A lagzis sütemények csodálatosan tükrözik, hogy mi a süteménydivat úgy ötven éve, a kép a népi gasztronómia, kevés századfordulós sikk és a szocreál hiánygazdaság keveredése, mert van, ahol a jaffaszelet, van, ahol a zserbó dívik éppen, de vannak örök klasszikusok. Megpróbáltuk összegyűjteni a legnépszerűbbeket. És fogtunk egy cipősdobozt is!
Barackmag
A barackmag (vagy mandulamag) a leglagzisabb lagzis sütemény a felhozatalból: kakaós-diós tésztából, mandulás krémmel, és rettenetesen sok idő elkészíteni. A tésztát egyenként apró, kicsi formákba nyomkodjuk, kiütögetjük, hűtjük, töltjük, de persze ebből sok száz kell egy lagzira. Türelmes, a monotonitást jól tűrő sütögetőknek ajánljuk.
A házi zserbó zsírral, baracklekvárral pár napos pihenés után az igazi, ezért jól előkészíthető sütemény, ami ráadásul könnyen szállítható, és mutatós is. Naná, hogy nem hiányozhat egy lagziról sem.
Könnyebb, krémesebb, puhább sütemény a hólabda kakaós piskótával és vajas kókuszkrémmel. Nagyon jó tulajdonsága, hogy rengeteget lehet megenni belőle, nagyon rossz viszont, hogy szintén időigényes sütemény. Ha már sütnek, süssenek rengeteget: ha esetleg nem fogy el (de el fog), akkor nyugodtan fagyasszák le, így akár elő is készülhetnek egy közelgő ünnepségre.
Szalalkális
A szalalkáli (vagy szalagáré, esetleg szalatka) egy nagyon érdekes, ma már kevésbé használt térfogatnövelőszer (a sütőporhoz és a szódabikarbónához hasonló), nagyon tudományosan ammónium-bikarbonát, nagyon ijesztően pedig E503ii. Sütéskor az összetevői vízre, szén-dioxidra és ammóniára bomlanak, amitől, hát, sajnos elég büdös lesz a konyhában. Viszont a szalalkálival készült sütemények sokáig puhák maradnak, úgyhogy érthető, miért lettek népszerűek lagziszempontból.
A hókifli sem az a húsz perc alatt összedobható sütemény (sajnos), pont ezért mehet eseményszámba az elkészítés, legyen az karácsony vagy lagzi, vagy csak úgy, mert finom. Ebből is rendes, emberes mennyiséget kell készíteni, de szerencsére napról napra puhább és finomabb lesz, ezért érdemes rászánni egy délutánt, hogy napokig rájárjunk, vagy elosztogassuk a rokonságnak.
A barackmag után talán a legmacerásabb sütemény, főleg sok száz főre: omlóstészta, kiskör, hab, kisüt, lekvárral ragaszt. Talán kijelenthetjük, hogy egyedül semmiképp nem szabad nekiállni, különben a 150 fős lakodalomra napestig szurkálhatjuk és ragaszthatjuk a sütiket, amik egyébként könnyűek, habosak és omlósak. Ja, és ez még csak az egyik, illene vinni még valami rendeset is, nem?
Diós kosárka
Ezért, ha már non plus ultrát süt, dobjon mellé még vagy ötszáz diós kosárkát, mivel a tészta ugyanaz, a tojáshabba pedig darált diót kell forgatni. Csak arra tudunk gondolni, hogy ezt a két süteményt valaki direkt egymás mellé találta ki.
Diós félhold
Az egyik legegyszerűbb süteményt tényleg nagy mennyiségre találták ki: könnyű piskóta dióval megszórva, félhold alakúra szaggatva, és szépen porcukrozva. Ezt viszont előző nap érdemes elkészíteni, mivel a piskóta krém és bevonat nélkül könnyen kiszárad.
Már a neve is elárulja, lakodalmas hercegnő ez a sütemény, csinos, macerás, és van benne anyag rendesen.
Természetesen a sós sütemények sem hiányozhatnak, a házi sajtos roló komolyan függőséget okozhat, csak finom vajjal és sajttal érdemes nekiállni.
Sajtos rúd
A sajtos rúd faék egyszerűségű, a kinyújtott vajas tésztát felosztom (például 2x10 centis darabokra), tojással megkenem, és megszórom reszelt sajttal. Gyorsan elkészül, jól lehet vele haladni, úgyhogy érdemes beválogatni valami macerásabb sütemény mellé kiegészítőnek.
Grillázzsal nemcsak így, puritán valóságában, hanem cukros fehérjével (glazúrral) díszítve, formára vágva, valamilyen hatalmas, valószínűtlenül csipkézett toronyként is találkozhatnak, amelyhez mi már kevesek vagyunk. Precíz, az évtizedes grillázskészítő-rutinnal rendelkező nagymamának kell ahhoz lenni, minden tiszteletünk az övék.
A recepteket a linkeken vagy a hajtás után találják.