Girbegurba, zömök, száraz kenyérszeletek, két vajtömb középen, vastag sajt, semmi zöldség, semmi ötlet. Ezt tudta a nagyi a szendvicsről, már ha nem felejtette el megcsinálni. Szegény anyám búslakodott is eleget tízórai idején. Elhatározta hát, hogy ő bizony szuper szendvicseket készít majd a gyerekeinek: átgondol, komponál, alkot. A küldetése pedig olyan jól sikerült, hogy a szendvics lett az első számú vigaszkosztom, az étel, ami gyerekkorom óta bármikor fel tud dobni. Eszem is belőle eleget, és bár a tízóraizásról leszoktam, a reggelim csak szendvics lehet.
Az elmúlt évek alatt rengeteg kedvencem volt már, mind egyszerű, nyilván. Kamaszként a sajtos melegszendvicsért rajongtam (emlékeznek még erre?), egy ideig a sajtos toast volt a sláger, aztán a sonkás-csemegeuborkás-majonézes szendvics, de mára már tudom, hogy számomra a tökéletes szendvics csak finom vajjal, olvasztott sajttal, paradicsommal, pirított baconnel és madársalátával áll össze. A kenyérválasztásban ingadozom, alapvetően a teljes kiőrlésűeket, azok közül is a rozsosokat eszem, de azokon a ritka reggeleken, amikor jut igazán finom, omlós, friss sajtos croissant, amibe aztán betömködhetem az álomhozzávalóimat, az az igazán hibátlan. De vajon másoknak milyen a tökéletes szendvics?
A legdrágább a legjobb
A naiv fogyasztó alapvetéséből, vagyis a drágább mindig jobb, tehát a legdrágább a legjobb elvből kiindulva megnéztük, milyen szendvics tartja az aktuális Guinness-rekordot.
Ma a kereskedelmi forgalomban bárki számára elérhető legdrágább szendvicset Daniel Galmiche séf alkotta meg a brit Clivedenben található von Essen Platinum Clubban. A három rétegnyi kenyér közé pakolt iberico sonka, bressi csirke, fehér szarvasgomba, fürjtojás és félig szárított olasz paradicsom 34 770 forintot (100 £) kóstál, és 2007 óta rendelhető a klub étlapjáról.
A legtöbb pénz azonban, amit valaha szendvicsért adtak, nem rongyos harmincezer, hanem valamivel több, mint hatmillió forint (28 000 dollár) volt. Igaz, ezen az egyszeri és megismételhetetlen alkalmon a közel tízéves szendvicset egy spontán megjelent Szűz Mária arckép díszítette. A miami Diane Duyser 2004 novemberében, az Ebayen adta el.
A statisztikára alapozott
Talán jobban járunk, ha az ár helyett inkább megnézzük, milyen szendvicset szeret a többség. Sajnos a többség ebben az esetben nemhogy nem a világ, de még csak nem is Európa szendvicsfogyasztóit jelenti, hanem csak a briteket. Ők ugyanis az elmúlt 250 évben, amióta Sandwich grófja rászokott erre az egyszerűen kezelhető kosztra, rengeteg szendvicset esznek. Pedig a gróf állítólag csak azért volt ennyire lelkes, mert a szendvicsfogyasztáshoz egy pillanatra sem kellett otthagyni a kártyaasztalt.
Akárhogy is, tény, hogy a britek imádják a szendvicset, így készítettek is rengeteg felmérést arról, milyen a tökéletes változat. A Hovis nevű pékség például 2000 britet kérdezett meg, amiből kiderült, hogy a tökéletes szendvics otthon, négyszögletű szendvicskenyérből készül, amit aztán háromszög formájúra kell vágni és margarin helyett vajjal megkenni. A Guardian brit napilap felmérésből pedig az is tisztán látszik, hogy mit érdemes belepakolni. A húsz legnépszerűbb hozzávaló listáját a sajt, a bacon és a paradicsom vezeti, míg a sor végén a szalámi, a szószok és a pulyka kullognak. De vajon elég tudományos-e egy másik nemzet ízlésén alapuló statisztika?
A hipertudományos
Hát, nem. Nekünk ennél több kell. Hála Geoff Nute-nak és csapatának, a bristoli egyetem kutatóinak, ezt meg is kapjuk:
W [1 + ((bd)/6.5)) - s + ((m-2c)/2) + ((v+p)/7t)] (100 + l/100)
Ez itt a tökéletes szendvics képlete. Legalábbis az egyik.
A másikkal 2012-ben állt elő dr. Mark Hadley, a Warwick Egyetem fizikusa. Higgye el, az sem sokkal informatívabb. Míg Nute tökéletesszendvics-elméletében a különböző hozzávalók egymáshoz viszonyított aránya áll a középpontban, addig Hadley ezen túl a hozzávalók frissességét, a hőmérsékletet, a szendvics nedvességtartalmát, sőt még a szendvicsre mért nyomást is figyelembe veszi. A tudományos megközelítés mindig érdekes, de talán emészthetőbb, ha egy séf szolgálja fel.
