Hogyan vegyünk magyar diót?

Keresett termék a magyar dió

A diótermesztés sokak számára szinte észrevétlen, a közhiedelemmel ellentétben nem csak az utak szélén és a kertek végében verik le és szedegetik a fa termését; a kívánt mennyiséghez és minőséghez dióültetvények kellenek. A magyar dió kifejezetten keresett termék külföldön: Angliába, Svájcba, Németországba, Ausztriába és Olaszországba exportálunk rendszeresen.

A frissen lezajlott érdi diótanácskozáson kiderült, hogy a magyar dió jó hírét veszély fenyegeti: egyre gyakrabban kerül a polcokra magyar dióként keletről beáramló olcsó tömegáru. Bujdosó Géza, a Gyümölcstermesztési Kutatóintézet tudományos munkatársa szerint Romániából és Ukrajnából olcsó dió érkezik, amely akkor ront a zamatosabb, ízletesebb hazai termék piaci megítélésén, ha magyarként adják el.

Dr. Mártonffy Béla, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke kérdésünkre elmondta, hogy a magyar diótermés – 2013-ban 5000 tonna szárított héjas termés, viszonyításképpen a világelső Kína 330 ezer tonnájával – több mint ötven százaléka minden évben elhagyja az országot. Keresett termék Európában, hisz nálunk érik be a legkorábban – ennek a feldolgozók kifejezetten örülnek, szívesebben dolgoznak friss, zamatos áruval. A konkurens országokkal szemben méretbeli előnyeink is vannak – a hazai nemesítésű fajok világszinten kiemelkedőnek számítanak.

Bio is van

Az utóbbi tíz évben megduplázódott a hazai dióültetvények területe, tavaly már 5870 hektár volt. A hazai nemesítések minőségét jelzi, hogy a termelők továbbra is keresik és előnyben részesítik a hagyományos fajtákat: a Milotai 10-es és az Alsószentiváni 117-es teszi ki a magyar ültetvények 61 százalékát. A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. aktuális jelentéséből kiderült, 1345 hektáron termesztenek biodiót. Mivel Nyugat-Európában élénk kereslet mutatkozik iránta, számíthatunk arra, hogy ez az arány a jelenlegi 22 százalékról elmozdul s tovább növekszik.

Megtudtuk, hogy az itthon maradt mennyiség elég a hazai igények kielégítésére, a román és ukrán import csupán azért tud teret nyerni, mert alacsonyabb áron kínálják a kereskedők, ami egy piacon nem feltétlenül érvényesül a vásárló számára. Ezért is érdemes kicsit több odafigyeléssel vásárolni diót.

Hogyan vegyünk?

A szakavatottak számára régóta alapszabály, hogy csak olyan eladótól vásároljunk, akiknek bizonyítottan vannak diófái; érdemes az ismerősi körben, vidéki rokonságnál érdeklődni. Ne ijedjünk meg, ha nincs megpucolva: egy jó törővel pár perc alatt elegendő belet tudunk elővarázsolni – ne feledjük, héjában a tárolása is egyszerűbb, tovább friss marad, aromáit megőrzi, és nehezebben dohosodik meg.

Keresett termék a magyar dió Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hipermarketekben, előrecsomagolt, hálós kiszerelésű áruknál tudják ellenőrizni a termék származási helyét, hát tegyék azt; 2008 óta kötelező a nyomonkövethetőség. A kistermelői piacon is legyünk óvatosak, rengeteg kereskedő hígította fel az árusok közegét. Bátran tegyünk fel keresztkérdéseket.

„Kérdezzük meg, hol termett ez a dió. Erre a kereskedő azt válaszolja, hogy a fán, mert a kereskedők ilyen vicces emberek. A termelő pedig meg tudja mondani a termőhelyet. Kérdezzük meg, milyen fajtájú a dió. Elfogadhatatlan válasz a 'papírhéjú', mert ilyen fajta nincs." (A diófajtákról itt tájékozódhat) – ad tanácsot a szakmunkájában Orosz Péter. „Soha ne vegyünk csomagolt darált dióbelet, pláne cukorral keverve, mert abban a selejtet, az egyébként eladhatatlant kapjuk.”

