Jó, tudom, nevezzük brandy-nek, hiszen a cognac eredetvédett, meg amúgy is csak egy fajta a borpárlatok törzséből. Szóval vegyünk brandyt, ha lehet, valami jobbfélét, mert a gyümölcs mellett ez fogja megkoronázni a téli estét, amikor kibontjuk, szánkba hajigáljuk a meggyeket, majd megisszuk a levét.
Válasszunk finom érett gyümölcsöt, sokat, hiszen a maradék úgyis elfogy, sőt, magozás közben is jelentősen megcsappan a kikészített mennyiség. Nem jó, ha túl puha, mert péppé válik, ha meg túl rózsás, akkor nem lesz meg az aroma.
Ugye nem haragszanak, ha most nem őrületes gasztrorítusokat és kulináris sámán-révületet írok le. A konyakmeggy egyszerű öröm: kimagozzuk, befőttesüvegbe tesszük, majd annyi brandyt öntünk rá, hogy teljesen elfedje. Dunsztolni nem kell, elég ha jól rácsavarjuk a fedőt, és mehet a hűvös spájzba.
Egy nehézség van: kell neki fél év mozdulatlanság. Mire megjönnek a mínuszok, felbonthatjuk, készíthetünk belőle házi bonbont, vagy csak úgy, üvegből csemegézhetünk.
Érdemes sok kis üveget tölteni, hiszen bármekkorát bontunk fel, úgyis elfogy – könnyebb önmérsékletet gyakorolni, ha kisebb adagok kerülnek elénk. A legjobb a konyakmeggyben, hogy ha megunjuk a magozást, abbahagyjuk és megesszük, a konyakot meg elszopogatjuk. Kísérletezni is bátran lehet, hiszen rummal, whiskey-vel vagy calvadossal, meggypálinkával is tökéletes lesz. Egyszerűen nem lehet bebukni, elrontani meg képtelenség. Ha jót akarunk magunknak, irány a piac, irány a kert!