A vaslábas legyőzi a szuperserpenyőt

Megéri méregdrága edényeket vásárolni, vagy ugyanolyan jó a klasszikus zománcos lábos? Múlik annyi egy jó edényen, mint egy jó késen? Fogtuk a nagyi piros zománcosát, egy vaslábast, a kolléga drága edényét és három palacsintasütőt, hogy kiderüljön, mennyire jó ötlet edényre költeni.

A konyhai eszközök minőségének fontosságánál a kést szokás emlegetni, nem véletlenül. Az edények kevesebb teret kapnak, az egyes kategóriákat homályos, érzelmi indokokkal védelmezik a hívők. Pedig elvileg az sem mindegy. De. Nem.

Szerkesztőségünk egyik tagja semmi szín alatt nem lenne hajlandó megválni attól a Debuyer serpenyőtől, amelyet évek óta naponta használ, de vasárnapi ebédeknél sem ritkák az AMC vs. Zepter csörték sem. Egy másik imádja súlyos vasserpenyőjét és az ütött-kopott vaslábasát is, pedig ha egyszer a lábára ejti, annak amputálás lesz a vége, de a magas sarkú cipőről biztosan el kell búcsúznia örökre. A harmadik évtizedek óta a piros lábosban főz, és nem is érti, minek van a többi. Az edényeket és a serpenyőket két téren vetettük be, hogy kiderüljön, a kategóriák közötti markáns árkülönbségek megmutatkoznak-e a végtermék minőségében vagy a munkafolyamatok nehézségében.

Pörköltözni miből lehet?

Az edények kiválasztásakor egyetlen szempont volt: legyen sütőbe tolható, tehát a műanyagfüles butaságokat rögtön kizártuk. Éljen a multifunkció! A három alapkategóriát választottuk ki: hagyományos öntöttvas, klasszikus zománcos és egy felsőkategóriás. Az első kategóriára egy zománcozott bolhapiaci zsákmányt vetettünk be, ami a beszerzése óta hűségesen szolgál, a másodikra egy régi, de jó állapotban lévő lábast, a harmadikra pedig egy jó minőségű WMF márkájú edényt. Rézlábast nem kutattunk fel, mert megvásárlása annyira életszerű egy hazai háztartásban, mint egy mahagóni étkezőasztalé. A tesztfőzéshez kutyaközönséges csirkepörköltet választottunk.

Az edények között a végeredményt tekintve nagy különbségek nem voltak, mindhárom pörkölt ugyanolyan lett. A főzési idő és a lábas igényelte munkamorál területén volt némi változatosság.

Az öntöttvas edény

Anna szerelme - volt már róla külön cikk is - a mindent megoldó eszköz. Sokkal lassabban melegedett föl a másik kettőnél: mikor a két lábosban a húsok már pirultak, a vasban még csak olvadozott a szalonna. Cserébe az átmelegedést követően mindegyik edénynél egyenletesebben adta le a hőt, ez volt az egyetlen, amelyben a szalonna nem pörkölődött meg, hanem szépen, szabályosan kiolvadt. A főzési idő a vasban tíz perccel tartott tovább a másik két edénynél, cserébe aki tudja használni, kiismeri, és hamarabb lekapcsolhatja alatta a gázt, mert kiválóan tarja a hőt, képes a hideg konyhapulton is hosszan sisteregni. Ezt ott lehet hagyni, kicsit el lehet felejteni, nehezen ég oda benne bármi. Cserébe 5-6 kg, ha leesik, minden összetörik, ami az útjába kerül, és ha nem sikerült örökölni vagy elcsípni egy ilyen régi darabot, 20 000 forint alatt nem tudjuk megvásárolni a lábost, amit unokáink is látni fognak.

A drága és a zománcos

Az biztos, hogy a legrutintalanabb főzők, ha figyelmetlenek, bizony megjárhatják a közönséges zománcos lábossal: ebben kapott oda a legkönnyebben a szalonna. Az biztos, hogy vékonytalpú edénynél jobban oda kell figyelni a főzés alatt, mert kevésbé korrigálja a hibákat az edény - cserébe viszont összehasonlíthatatlanul olcsóbb. Ha azt vesszük, tíz csirkepörköltet nyugodtan ehetetlenre főzhetünk, és a kiadásaink még mindig nem érik el azt a szintet, amit egy profi edény megvásárlásánál. Tíz alkalom alatt meg mindenki meg tud tanulni egy ételt elkészíteni.

