Mi hiányzik egy bajainak a feldarabolt pontyon túl?

Mikor megtudják, bajai születésű vagyok, heherésznek a halászléról, aztán megkérdezik, mi hiányzik leginkább otthonról. Nem kell sokáig gondolkodnom, mivel Duna itt is van. Ponty is. Mióta felfedeztem, hogy a Frittmann testvéreknek van webshopja, már csak egyetlen dolog. Ami hiányzik, az a halasom.

Csókolom, egy-nyolc, darabolva-sózva, sietek érte! Itt (Budapesten, Vácon, mindenhol) máshogy darabolják, levágják az uszonyát, filézik a farkát, és a legszörnyűbb: nem hagyják a fején azt a jó háromujjnyi húst, ami miatt fejevő lettem. Az új halasnak nem sok választása van, vagy megtanulja, vagy megszökik, mert egy kétkilós pontyot itthon megpucolni, kibelezni, a fejét kettévágni nettó szopóbódé és garantált anyázás.

Aztán tavaly júniusban jött a második sokk, huszonöt fok felett ugyanis fröccs kell. Frittmann rozéból. A második sikertelen gyalogosan megtett kör után rögtön tudtam, mi hiányzik még. A Frittmann rozé. Persze ma már tudom, ha rögtön ráakadok, nem ismerem meg a Nyár Borát, a fene se gondolta, hogy két deci félszáraz vörös miatt üldögélek a borozóban párás szemekkel, de ez egy másik történet.

"mondok valamit hülyegyerek, ott van a Frittmann"

Meggyőződésem, hogy a Belga együttes Boros című számával többet tett a minőségi magyar borfogyasztásért és a borászok megismertetéséért, mint sok hozzáértő és borsznob együttvéve, de ha csak annyit jegyzett meg valaki, "az Alföldön nemcsak pancsolt bor van", az is jó, a többit majd megírom én. Ahogy a spanyol tiki-takának meglett az ellenszere - jelen pillanatban Bayern Münchennek hívják -, úgy kopik ki szép lassan a köztudatból a tablettás bor és az Arany Háromszög. Ha mégis kételkednének, vagy úgy hallották, a homoki borra húzni kell a szájat, vegyenek le a polcról egy Frittmann Ezerjót, tudom, miről beszélek, nem az elsőt bontom.

Nyár, üvegben

Hatalmas fémtartályokat képzeljenek el. Még nagyobbakat. Ezeknek a böhöm nagy tartályoknak több előnye is van: könnyen tisztíthatók, egymás után többféle bor is készülhet bennük a bor erjedését pontosan szabályozni tudják. Ráadásul egy újfajta technológia is köszönhető nekik: a reduktív borkészítési eljárás. Ennek lényege, hogy az oxigént teljesen kizárják a borkészítés folyamatából, annak érdekében, hogy minél többet megőrizzenek a szőlő zamatából, aromájából. Az így készült borok frissek, üdék, zamatosak, könnyedek. Ilyen a Frittmann Ezerjó is.

Ez az intenzíven gyümölcsös fehérbor, enyhe citrusos beütéssel, üde és könnyednek tűnik. De nem az. A gyümölcsös zamat sokáig a szájban marad, markáns ízvilága miatt tökéletesen alkalmas délutáni kertben lustálkodással egybekötött borozgatásra, vagy hosszú beszélgetésekhez a Duna-parton fűszálat rágcsálva, szépen kitölti a neki járó helyet. Fröccsnek is kiváló választás, mivel a hozzáspriccelt szódavíz nem nyomja el az Ezerjó karakterét. Nyáridézőnek a legjobb választás, és Ezerjó már van, még valami hiányzik, a nyár.

Ha végre jön, bontunk Frittmann rozét is.