Mennyit érnek a magyar boros díjak?

Díjnyertes bor

Ha végignézzük a borszaküzletek vagy hipermarketek boros polcait, gyakran találkozunk olyan palackokkal, melyeken fénylő matricák hirdetik, hol, milyen dobogós helyet szereztek. Néhányon annyi a plecsni, mint nyugalmazott tábornok zubbonyán a kitüntetés. Borászokat kérdeztünk arról, mit érnek a hazai és külföldi versenyeken, teszteken szerzett érmek, díjak? Summázva: semmit. Bővebben? Nem sokat. Bár ennél azért árnyaltabb a kép. 

Borversenyek terén idehaza elég kaotikus a helyzet. Nincs igazán nyomon követhető, egymásra épülő, jól szervezett rendszer, elvileg valahogy úgy néz ki a piramis, hogy vannak a hegyközségi, borvidéki, országos megmérettetések. A hegyközségi borversenyek eredményei legfeljebb arra jók, hogy a termelők egymás között tisztázzák, ki hol tart. A borvidéki vagy akár országos versennyel gyakran az a baj, hogy a bírák egymás mellett ülnek, menet közben eszmét cserélnek a borokról, és végül gyakorlatilag konszenzus alapján születnek ilyen-olyan eredmények. Legtöbbször annak a borásznak az ízlése dönt, aki rámenősebb, tehát nagyobb a szája.

Ki nyom le kit?

De ha a versenyek menete ennél komolyabb, akkor is rengeteg a buktató. Kevés az idő a borok megítélésére, olykor alig egy-két perc áll a bíró rendelkezésére, hogy véleményét pontszámba öntse.

„Ahogy az embert, úgy a bort sem lehet elsőre megítélni. Legfeljebb benyomásunk lehet róla. Csak azok a komoly versenyek, ahol az értékelés elengedhetetlen része, hogy többször visszakóstolják az adott borokat. Ráadásul minden bortípusnak más és más kóstolási körülményre van szüksége. Az idő rövidsége sokszor nem teszi lehetővé, hogy a visszafogottabb illatú, ásványosabb borok érvényesüljenek. Könnyen előfordulhat, hogy a direkt, illatos tételek az első benyomás felszínes hatása alatt lenyomják a komolyabb borokat" – mondja ifjabb Szepsy István.

Díjazott borok bemutatója a Magyar Tudományos Akadémia Bora 2010 elismerések átadásán. Forrás: MTI/Kovács Attila

Persze a fordítottja is igaz lehet. „Negyven bor után úgy elfáradnak az ízlelőbimbók, hogy a testesebb simán lenyomja a látszólag vékonyabbat, pedig lehet, hogy valójában ez utóbbi az értékesebb, elegánsabb, nagyobb bor. Ilyen rövid idő alatt azonban a profi kóstolók is gyakran elhamarkodott véleményt alkotnak” – fejti ki Jásdi István, az egykori csopaki Ranolder birtok tulajdonosa és a Pannon Bormíves Céh elnöke.

2014-ben nem lesz Pannon Bormustra

Demeter Zoltán tokaji borász is azok közé tartozik, akik nem vesznek részt sem hazai, sem külföldi versenyeken. Egyedül a Pannonhalmán évről évre megrendezett Pannon Bormustrával tesz kivételt. „Szimpatizálok a Pannon Bormustra filozófiájával, azzal a gondolattal, hogy olyan külföldi borszakértőket hívnak a zsűribe, akiknek óriási rálátásuk van a világ boraira. Időt, figyelmet, munkát tesznek bele”.

„A Pannon Bormustra tényleg azzal a szándékkal jött létre, hogy a külföldi borszakértők megismerjék, tanulják a magyar borokat, és vigyék a hírünket” – teszi hozzá Heimann Zoltán szekszárdi borász, a Pannon Bormíves Céh társelnöke.

Azt is megtudom tőle, hogy a Pannon Bormíves Céh novemberi döntése értelmében 2014-ben nem lesz Pannon Bormustra. Egyrészt hiányzik a megszervezéséhez szükséges pénz, másrészt a szervezők szeretnék újragondolni a verseny struktúráját, szabályait, például a versenyen a bírálók még az eddigieknél is kevesebb információt kapnak majd a borokról, például nem fogják tudni, milyen fajtát kóstolnak. Talán ezzel is közelebb jutnak a hitelesebb ítélethez.

Vegyük észre, merre megy a világ

Szepsy, Demeter, Jásdi és még sokan mások a nevesebb borászok közül nem versenyeztetik a boraikat, mert a hazai versenyeken néha nagyon fura eredmények születnek. A Vinagora például, amely mottója szerint Közép-Európa bor iránytűje kíván lenni, rendre régi stílusú borokat preferál. Ha az aszút vesszük példának, általában a fekete tea jellegű, régimódi tételeket értékeli. „Vegyük észre, hogy merre megy a világ. El kellene kerülni a régi stílusú borok értékelését, mert ezeknek nemzetközi szinten nem lesz piaca. Olyan borokat kellene díjazni, melyek a világ számára is mércét jelenthetnek” – mondja Jásdi István.