A WMF edényre nem kell ennyire odafigyelni, de különösebb karaktert nem sikerült megállapítanunk. Hőleadása semmi különös, cserébe könnyebb a vasnál, de ugyanolyan drága.

Árnyalja a képet, ha nem pörköltben gondolkozunk, hanem valami olyan ételben, amit sokkal tovább kell készíteni - sólet, cassoulet, chili con carne - ebben az esetben fontos szempont, hogy az étel egyenletesen kapja a hőt, ami az öntöttvas edényt verhetetlenné teszi a másik kettővel szemben.

Árak:

• zománcos lábos (Ecseriről): kb. 2000 Ft
• öntöttvas edény: 1500 ft (mázlistáknak a bolhapiacról) - 8000 Ft (átlagos öntöttvas edény) - 45 000 forintig (Le Creuset francia hagyományos öntöttvas főzőedény)
• WMF edény: 15 000 forinttól

Palacsintasütéshez 750 forint a boldogság

Háromfajta serpenyőt teszteltünk: egy teflont, egy nehéz vasat és egy vékony, klasszikus vaslemez palacsintasütőt.

750 forintba került ez a lapos és könnyű lemezserpenyő, és mindent tud, amit egy serpenyőnek palacsintasütéshez tudnia kell.

Egyetlen dologra kell figyelni, mielőtt használni kezdjük: az újonnan vásárolt serpenyőt be kell járatni. Először ki kell törölgetni a gyárilag rákent védőréteget, majd teleszórni valami olcsóbb sóval, és addig hevíteni, amíg a serpenyő izzani nem kezd, és be nem lilul-feketedik. Ha ez megvan, hagyjuk kihűlni, kitörölgetjük, majd vékonyan lekenjük olajjal. Az olajos kenést minden használat után megismételjük, hogy ne rozsdásodjon.

Mosogatni tilos, törölgetni, olajozni szabad sőt, kell.

A palacsintasütő célszerszám

A serpenyők közötti különbség, a palacsintasütésre való alkalmasság a serpenyő formáján múlott: aki nem próbált még földobva - tehát szabályosan - fordítani palacsintát, talán nem is szembesült vele, mennyit számít a nyél hosszúsága (hosszú) és dőlésszöge, a serpenyő peremének magassága (2-3cm) és íve (kereken ível, ott lehet jól megfordítani a tésztát). És a serpenyő súlya (szuperkönnyű). A palacsintasütőt úgy tervezték, hogy sokkal könnyebb legyen benne dobva forgatni a palacsintát. A két mezei serpenyő egyértelműen túl nehéz volt ahhoz, hogy hatékonyan lehessen dobálni, nem adta ki a mozdulat, a palacsinta gyűrődött. Az ezer forintot el sem érő natúr palacsintasütő viszont minden ízében erre készült, ez érezhető volt a sütésnél.

A másik, amiben a klasszikus piaci sütő kiemelkedett, az a hosszú távon kialakuló védőréteg miatti íztöbblet. A teflonos serpenyő védőrétege miatt az ízek nem tudnak megmaradni, a tízezredik palacsinta is olyan lesz, mint az első. Viszont a hagyományos serpenyőknél az idők során kialakuló vékony réteg komoly többletet tud hozzáadni a palacsinta ízéhez.

A teflont ráadásul nem lehet őrültmód, izzásig hevíteni, ami a legfontosabb a serpenyőbe öntött palacsinta enyhén roppanós rétegének kialakításához. A multifunkció ebben az esetben nem célravezető. Biztosan lehet palacsintát sütni bográcsban is, de egy palacsintasütőben lehet tökéletes palacsintát sütni.

A teflon és a palacsinta

A letapadásmentesség biztos jó dolog, de egy jó, olajozott palacsintatészta nem ragad le a 750 forintos lemezben sem, cserébe a serpenyő tönkretehetetlen, olcsó, és garantáltan nem jön fel róla a bevonat. A teflon ebben az esetben - mikor nem? - a bolondok aranya, vegyék, vigyék, de fölösleges hívság. Ráadásul az elsőt ebben is összerongyoltuk, ami szinte törvényszerű lépés palacsintasütésnél, bevonat ide vagy oda.

A vas

Palacsintához, ha fordítani akarnak - márpedig akarnak - nem való semmilyen serpenyő, ami nem rendkívül könnyű. Így vérzett el a remek, vastag fenekű steakserpenyő.

Árak:

• Kezeletlen, lemezből készített piacos palacsintasütő: 750 forint
• Középkategóriás teflonserpenyő: 3000 forinttól
• Vasserpenyő: 4000 forinttól