A rebarbarát gyümölcsként fogyasztjuk, pedig nem egy termés, gyökér vagy levél, hanem egy növénynek a szára. Gyógynövényként is termesztik, mivel nagy mennyiségben tartalmaz A-, B- és C-vitamint, magnéziumot, kalciumot és vasat. A szárak nyersen fogyasztva hashajtó hatásúak, ezért csak óvatosan, a levelek ráadásul mérgezőek. A gyógyszertárakban találni rebarbarakivonatokat, amelyeket máj- és epebetegségek, valamint aranyeres panaszok kezelésére ajánlanak. A szezon végén nagy mennyiségben fogyasztva vesekövet okozhat a magas oxálsavtartalma miatt.
Erőteljes, savanykás íze miatt érdemes más, édesebb gyümölcsökkel együtt befőzni, mint az alma, az eper, a málna vagy a körte. Fűszerek közül a vanília, kis mennyiségben a fahéj, a gyömbér, a friss menta és a citromfű illik hozzá. Vásárláskor a spárgánál használt tanácsokat kövessék: a friss zöldség feszes, amikor a körmünket kicsit belevájjuk (nem kell az egész zöldséget szétkapirgálni), az a jó, ha pattanva megy bele, és a szár egy kis levet enged.
A friss, zsenge rebarbarát nem szükséges meghámozni, a szezon vége felé viszont a spárgához hasonlóan kell lefejteni a külső, vékony héjat. Nem szabad sokáig főzni, pár perc elég neki, mert hamar szétfő, és szálakra hullik.
Rebarbarás receptek: