A sajtos roló személy szerint sosem volt szimpatikus, nem is volt vele sok kapcsolatom. A második szünet végére így is elfogytak az iskolai büfé hűtőjéből, a bennünk lévő kis Sherlock viszont a lehullott száraz sajtdarabokból tudta, igen, ma is volt ebből az iszonyatból.
Ízetlen tészta, kiszáradt reszelt sajt, belül savanykás, ömlesztett sajtos krém, ami a margarinnak köszönhetően a szájpadlásomra simult, és ott is maradt a következő óra végéig.
Az viszont más kérdés, milyen lehet ugynez, amikor rendes alapanyagból készül. Akkor nem csak ehető, hanem kifejezetten finom, úgyhogy elkezdtem érteni a sajtos roló-függőket.
Egy roló függő szemszögéből
Rolót nem lehetett, nem lehet, csak a fent vázolt minőségben kapni, így a függés is ehhez a pékipari szeméthez kapcsolódik. Vidéken nem volt Meki, rolót ettünk amikor éppen más sóst kívántunk, nem olyan nehéz ezt megérteni.
A házi rolót ezért nem is tudtam elsőre értelmezni, másodszorra annál inkább. Hiányzik belőle a szájpadlásra ragadó, tapadós krém és a csonttá száradt díszítősajt élménye, ráadásul a tésztája is ropog, hiszen frissen lett beletöltve a krém, nem áztatja napok óta. A különbség olyan, mint egy gyorséttermi és egy gourmet hamburger között. Összehasonlíthatatlanok, a péksüteményes sorozatunkban eddig itt tátong a legnyagobb szakadék az ipari és a házi termék között.
Elkészítés
A sajtos rolókészítés egyetlen problémája a forma megtalálása. Természetesen edényboltokban lehet habroló formát vásárolni, mi viszont szeretnénk továbbvinni egy kicsit Horváth Ilona örökségét, ezért kerestünk egy valamit, egy hogyishívjákot, amire később tekerhetjük a vajas tésztacsíkokat. A fakanál nyele túl vékony, így maradtunk az alufóliatekercs (vagy folpack, ami van) kartonhengerénél. Ennek optimális az átmérője, hossza miatt a sütőbe is befér, csak arra kell figyelnünk, hogy a magas hőmérsékleten ne égjen meg. Sütés és tekerés előtt finoman bevizeztük és bevontuk egy réteg alufóliával. A tekercs ráadásul újrafelhasználható.
A töltelékhez lehet variálni a sajtokat, keverni a karaktereseket a lágyakkal, a füstöltekkel, nemes penészesekkel, ne maradjunk feltétlenül a trappistánál, vannak izgalmasabb ízek is. Az ementáli, edami, maasdami jó alapok lehetnek, ezeket egészíthetik ki erősebb karakterekkel, mint a parmezán, a brie, a pecorino, vagy esetleg a gorgonzola.
Elkészítési idő: nettó 50 perc, bruttó 2 óra
Alapanyagok:
A töltelékkel kezdek: a vaj kivételével minden alapanyagot egy lábasba teszek, addig főzöm, amíg a krém buborékokat vet. Tálcára öntöm, hogy hamarabb kihűljön. Ezután a kihabosított vajjal keverem össze.
A rudakat megkenem olajjal.
Sorozatunk előző részei: