Tíz ország különleges vizeit gyűjti egybe a Ray’s and Stark bár víz-itallapja. A kínálatban Dániától kezdve, Kanadán keresztül Olaszországig és a Fiji szigetekig szerepelnek országok. A legtöbb tételt Olaszország (Aqua Panna, Ferrarelle, s. Pellegrino, Sole) és Franciaország (Badoit, Evian, Perrier, Saint Geron) adja, általában egy-két fajta víz került a lapra minden országból. Az itallapon nem csak a fajta és a fotó szerepel, de az is, hogy a víz mennyire sós vagy édes, mennyire komplex az íze.
„A víz nagyon hasonlít a borra” – nyilatkozta az Eatocracy-n Martin Riese menedzser, aki előrukkolt a vízlap ötletével. „Ahogy a szőlőnél sem mindegy, honnan származik, milyen a terroár, ez a víznél ugyanúgy jelentkezik ez az ízben.”
Kérdésünkre ezt megerősítette Takács Lajos is, a Laci!Pecsenye! séfje. „Most mondok hasraütésszerűen három vizet, amit érdemes egymás után, ebben a sorrendben megkóstolni, és az ember érezni fogja, miről van szó: Szentkirályi, Kékkuti, Mohai Ágnes. A Mohainak a legmagasabb az ásványi anyag tartalma, teljesen más íze van, de szomjoltásra az a legjobb. Míg vannak olyan vizek, amiket az ember élete végéig ihat, nem fogja úgy oltani a szomját.” Ez a képesség a víz pH-értékétől is függ: az alacsonyabb pH-értékű (lúgosabb) víz nem oltja olyan jól a szomjat, mint a magasabb. Sőt, főzésnél is vannak különbségek: minél lágyabb egy víz, annál jobban puhul meg benne minden.
Riese szerint a vízlap nem csak azért jó, mert szélesíti a vendégek látókörét, hanem sokkal barátságosabb lesz tőle a hely: például olyan vendégekkel is lehetőség nyílik a beszélgetésre, akik nem isznak bort. Így az absztinensek is ugyanolyan törődést fognak érezni.