Van a leveseknek egy speciális alcsoportja, a krémleveseké, amit elég sokféleképpen lehetne elkészíteni, az esetek legnagyobb részében (mondjuk tízből kilencszer) viszont ugyanolyanra főzik. Sűrűre, unalmasra, tejszínesre. Pedig egyáltalán nem törvényszerű, hogy a kanalazást sűrű ásítozás vagy unott nyammogás kísérje, mert leves helyett nehéz, tejszínes zöldségpürét sikerült összehoznunk.
Minél sűrűbb, annál uncsibb
„A krémleveseknél különösen fontos egyrészt az adag, másrészt a sűrűség kérdése. Krémlevesből sokkal kisebb adag elég, mint hagyományosból. Míg az utóbbiból három deci még bőven belefér, addig az egy krémlevesnél már könnyen lehet, hogy sok” – mondja Takács, aki szerint a leves sűrűségétől függően egy-két deci bőven elég szokott lenni.
Ez az a mennyiség, amit az unalom veszélye nélkül nyugodtan el lehet fogyasztani, de ezt sem minden esetben. Nagyon fontos ugyanis az az alaptétel, hogy minél sűrűbb és nehezebb a leves, annál hamarabb megunja a száj, annál előbb telítődnek vele az ízlelőbimbóink. „Egyáltalán nem mindegy, hogy mivel krémesítünk. „A legelterjedtebb a tejszín, ami már eleve nehézzé és sűrűvé tenné a fogást, és ezt szokták súlyosbítani azzal, hogy sima tejszín helyett főzőtejszínt használnak, amiben általában valamilyen keményítő segíti az étel állagának összerántását” – mondja Takács. Szerinte nagyon sok krémlevest érdemes tejszín helyett joghurttal kipróbálni, sokkal könnyebb, fanyarabb, izgalmasabb lesz a végeredmény.
Sok alapanyag között elvész az íz
Noha elsőre talán evidensnek tűnik, hogy sokféle zöldségből vagy gyümölcsből készítsük a levest, ezzel ebben az esetben érdemes csínján bánni. Takács szerint vannak ugyan jól működő és bevett párosítások, a sütőtököt például nyugodtan segítsük meg almával vagy körtével, vagy a krumplit zellerrel, esetleg hagymával – csak éppen arra kell figyelni, hogy az alapzöldség íze maradjon a domináns.
„Ha túl sok zöldséget használunk, jól értelmezhető ízek helyett kaotikus levet kapunk, amit ha ráadásul túlságosan besűrítünk, olyan massza lesz, amiben megáll a kanál. Főleg olyan zöldségeknél fölösleges túlkombinálni a dolgot, amelyeknek többféle részét is fölhasználhatjuk ugyanahhoz a leveshez. Ilyen például a póréhagyma: ennek a fehér részéből elkészíthetjük a könnyű, de intenzív ízű levesünket, a zöld részéből pedig magát a levesbetétet, például szalonnával megpirítva. Ugyanaz a zöldség, az ízek nem fogják zavarni egymást, mégis izgalmasabb lesz, mint ha az egész hagymát simán a levesbe tettük volna.”
Ha viszont kevés zöldséget használunk, próbáljunk olyat választani alapnak, ami eleve karakteres, zamatos – vagy segítsünk rá mi, azzal például, hogy megsütjük, megpirítjuk a zöldséget. Ha kápiából készítünk paprikakrémlevest, akkor a kápiát süssük meg jól, kicsit kapassuk oda, hogy az elszenesedett héj lehúzása után is megmaradjon a füstös íz. Az sem rossz irány, ha kétféle, különböző állagú zöldséget társítunk: az avokádó és az uborka például nagyon jól kiegészíti egymást: az előbbi olajos, nehezebb, viszont nem olyan tolakodó az íze, az utóbbi könnyebb, de karakteres.
Játsszunk a betétekkel
Noha már a leves elkészítésében van némi terünk változatos főzésre, igazán a levesbetéttel lehet földobni a krémlevesünket.
„Ha édeskés a leves, akkor tegyünk bele kontrasztnak valami sósat, ha savanykás, akkor valami édeskéset. Nagyon jó céklák vannak most, lédúsak, édesek, ha ezekből főzünk levest, betétnek karamellizálhatunk bele egy szelet körtét, és ha mellé teszünk egy szelet kecskesajtot, máris sokkal érdekesebb ételt kapunk.” Nagyon jó lehet a buggyantott tojás, ami, ha kellően lágyra hagyjuk a sárgáját, önmagában sokat javít a leves selymességén, anélkül, hogy elnehezítené. Sokat segíthetnek a különböző zöldfűszeres olajok, vagy az olyan fűszerek, mint a curry, ami a sárgarépához nagyon jó.
Krémlevesek: