Az üst az egyik legrégebbi főzőedény, számos mitológiai történet szereplője. A hatalmas kelta istenség, Dhaghda egyik jellegzetes tárgya, amely mellől soha egyetlen társaság Sem távozott éhesen. A leprechaunok is üstbe rejtik az aranyukat a szivárvány lábához, Shakespeare Macbethje után pedig minden boszorkányábrázolás kötelező kelléke volt a fortyogó üst, általában a klasszikus, háromlábú változat. A kifejezés eredetileg a latin caldarium szóból ered, amely forró fürdőt jelentett, és frank közvetítéssel (chaudron) került az angol nyelvbe ahol a 13. századból maradtak feljegyzések a szó használatát illetően (caudron).
A holland sütő (dutch oven)
Neve ne tévesszen meg senkit, ez az eszköz nehéz, vastag falú, fedeles fazék, amit bográcshoz hasonló fülénél fogva a tűz fölé is lógattak, de ha erre nem volt lehetőség, a lábain bele is állíthatták a parázsba. A sütő elnevezés onnan ered, hogy nagy mérete miatt tudták klasszikus sütőként is használni: ha az üres üstbe egy kisebb edényt tettek az étellel, majd befedték, és az egészet tűzre tették, ugyanúgy lehetett vele sütni, mint bármelyik sütővel.
Ezt a fazekat vagy üstöt Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában is elterjesztették a telepesek, gyarmatosítók.
Ausztráliában Bedourie oven néven terjedt el egy az eredetinél jóval tartósabb változata: ez már nem öntöttvasból, hanem szénacélból készült, így valamivel könnyebb volt, és a sok utazással járó gyűrődést is jobban bírta. Dél Afrikában potjie-ként terjedt el, a szó jelentése kis fazék vagy üst. A holland pionírok terjesztették el, húsos, zöldséges, szaftos egytálételeket főztek benne, általában birkából, disznóból vagy valamilyen szárított húsból (biltong). A potjie mára ugyanolyan közösségi esemény lett, mint nálunk a bográcsozás, minden szakácsnak megvan a maga receptje, titkos fűszerei. Másik jellegzetes étel a potbrood, ami üstben sütött kenyeret takar.
Egy üstből falatozni
Ázsiában az üst általában közösségi falatozások kellékeként jelent meg.
Kínában a forró fazék (huó guó), Japánban a nabemono a jellegzetes megjelenési formái. Az étkezések során a nagyobb, gazdagon megrakott és fűszerezett levet tartalmazó fazékból minden asztalnál ülő eszik (a japán nabemono egyik világszerte ismert változata a szukijaki, ez vékonyra szeletelt marha húsból, tofuból, zöldségekből, és tésztából áll).
A kínai változatnál az üstöt vagy fazekat színültik töltik valamilyen forró lével, és miközben folyamatosan gyöngyöztetik, az asztalnál ülők különböző ételeket főznek benne, a húsoktól kezdve a halakon-rákokon át a zöldségekig. Nem véletlenül nevezik ezt a fajta ételt kínai fondünek is: maga az eljárás nagyon hasonlít a svájci nemzeti ételhez, ahol olvasztott sajtba mártogatnak különböző falatokat az asztalnál ülők. A fondünek van olyan változata is, ahol a fazékba nem sajtot, hanem forró olajat tesznek, és húsdarabokat sütnek benne, ez a fondue bourguignonne.