Miért jobbak az osztrák kékfrankosok, mint a magyarok?

Egy szőlőfajta, amelyről a mélymagyar néplélek könnybe lábadt szemmel kitartóan gyártja a legendákat, sőt már-már hungarikumként kezeli. A kékszőlők között idehaza a legnagyobb mennyiségben (80 százalék) termesztett fajta, az egri bikavér gerince, Sopron szinonimája, Szekszárd számára pedig kitörési pont. Valamit tényleg kellene már kezdenünk a kékfrankossal, ha ennyire fontosnak tartjuk. A mítosz megvan, csak a tartalom hiányzik mögüle. Bezzeg az osztrákok!

Hiába tartják a legmagyarabb bornak, nem a Kaszpi-tenger vidékéről származik, és nem a honfoglaló magyarok hozták magukkal nyereg alatt puhítva.

A kékfrankos eredetét jótékony homály fedi, de azt biztosan tudjuk, hogy Ausztriában kezdték telepíteni a 18. század második felében, Németországba is innen került, ahol a 19. században vert gyökeret lemberger néven (a Szlovéniában található Lemberg hercegség után). Az Osztrák-Magyar Monarchia területén egyfajta közös nevezőként működött, máig megtalálható a szlovéneknél, szlovákoknál, románoknál, sőt még a bolgároknál is. Az osztrákok csúcsra járatták, utánuk, klimatikus adottságainknál fogva valószínűleg mi vagyunk a legesélyesebbek, hogy valami átlagon felülit hozzunk ki belőle.

Magyar és osztrák kékfrankosok Forrás: Origo

A kékfrankos fővárosa

Több borvidékünkön is fontos szerepet játszik. Azon a fogzománc gyötrő savas lőrén, amivel a múlt rendszerben azonosítottuk, szerencsére már túl vagyunk. Legalábbis a minőségi borok szegmensében. Egerben rá építik az egri bikavért, maximum 50 százalékban kékfrankos alkothatja a házasítást, de fajtaborként is nagy reményeket fűznek hozzá.

Szekszárdon úgy gondolják, a kékfrankos lehetne a kitörési pont, benne fogalmazhatná meg magát a borvidék.

Villányban is érnek el vele eredményeket, de ott inkább a világfajtákra (cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot) koncentrálnak, a kékfrankos csak ritkán kerül reflektorfénybe.

Ráspi szőlője Fertőrákoson Forrás: Polgár András / Terra Hungarica

Hogy Sopron a kékfrankos szinonimája, az nem kérdés. 2003 óta hivatalosan is a „kékfrankos fővárosa” nevet viseli, de ez sajnos nem jelenti azt, hogy a soproni kékfrankos önálló karakterrel bírna. Magyarul viszont ez a város a fajta névadója, még ha valószínűleg nincs is valóságalapja annak a népszerű legendának, mely szerint a kékfrankos a Sopront elfoglaló napóleoni sereg kék színű bankói után kapta volna a nevét.

A történet már azon elbukik, hogy a 19. század elején még alig termett vörösbor Sopronban, a kékszőlő, különösen pedig a kékfrankos csak a filoxéravész után vált errefelé dominánssá. Ma viszont a Soproni borvidék már egyértelműen vörösboros vadászterület, a borvidék szőlőterületeinek 60 százalékát uralja.

Kékfrankosország

Míg nekünk csak városunk, az osztrákoknak egész országuk van kékfrankosból. Közép-Burgenlandot ugyanis Kékfrankosországként aposztrofálják. Horitschonban ennek megfelelően az összes ültetvény 70 százaléka blaufränkisch. Az osztrákok 1875 óta hívják így a fajtát, amit korábban a szőlő alsó-ausztriai szülőhazája, Limberg után csak blauer limbergerként emlegettek. De ez se száz százalék, mondják az osztrákok, mert az is lehet, hogy egy szőlész, bizonyos Limberg után kapta eredeti nevét.

Kékfrankosország Forrás: Burgenland

Persze Ausztriában sem minden kékfrankos, ami fénylik. Az osztrák szakírók is előszeretettel ekézik a szakmát. Többük szerint minél híresebb egy borász, annál kevésbé tűnnek érdekesnek a borai. Túl sok a bütykölés a pincében, túlságosan egyfajta ízlést akarnak kielégíteni, mindig ugyanazt az ízvilágot produkálni, mert az osztrák borivók többsége még mindig a borászati szilikonmellektől jön izgalomba, ahelyett, hogy a természet erejét akarná megismerni.

Mitől jobbak mégis az osztrák kékfrankosok, mint a magyarok, ahogy azt alábbi tesztünk is bizonyítja?

„Aligha akad terület, amiben az osztrákok ne lennének jobbak nálunk, borban, gasztronómiában mesze előttünk járnak” – mondja Konyári Dániel. ˗ „Anno mi is nagylendülettel vetettük bele magunkat a kékfrankos készítésébe, de soha nem sikerült igazán kiemelkedőt kihozni belőle. Ennek valószínűleg az az oka, hogy sokáig a KT1 klónnal dolgoztunk, ami még az állami gazdaságos időkből maradt itt. Hiába hozamkorlátoztuk, világos, híg bort adott. Az osztrákoknak sokkal jobb klónjaik vannak. Miután lecseréltük a KT1-et egy német klónra, a kékfrankosunk illatosabb, zamatosabb, koncentráltabb. A 2008-as János-hegyi Kékfrankos az új klón első szüretjének eredménye. De a cabernet-vel szerintem soha nem fog versenyezni.”

