Az alap
Kenyér, tojás, zsiradék, esetleg valamilyen fűszer – ennyi elég is a tökéletes, tömény és ütős reggelihez. Mert a bundás kenyér reggelire jó, teával, mustárral vagy rengeteg tejföllel, forrón, nem tocsogósan. Általában a szikkadt kenyereket hasznosítjuk így, mert a kenyér úgy jobban magába szívja a felvert tojást, de ha valaki megkívánja a bundás kenyeret, azért nem érdemes három napot várni rá.
A bundás kenyérre (csakúgy, mint a pörköltre) is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás: van, aki levágja a kenyér héját, van, aki pont azt szereti ropogósra sülve, van, aki bő és van, aki kevés zsiradékban süti. Nem érdemes összeveszni azon, hogy a Manci nénié vagy az anyukámé, vagy a piac melletti bódé mögött álló fától északra lévő nevenincs bundáskenyér-centrumé a legjobb.
Tehát az alap, amiben megegyezhetünk: a kenyereket felvert tojásba forgatjuk, forró zsiradékban sütve. Magyarországon többnyire sósan fogyasztjuk. (Kivéve akik fahéjas porcukorral...) Érdemes legalább két-három percig áztatni a szeleteket sütés előtt a tojásban, hogy belül szaftos legyen, ne pedig szárazon porzó kenyérmorzsa.
A zsiradék mennyisége rendkívül fontos kérdés. A bő olajos megoldásnál a kenyérből kicsöpögő tojás ropogós hálóvá sül, a kevesebb, ám ugyanolyan forró zsiradékban sült változat viszont egyenletesen ropogósra sült, hálócskák nélkül. Ez egyéni preferencia kérdése, az édes verziót viszont érdemes kevesebb, jó minőségű vajban sütni.
És ha már a minőség: a toastkenyér vagy négyzet alakú szeletelt kenyér nem való bundásnak. Mondjuk másra se nagyon, de a halaknak talán jó lesz.
Cifrázzuk!
Bár a bundás kenyér önmagában egy csoda, már csak azért is, mert három olyan alapanyagból áll, amit jó esetben mindig tartunk otthon.
Ezeket ráadásul lehet variálni is: kenyér helyett lehet croissant, foszlós kalács vagy magos bucik, a zsiradék is lehet vaj, bármilyen sütéshez való olaj, de zsírban is megsüthetjük. A tojást kiválóan lehet ízesíteni (só nélkül mit sem ér), sőt, dúsítani egy kevés tejszínnel, egy kanál sűrű tejföllel vagy tejjel.
Aki a kemény reggelit szereti, akár meg is töltheti: két szelet kenyeret sajttal, spenóttal, sonkával, szalámival, akármivel (igen, medvehagymával is) összeborítani, tojásba forgatni és kisütni. Ha nagyon csúszkálna, fogvájóval összetűzve nem fog.
A mozzarella in carozza ennek a legegyszerűbb változata: két szelet kenyér közé egy szelet mozzarella kerül, ezt tojásba merítem, majd olívaolajban kisütöm. Amikor beleharapnak, a kenyér kívül ropog, a sajt belül pedig megolvadt, így lágyan szinte kiszökik a bundájából – hát van ennél szebb, ugyanakkor ennyire egyszerű étel? Recept itt.
Édesen
Itthon nem túl elterjedt ugyan, de a bundás kenyerek egyik változata a french toast, vagyis az édes bundás kenyér. Erre van, aki csillogó szemmel, és van, aki undorodva reagál, de egyértelműen az előbbi a jogos reakció. Készülhet eleve édes alapból (kalács, briós) vagy kenyérből is, amelynek a sóssága külön jó az édesség ellensúlyozására.
A szeleteket enyhén édesített tejszínes tojásba áztatom, majd forró vajban pirosra sütöm. Még melegen cukorba hempergetem, amit bármivel lehet ízesíteni: klasszikusan vaníliával, fahéjjal, mellé pedig valamilyen hideg, savanykás gyümölcsszósz dukál, de akik vadul élnek, juharszirupot és friss gyümölcsöket fogyasztanak mellé.
Ízében leginkább a fánkhoz hasonlít: a cukorréteg, a tojásos, tejszínes áztatás, a felhasznált pékáru élesztőssége adja ezt a leírhatatlanul különleges ízt és állagot, mert kívül ropogós, belül foszlós és lágy.
Cukorsokkosított verzióját frissen sült kalácsból, egyszeres (tehát 1:1 arányban cukor és mandula) marcipánnal töltöttük, vajban sütöttük, majd vaníliás cukorba forgattuk.
Hogy a cronut durva lenne?
Na, hagyjuk, mert a hedonizmus itt kezdődik. És bárki meg tudja sütni.
Faék egyszerűségű receptek a hajtás után.