat. Készíthetnek belőle tárkonyecetet, amelyhez a felaprított tárkonyra borecetet kell önteni, amíg éppen ellepi, és néhány hétig érni hagyni. Leszűrve sokáig eláll, salátákhoz, mártásokhoz lehet használni.
Receptek tárkonnyal: