Nagyjából tíz éve nem ettem olyan krumplifánkot, amilyet a mama sütött a napi szappanoperák előtt. Hosszú délutánok voltak ezek Ingallsékkel és a rég elfeledett, majd felbukkanó álnok ikertestvérrel, érzelmes viszályokkal, de szerencsére volt krumplipogácsa, vagyis panka, így az ármányos pillanatok Paulával már meg sem hatottak.
A rettentő egyszerű, gyúrt burgonyás kelt tészta forró olajban kisütve valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag belül üreges lesz, ami nem baj, sőt, ennek örülünk, mert ide lehet betölteni a házi baracklekvárt, hogy aztán a fánkba harapva mindent összekenjünk vele. Csodálatos élmény, feltétlenül próbálják ki.
Megpróbáltam elkészíteni, hogy olyan legyen, mint akkor, lyukas és krumplis. Sikerült.
Panka, vagy krumplifánk, vagy krumplipogácsa
Elkészítési idő: nettó 25 perc, bruttó 2 óra
Alapanyagok:
A krumplit héjában megfőzöm, még melegen lehúzom a héját, lehetőleg úgy, hogy a krumpliról lecsepegő forró vízzel ne égessem meg magam kettőnél több helyen, tegyenek így önök is. Még melegen áttöröm, mert ilyenkor könnyebb, és hagyom kihűlni.
A tejfölben elkeverem a cukrot és az élesztőt, a krumplihoz adom, és fokozatosan belegyúrom a lisztet, a legvégén a sót. Könnyű, lágy tésztát kell kapnom, ami nem folyik szét, de tapintásra finom, puha kelttészta-állagúnak kell lennie. Letakarva fél órát hagyom kelni.
Egy magas falú edénybe 3-4 ujjnyi olajat töltök (ez a mennyiség persze edénytől függ), és felforrósítom.
A tésztát félcentisre nyújtom, pogácsaszaggatóval vagy pohárral kiszaggatom. A forró olajban oldalanként öt percig sütöm, vagy addig, amíg mind a két fele aranybarnára sül.
Forrón porcukorral megszórva, hidegen baracklekvárral töltve ettük, de állítólag köretnek sem rossz. Maradok a lekvárnál.