A tökéletes burger nyomában
Heston Blumenthal A tökéletesség nyomában című műsorának egyik epizódjában éppen a tökéletes burger után nyomoz. Persze lehet vitatkozni, hogy vajon a burger szendvics-e vagy sem, de ha egy hamburger és e között kellene választania, mire szavazna?
Aki esetleg nem látta volna, a dekoltázs előtt egy nutellás, mogyoróvajas, lekváros szendvics készült. Szóval, bárhogy is érez a burgerek iránt, Blumenthal eredményei a klasszikus szendvicskészítésben is alkalmazhatók. A három Michelin-csillagos brit séf hónapokat töltött azzal, hogy hozzávalónként kikísérletezze a tökéletes burgert, és ezalatt számos híres éttermet is felkeresett. Járt például a New Haven-i Louis ' Lunch konyhájában, ahol Amerikában elsőként, 1900 óta kínálják a burger-szendvics hibridet, azaz a két szendvicskenyér közé pakolt sajtos hagymás hamburgerpogácsát. Mondjuk a ketchupot érdemes elfelejteni: aki szószt kér a szendvicséhez, azt ugyanis kidobják az étteremből.
A miniburger, amit Thomas Keller, szintén sokcsillagos séf éttermében szolgálnak fel, brióshoz hasonló tésztából készül, a zsemléhez képest hatalmas hússal, olvasztott sajttal, rukolával és paradicsomlekvárral. Blumenthal lelkes, de ez persze nem akadályozza meg abban, hogy elkészítse a saját tökéletes burgerét. Szerinte az optimális szendvics épp akkora, hogy egy harapással minden réteget egyszerre ízlelhetünk, és közben a szendvics sem esik szét. A kétujjnyi vastag burgerben pedig a tepsiben 30 másodpercenként forgatott húspogácsa, olvasztott sajt, majonéz, mustár, paradicsomkoncentrátum, csemegeuborka, paradicsomszeletek, csíkokra vágott hagyma és salátakeverék is található, persze mindegyik elkészítésének megvan a maga trükkje. A műsor lenyűgöző, a séf alapos, nem véletlen, hogy ilyen paródiák születtek róla:
A jó szendvics mindenhol más
Eddig leginkább az angolszász kosztról volt szó, pedig szendvicset (vagy ahhoz hasonlót) rengeteg helyen esznek a világban. Arról pedig, hogy máshol milyen klassz szendvicsek vannak, Jókuti Andrást és Mautner Zsófit faggattuk ki.
"Tökéletes szendvicset nehezen tudnék választani, de volt néhány fantasztikus, amit sose fogok elfelejteni" - mondta a Világevő blog szerzője.
"Az első ilyen az újvidéki csevap, lepényben, egy focipálya melletti lakókocsibüféből. Vagy ott a bejrúti bárányagyas egy utcai árustól. A Borough Marketon Londonban szinte sose hagyom ki a Roast császárhúsos szendvicsét, amihez Bramley almából készült szószt adnak, és a grillezett raclette szendvicset barna kenyérből. Szintén maradandó Lima Miraflores városrészében egy helyi luxusszendvicsező, a La Lucha sangucheria sertéssültje, de Bécsben is kiváló, ropogós bőrűt adnak ebből császárzsemlében. Ott kell lennie a sorban a legjobb párizsi falafelnek, a Marais negyedben található L'As du Fallafeltől, benne grillezett padlizsánnal, és a koppenhágai Aamannsban vagy a még elegánsabb Kronborgban kapható híres - és rettentő drága - nyitott szendvicsnek (aka smørrebrød).
És akkor még az olasz szendvicseket el se kezdtem sorolni, vagy a japán polipos takojakit, bár az inkább csak funkciójában szendvics. Hangulatában és ízében is szinte minden szuper Isztambulban, a két legnagyobb kedvenc a kokorec és a Boszporusz partján frissen fogott halakból grillezett, a döner kebab viszont Németországban talán még a törökországiakon is túltesz. De egy minimum fél napig az (iskola)táskában felejtett téli szalámis, vajas, csípős paprikás szendvicsnek nincs párja."
Bár Mautner Zsófi nem nagy szendvicsfogyasztó, jó emléke azért neki is akad. "Szerintem a világ legzseniálisabb szendvicse a vietnami Banh Mí, de az igazi, az autentikus, amiben rengeteg pácolt zöldség, menta és koriander van, és ami nem sima búzalisztes, ropogós bagettel készül, hanem puha rizslisztessel. Nagyon szeretem még az eredeti Croque Monsieur-t is (a besameles, Gruyere sajtost), meg az összes közel-keleti pitás szendvicset, ezek közül a sabih a kedvencem (sült padlizsánnal, tahinivel, csípős mangószósszal). A világ leghatásosabb szendvicse pedig a pastramis szendvics a híres New York-i Katz deliben.
Az annyira zseniális, hogy amikor egy evőtúra után odamentünk, inkább csak megnézni látványosságként, akkor is megettük az egészet: rozskenyéren, csípős mustárral, savanyú uborkával.
Egyébként ezt is ott forgatták: