Így kell a Gerbeaud-ban csajozni

A nyolcvanas évek egyik legelterjedtebb, és azóta is közismert városi legendája a Gerbeaud cukrászdához kapcsolódik. A mítosz szerint, ha a cukrászdában valamilyen étel-ital kombinációt rendelünk, az jelzés az egész nap ott tartózkodó idős és vagyonosabb hölgyeknek, hogy készek vagyunk őket némi készpénz ellenében szórakoztatni.

Varga Éve tanulmánya, a századfordulós, illetve azt követő kávéházi életet tárgyaló Hölgyközönség a pesti kávéházakban, még nem említi a jelenséget, bár az általa idézett korabeli beszámoló már nem volt különösebben elragadtatva a hely közönségétől.

„Az arisztokrata és „előkelő gentry” közönség él itt társasági életet, asszonyok, leányok is járnak ide, ám „okos szó kevés hangzik el ebben az elegáns környezetben.”

A leírás szerint a Gerbeaud-ban az arisztokrata és „gentry” férfi és hölgyközönség közös térben foglal helyet, sőt, úgy tűnik, éppen ez az egyik célja a Gerbeaud-beli összejöveteleknek, hogy a „jobb körök” ifjúsága megismerkedjen, és együtt szórakozzon. A főként napközbeni tartózkodás céljából, többnyire fényűző módon berendezett Kaffé-Konditorei fogalma mint „női hely” élt a felsőbb körök köztudatában, ahol a leányok anyai felügyelettel szórakozhattak, míg a felügyelő mamák és az idősebb hölgyek jól kipletykálhatták magukat.

Az atyák, férjek, idősebb urak gyakorta elkísérik a hölgyeket, ők is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, vagy egymással diskurálnak, de a terep a valóságban mégis a lányos mamáké, idősebb asszonyoké és ismerkedő fiataloké.

Egy napjainkból származó beszámoló viszont még a Tripadvisor-ről is megemlíti a mítoszt: There is a saying amongst Hungarians that if a man walks in and order a "Dobos cake" with a glass of still water that is a sign for the the wealthy old ladies that the guy is up for having sex with them for money.”, azaz „Van egy mondás a magyarok között, ha a Gerbeaud-ban Dobos tortát és szénsavmentes vizet rendelsz, az jel a tehetősebb idős hölgyeknek, hogy kész vagy pénzért szexelni velük.”

Vajon mi célból rendelték? Forrás: MTI/Marjai János

Mielőtt azonban a pénzkereseti lehetőségen felbuzdulva lefogyasztanánk a cukrászda Dobos torta készletét, nem árt tájjékozódni, mert egyáltalán nem biztos, hogy ezzel a kombinációval lehet belépni az üzletbe.

A szóda volt a jel

A különböző italok plusz szóda kombináció külön alcsoportot alkot. A kombinációnak feltehetően a kávékultúra elterjedése vetett itthon véget, hiszen amikor alapból elkezdték kihozni minden kávéhoz a kötelező kispohár szódát, akkor valamelyest nehezebbé vált ezzel megkülönböztetni magunkat a többiektől, akik szintén kaptak szódát a kávéjuk mellé. Viszont nem csak a kávé mellé rendelt szóda működött: konyak szódával, lúdláb szódával, krémes szódával, cappuccino szódával – ezek mind-mind azt jelezték, hogy benne lennénk a dologban. Sőt, néha maga a speciális kombináció nem is volt elég, van, aki úgy ismerte, hogy a szódát, miután kihozták, át kell önteni a másik italba.

Vagy a kockacukor

Ha nem a szóda volt a jel, amire felkapták a fejüket a Vörösmarty téren portyázó öregasszonyok, akkor a kockacukor. Bizonyos mennyiséget rendelve, vagy éppen rendelés után a kockacukrot bizonyos formációba helyezve lehetett jelezni, hogy mit keresünk a cukrászdában. A legnépszerűbb megoldások:

• Kávé öt cukorral
• Két kockacukor egymás tetején. (Hogy ezt ilyen módon kell kirendelni, vagy miután a felszolgáló kihozta, nekünk kell egymás tetejére helyezni, az nem világos. Mint ahogyan az sem, hogy a felszolgáló hajlandó lesz-e kihozni két darab kockacukrot.)
• Az árajánlat pedig így történik: ahány kockacukrot pakolsz a kávéba, annyi ezres a tarifa. (Nyilván ez az eljárás a forint gyengülésével valamilyen változtatáson ment keresztül. Egy idő után vagy nagyon kevés pénzt lehetett volna keresni ezzel a jelzőrendszerrel, vagy sok hímringyót cukorsokkal visznek el a cukrászdából két-három sikertelen ajánlattétel után).

Vagy a cigi

A visszaemlékezések harmadik, rendszeresen megjelenő motívuma a szóda és a kockacukor mellett a piros Marlboro. A nagyon erősen nyugati atmoszférát árasztó cigarettát kirendelés után a következő módokon kellett működtetni:

• letenni magunk elé az asztalra és elkezdeni mutatóujjal kopogtatni
• a celofánt félig lehúzni róla (de csak félig!), majd letenni magunk elé az asztalra
• amikor a pincér kihozza a doboz cigit, egyszerűen megfordítani, visszatenni a pincér tálcájára, és visszaküldeni

Dobos torta Forrás: Táfelspicc

Vagy egyszerűen csak furcsa dolgokat kellett csinálni süteményekkel

"Én úgy hallottam hogy miután megittad a kávedat, fejjel lefele kell a csészét a csészealjra rakni." "Puncstortát kell kérni, a „puncs” szótagot jelentőségteljesen kell mondani, enyhén megnyomva. A háromnegyedét megenni, a maradékba beleszúrni a villát."
"Én a sütivel hallottam, bár fogalmam sincs milyen sütit kell rendelni, de a lényeg az, hogy keresztbe kell tenni a tányéron a villád. Azt észreveszi a pincér vagy a mature, és rádstartol."
"Én a 90-es évek elején hallottam felfordított krémessel...."
"Az én verzióm: puncstorta, egy villányit megenni belőle, aztán a villát fordítva letenni (vagy beleszúrni a sütibe).

A szájhagyomány útján terjedő legendáknak ez a változata már a későbbi, közvetlenül a rendszerváltást követő időszakból származik, talán akkorra vált szükségessé, hogy új elemekkel bővítsék, és tartsák továbbra is frissen a mítoszt.

Lehet, hogy nem is a Gerbeaud volt

Végül pedig voltak olyanok is, akik a legendát nem is a Gerbeaud cukrászdával, hanem az Anna presszóval ismerték:

„Én az Anna presszóról hallottam vagy 15 éve ilyen városi legendát. Kávét kellett kérni két cukorral, hangosan. Ekkor a szólóban ücsörgő hímringyók tudták, a nénike szexet akar.”

Az biztos, hogy a Gerbeaud-val kapcsolatos legenda már a kilencvenes évek elejére eljutott egy olyan fázisba, hogy bármit rendelünk bármivel, bárhogyan esszük vagy nem esszük meg, az felhívás lesz keringőre, és mindenképpen kockáztatjuk vele, hogy az idős hölgyek üzletet ajánlanak nekünk.