Mi az a papírhéjú?

Nem diófajta, hanem a héj vastagságának jellemzője, papírtól keményig. Pl. a Milotai 10-es fajta papírhéjú.

Ukrán vagy magyar?

Hogyan ismerhetjük fel az ukrán és román diót? Színről? Zamatról?

Sajnos el kell kedvetlenítenünk mindenkit, önmagában nagyon nehéz kiszúrni, ha a piacon hiányzik a felirat vagy a nyomonkövethetőség nincs meg: talán csak az egyben maradt feleken, negyedeken tudjuk megítélni a méretet, ami azért érdekes, mert a célirányosan nemesített magyar fajták, mint például a Milotai 10-es és az Alsószentiváni 117 kifejezetten nagyméretű terméssel rendelkeznek. A rossz és a jó dió viszont egymástól könnyedén megkülönböztethető: ne vegye meg az első szeme elé kerülőt, kóstoljon meg néhányat, bízzon a nyelvében, keresse a minőséget és a szép, aranybarna színt. Minél sötétebb, foltosabb a dióbél, annál rosszabb minőségű.

A piacon szinte mindent biodiónak próbálnak eladni, nem egyszerű és talán nem is kell teljesen permetmentes termést venni. A vegyszerterhelés károsabb lehet: az utak mellett levert dióban jelen lehetnek a kipufogógázokból származó policiklusos aromás szénhidrogének és poliklórozott bifenilek. Ami hivatalosan is bio, arról az eladó fel tudja mutatni a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. igazolását – olyan pedig ritkán van a falusi két diófás néniknek és a román diót áruló álőstermelőknek.

Hogyan tároljuk?

Gyakori tévhit, hogy a diót a pincében kell tárolni – ezzel csak akkor próbálkozzunk, ha száraz, megfelelő légmozgású helyiség van a birtokunkban. Ne tegyük kannába, ne fedjük le, véletlenül se tegyük fóliazsákba, mert a penész hamar felüti a fejét, ha nincs megfelelő levegőzés. A megtört bél mélyhűtőben korlátlan ideig eláll – ha csak pár maréknyi maradt, és nincs kedvünk megenni, bátran fagyasszuk le. A nehezen törő, extrakemény héjú diót gőzöljük meg törés előtt.

A biodió is egyre népszerűbb Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A dió nem csak sütibe jó

Számos kultúrában évezredek óta gyógynövényként tartják számon a diót – a hazai népi orvoslásban szintén ismert volt a szerepe. Azonban ne csak a dióbél áldásos, szív- és érrendszert védő hatására gondoljunk: a belőle készült olaj, a levél, a virág, a zöld dió, a rügy és a kopáncs is tartalmaz olyan vegyi anyagokat, melyek bizonyos esetekben pozitív hatást gyakorolhatnak az emberi szervezetre. A fás részek, a kéreg, a dióhéj, valamint a bél belső, vékony, elfásodott válaszfala is idesorolható, a dióbél hártyájával együtt.

A zöld részek meglepően sok, hozzávetőleg egyszázaléknyi C-vitamint tartalmaznak, de a tejes-viaszos állapotú, érés előtti friss dió zöld burkának C-vitamin-tartalma akár a 3-4 százalékot is elérheti. Ezen felül monoglükozidokat, ellagitannint, továbbá szaponinokat, flavonoidokat, fehérjéket, esszenciális illóolajokat, citrullint, monociklikus terpéneket találunk benne.

Ha szeretnénk magunknak biztosítani a diómennyiséget, és van hova, bátran ültessünk saját fát. A hazai kertészeti árudákban megfelelő minőségű csemetéket árulnak jellemzően 2500–3000 forint között. Az a fa, amelyet mi nevelünk, s amelynek termését magunk gyűjtjük össze, biztos, hogy ellenőrzött minőségű lesz.