Vinagora díjas bor Fotó: Kling József - Origo

A nemzetközi szinten értékelt magyar borok a hazai versenyeken nem egyszer elvéreznek, könnyedén felülbírálják őket. Kinek van arra szüksége, hogy külföldön elismert, Michelin-csillagos étterem borlapjára fölvett tételt itthon megkérdőjelezzenek? Erre mondja Demeter Zoltán, hogy azoknak a hitelessége számít, akik a díjakat adják.

Drága játék

Na, és mi a helyzet az Év bortermelője díjjal? A megkérdezett borászok egybehangzó véleménye szerint marketingértéke még van, presztízse már nincs. Áttekinthetetlen a jelölés, a szavazók többsége minisztériumok, borhatóságok embereiből áll, a díj nem alkalmas arra, hogy rangot adjon. Mondják, hogy aki megkapja, kisöpörheti a pincéjét, és ez azért jól jön manapság, amikor mindenki eladási gondokkal küzd.

Szememben már akkor leértékelődött a díj, amikor anno olyan sokáig kellett várni arra, hogy végre Szepsy István is megkapja. A díjat 1991-ben alapították, 1996 óta a Magyar Bor Akadémia szervezi. Szepsy csak 2001-ben kapta meg. Igazából ő adott rangot a díjnak azzal, hogy egyáltalán elfogadta.

Miért éri meg díjat adni?

Legyen szó magyar vagy nemzetközi versenyről, a közös nevező az, hogy ezek profitorientált vállalkozások. A borászok nevezési díjat fizetnek, majd palackonként is leperkálnak nem kevés pénzt. A külföldi versenyekre a nevezési díj általában 80-180 euró között mozog. Erre rájön még a gyorsposta ára, a minta nevezési díja, például a brüsszeli Monde Selection versenyre 150 euró (45 000 Forint). Ugyanez a tényleg rangosnak számító Decanter World Wine Awardson 120 angol font (43 200 Forint). Az egész ügy palackonként simán belekerül 50-100 000 forintba, és amennyiben hat palackot kell egy versenyre küldeni, az már horribilis összeg, és a bor értékét még nem is számoltuk bele. Ja, és ha nyert a bor, még a plecsniért is fizetni kell, amit majd felragaszthat a boldog nyertes. Aki ennél is mélyebben szeretne elmerülni a számokban, ezen az oldalon megteheti.

Nem véletlen, hogy sok borász szerint a befektetés nem térül meg, ugyanis a legtöbb díj reklámértéke jelentősen erodálódott. Persze, mindenki örül, ha valahol kap egy díjat, de a számok azt mutatják, hogy manapság a plecsnis borokból nem feltétlenül lehet többet eladni.

Régebben még nagyobb jelentőséggel bírtak a kis kerek vignetták, ma már állítólag egyedül az erre tévedt kínai borkereskedők keresik a plecsnis borokat.

Amerika diktál

Abban is egyetértettek a borászok, hogy igazán nagy reklámértéke csak egy-két nemzetközi versenynek, illetve egy-egy borszakíró gurunak van. Az összes díj nem ér annyit árban kifejezhető módon, mint a Wine Spectator 90 pontja. Miért? Mert amerikai. Úgy néz ki, borízlésben is az USA diktál.

A leghitelesebbnek tartott boros szaklap Forrás: Kling József

Hazai tételek alig bukkannak fel benne, legutóbb a Chateau Dereszla 2007-es 5 puttonyos aszúja, amely a Top 100-ból a 20. helyen végzett. Ha megkóstolunk egy-két tételt ebből a százas sorból, akkor válik világossá, mennyire esetleges, hogy éppen mikor mi kerül bele.

A nemzetközi versenyek közül a borászok leginkább ezekre figyelnek: Decanter World Wine Awards, Sommelier Wine Awards, Vinalies Internationales, a londoni International Wine Challenge.

Hogy miért? Mert a termelők szerint ezeken a megmérettetéseken jóval több figyelem és idő jut a borok megítélésére, mint általában. Egy magára valamit is adó borversenyen elvárás, hogy a teszt vakon történjen, a tesztelők pedig lehetőleg semmiféle háttérinformációval ne rendelkezzenek.

Borászok és guruk

A nagy guruk közül még mindig Robert Parker vezeti a rangsort. Bár a legtöbben gyűlölik, de hisznek neki. Pontszámai keresletet generálnak és árat emelnek.

Matt Kramer véleménye is irányadó a legtöbb borász számára, ő magyarországi látogatásakor ugyan lehúzta az olaszrizlinget, de Tokajért nem győzött rajongani, Demeter Zoltán 2009-es Veres Furmintját 2011-ben pedig az év borának választotta. Ami mégiscsak a Wine Spectator hitelessége mellett felhozható érv.