Heimann Zoltán, szekszárdi borász diplomatikusan fogalmaz, amikor azt mondja, az osztrákok nem jobbak, de messze előttünk járnak, és nem csak a kékfrankos tekintetében. „Az emlékezetes glikolbotrány után az osztrák borászok összefogással és közösségi marketinggel csodát tettek. Míg 20 húsz évvel ezelőtt az osztrák bor az édes lötty szinonimája volt csupán, addig mára rajnai rizlingből, zöldvelteliniből és kékfrankosból a világon mindenütt keresett presztízsmárkákat építettek. Mi nyalogathatjuk a sebeinket meg irigykedhetünk, de ezzel nem megyünk sokra.

Ehelyett idén nyáron a VieVinum keretein belül kékfrankos kerekasztal programot szervezünk Ausztriában, német, osztrák, magyar, román, szlovén, bulgár résztvevőkkel. Ennek nem titkolt célja, hogy kiderüljön, tudjuk-e a kékfrankos presztízsét az osztrákokkal együtt továbbépíteni. Az adottságaink kiválóak. Szekszárd számára pedig különösen fontos ez a fajta, hiszen többek között ezen keresztül identifikálhatná magát a borvidékünk.”

Amúgy április 30-án rendezik az első Kékfrankos Mostot, a fajtát középpontba állító országos programsorozatot. Új szelek fújnak, csak az a kérdés, sikerül-e nálunk is konszenzusra jutni a tekintetben, milyen is a magyar kékfrankos. Az alapoktól kellene kezdeni, hiszen egyelőre semmilyen szabályozás nem létezik, mindenki olyan kékfrankost csinál, amilyet tud.

Szigorú játékszabályok

Pedig arra a kérdésre, hogy mitől jobbak az osztrák kékfrankosok, a legkézenfekvőbb válasz talán az, hogy összefogással és szigorú játékszabályok felállításával sikerült egységes stílust teremteniük. 2002-ben megszületett az osztrák borok eredetmegjelölési rendszere.

DAC (Districtus Austriae Controllatus) megjelölést azok a borok kaphatnak, amelyekben egyértelműen megjelennek a származási helyükre jellemző jegyek, vagyis amelyekben tükröződik a terroir. Így szeretnék elérni, hogy egy adott borvidék tipikus borai bizonyos stílusjegyek alapján felismerhetőek legyenek.

2006-ban Mittelburgenland, vagyis Közép-Burgenland is DAC-besorolást kapott, melynek értelmében a terroirspecifikus, gyümölcsös-fűszeres kékfrankosok három kategóriába sorolhatók.

1. Mittelburgenland DAC Classic

Fajtajellegű, gyümölcsös, fűszeres kékfrankos, amelyet nagy tölgyfahordókban vagy acéltartályban érleltek. Fajtára jellemző illattal rendelkezik, a fa jelenléte alig érzékelhető. Színe élénkvörös, alkoholtartalma 12,5% és 13%. Legkorábban a szüretet követő év május 1-én kerülhet forgalomba.

2. Mittelburgenland DAC származási hely megjelölésével

Ízvilága az előző kategóriához hasonló, de intenzívebb, és a fa hangsúlyosabban is megjelenhet benne. Nagy tölgyfahordókban vagy használt barrique-ban érlelik. A szüretet követő szeptember 1-től értékesíthető, alkoholtartalma 13% és 13,5% között mozoghat.

3. Mittelburgenland DAC Reserve

Jellegzetes, akár domináns fajegyek fedezhetők fel benne, nagy tölgyfahordókban vagy barrique-ban érlelték. Legalább 13% alkoholtartalommal rendelkezik. Eladásra csak a szüretet követő második év január 1-től kerülhet.

Mindhárom kategóriára érvényes, hogy illatában földiepres, cseresznyés jegyek fedezhetők fel, ízében pedig a fűszeres-gyümölcsös ízek dominálnak.

Tesztünk

A konszenzusnak, a közös gondolkodásnak láthatóan megvan az eredménye. Az osztrák kékfrankosok struktúrájukban, anyagukban, illatukban és ízükben egyöntetűen kifinomultabbak, elegánsabbak és intenzívebbek. A szabályozás nem teremt uniformizált bort. Az osztrákok nagy része láthatóan túljutott azon a dilemmán, amit Roland Velich, a Moric birtok frontembere így fogalmazott meg: „Folyton olyan kékfrankosokat kóstoltam, amelyek más borvidékek boraira emlékeztettek: piemonti borokra, burgundiai pinot noira, észak-rhône-i syrah-ra.” Az osztrák kékfrankosnak saját stílusa van.

Velich rájött rájött, hogy nem a nagy test a nagy borok titka. Hanem a speciális parfüm és íz, amely csak arra a területre jellemző, amely az adott régió földjének és szőlőtőkéinek találkozásából születik meg. Noha ő a saját hazájában is különcnek számít, ezt a felismerést azért elég sok osztrák borásznak sikerült magáévá tenni.

A magyar kékfrankosok még a felső, 3-5 000 forintos kategóriában is keresik saját karakterüket. Többnyire burgundi vagy bordeaux-i megfogalmazásban léteznek. Az egyik világosabb, savasabb, a másik sötétebb, több benne a fából származó pörkölési aroma. Ár-érték arányuk nem olyan megnyugtató, mint a tesztelt osztrák boroké, ahol az ember úgy érzi, ezért a pénzért már valódi artisztikus élményt kap. Na de lássuk közelebbről.

MORIC Blaufränkisch 2011 (6000 Ft)

Egy ilyen gazdag, végtelenül összetett aromastruktúrájú bort nem lehet csak úgy első kortyra befogadni. Másodikra sem. Ehhez képezni kell magunkat, ahogy a zeneértőknek vagy a képzőművészet iránt érdeklődőknek. Nevelnünk kell az ínyünket, hogy minél több ízkomponenst érzékeljünk. Illatában és ízében ott a föld, a gyümölcs, zöldfűszerek, az ásványok, és valami plusz, ami leginkább a korty komplexitásában, tömörségében ragadható meg. Törékeny, de sűrű, izmos, mégis légies, és vibrálóan eleven.

WENINGER Blaufränkisch Saybritz 2011 (4850 Ft)

Sokat köszönhet a magyar kékfrankos az osztrák Weninger családnak. Apa és fia a határ mindkét oldalán felépítette pincészetét, az egyiket Horitschonban, a másikat Balfon. Elsők között tértek át a biodinamikára, ami boraik rendkívül tiszta ízvilágában vissza is köszön. Ezt a bort a vaskeresztesi dűlők csillámpalás talaján szüretelték. Az osztrák kékfrankos képlet tökéletesen érvényesül benne. Tökéletes arányt alkotnak benne a gyümölcsös, földes, ásványos jegyek. Tömör, mint egy gumilabda.

GESELLMANN Blaufränkisch Hochacker 2011 (3750 Ft)

Öreg tőkék gyümölcse, amit alaposan átválogattak, 14 hónapig érett nagy fahordóban. Mély, sötét szín, már majdnem fekete. Gyümölcsösségét a feketeszeder, eper, cseresznye uralja, de borsos, kakukkfüves fűszeressége legalább olyan erőteljes, miközben szépen hozza a fajta egyik legszebb tulajdonságát, az ásványos-sós aromákat. A kékfrankos legnagyobb erénye pont ebben rejlik, ebben egy kicsit hasonlít a pinot noirra. Utóíze rendkívül hosszú.

ERNST TRIEBAUMER Blaufränkisch 2012 (3150 Ft)

Egy kicsit világosabb színű, mint az eddigiek, de struktúrájában, feszességében nem kevesebb. Illatában a fűszeresség felülkerekedik a meggyen, málnán, cseresznyén. A kakukkfű és a sós-ásványos-földes feeling itt is erőteljes. Az a szép ezekben a borokban, hogy a savak és tanninok bámulatosan puhán illeszkednek egymásba, nincs bennük semmi bántó karcosság.

RÁSPI Gneisz 2011 (13 500 Ft)

Az egyetlen a magyar felhozatalból, amely egy lapon említhető a sógorok boraival. Sőt. Ráspi a mi Roland Velichünk. Nem véletlenül kapta a bor annak a kőzetnek a nevét, amely az ültetvény talaját alkotja, ahonnan származik. A gneisz gránitból vagy agyagból képződik nagy nyomáson és magas hőmérsékleten. Földpátok, kvarc, csillámok, amfibolok, piroxének alkotják. A bor köves sóssága egyedülálló, uralja az illatot-ízt, gyümölcsösség és földesség a háttérben. Velich borához hasonlóan ebben is a légiesség és izmosság kettőssége bámulatos. Nem túlzás, de életre szóló élmény.

TAKLER Kékfrankos Reserve 2011 (3750 Ft)

Szép bor, de illatát inkább a fahordós aromák uralják, erőteljes a fahéj és a mazsola, diszkréten csoki. Mellette gyümölcsösség, finom savak, kellemes tanninok, de hiányzik belőle a vibrálás, az izgalom.

SAUSKA Kékfrankos 2011 (3980 Ft)

Illatában, ízében fa (barrique hordó), olyan sok, hogy a kesernyés-savanyú étcsokis jelleg felülírja a gyümölcsösséget, ami nyomokban fordul elő benne. Tanninja-sava finom, de az eleganciától messze van. Egy kékfrankos cabernet-szellemben elkészítve.

KONYÁRI Jánoshegyi Kékfrankos 2011 (3950 Ft)

Óriási test, intenzív gyümölcsösség és pörkölési aromák nyomulnak illatban és ízben. Mindenből sok, de az elegancia hiányzik. A Bortársaság honlapján azt írták róla, ilyen lenne a kékfrankos Kaliforniában. Van benne igazság.