A dinamó is felvillanyoz, de a fröccs is, igaz, mindkettő Jedlik Ányos találmánya. Ő spritzernek keresztelte el, ám barátja, Vörösmarty Mihály bírálta a németes kifejezést, így a koktélt utolérte a nyelvújítás, magyarosabb nevet kapott. A hangutánzó fröccs szó nagyon bevált, sőt, máig nélkülözhetetlen eleme a nyári szókészletnek.
Mivel az arányok nincsenek kőbe vésve, a három-négy klasszikus keveréken túl rengeteg egyedi változatot ismerünk. Fehér- és vörösbor, vagy akár rozé is lehet az alapja, igaz, a leggyakrabban jó száraz fehérborból készítjük. Hogy ne vágjunk neki bizonytalanul a nyári fröccsszezonnak, áttekintjük a legismertebbeket, és néhány kevésbé elterjedt változatot is – csak így tudjuk elkerülni, hogy valami cseles büfés megtréfálja az egyszeri italozót.
A klasszikusok
Kisfröccs: szemre is elkészíthetjük, hisz fele-fele, vagyis egy deci bor, egy deci szóda. Itt még kiválóan érvényesülnek a bor aromái. Literes korsóban keverve ugyanezt hívják maflának.
Nagyfröccs: két deci bor, egy deci szóda. Ha sokat iszunk belőle, ugyanúgy megérezzük, igaz, a folyamatos vízutánpótlás miatt kisebb a másnaposság rizikója.
Hosszúlépés: nyári délutánokon, kerti munka mellé ideális, hisz két deci szódához adunk egy deci bort – talán a legüdítőbb kombináció.
Házmester: aki szereti a korsót fogni, ilyet igyon, de vigyázni kell, ha sokat bambulunk fölötte, kihűl. A keverési arány három deci bor, két deci szóda.
Viceházmester: a sima házmester fordítottja, gyengébb arány, hiszen itt két deci borhoz öntünk három szódát.
Portásfröccs, avagy nagyházmester, esetleg háziúr: négy a bor, egy a szóda. Igazán masszív, ebben a szénsavas víz tényleg csak ízfokozóként jelenik meg.
Kisházmester, sóherfröccs: az egy deci bort bökjük meg négy szódával. Ezt már a gyerekek elől sem kell elzárni. Gyenge, de igazából kellemes üdítőital, amely nyomokban alkoholt is tartalmaz.
Polgármester,- régebben párttitkárfröccs: hat deci bor, négy deci szóda, literes kancsóban az asztalra csapva.
Alpolgármester: a polgármester fordítottja, vagyis négy bor fellazítva hat deci szódavízzel.
Kőművesfröccs: ezt már kaniszterben (bandaszkában) érdemes keverni, hisz a 2,5 liter bor az alap, amit fél liter szódával megzavarnak. Gyakorlatlanok nyáron kerüljék, az állásról leszédülés veszélye áll fenn.
Krúdy-fröccs: állítólag a híres írónk megesküdött arra, hogy azért kell egy deci szóda a kilenc bor mellé, hogy a szénsav megdobja az ízeket, érvényesüljenek a rejtőzködő aromák.
Lámpásfröccs: másfél liter fehérbor, fél liter szódával vadítva. Négy embernek egy nyári estén ideális indítás vacsora előtt.
Puskás-fröccs: a legendás angol–magyar mérkőzés emlékére az arányok hat deci bor és három szóda.
A kevésbé klasszikusok
A fröccsnek vannak olyan változatai, amelyek a szent kettősön túl egyéb adalékot is tartalmaznak. Az egyik ilyen a bodzaszedő vagy fenyőfröccs, ahol a két bor-két szóda párosa egy deci sűrű bodzaszörpöt kap. Lányoknak ajánljuk!
A macifröccs is ilyen. Itt csontszáraz fehérborhoz adagolunk jóféle házi málnaszörpöt, és igény szerint szódát.
Trükkös büfések, kreatív vendéglátósok persze nem képesek elengedni a témát, így láttunk már Shrek-fröccsöt is kiviszörppel szétcsapva. Mivel idehaza aránylag kevés nagymama dolgozza fel a kert végében termett kivit, el tudjuk képzelni, milyen finom lehet az aromás, zöld festékes, glükózszirupos lötty a rossz asztali borral.
A Tisza-fröccsben például szóda sincs: helyette pezsgőt locsolnak a borba – mi nem mernénk ezzel kísérletezni forró nyári napokon.
Az Újházi-fröccs legendája kikerülhetetlen: a fehérborhoz kovászos uborka levét öntik. Mi nem mertük kipróbálni, de elítélni sem szeretnénk, mert úgyis nekünk támad valamelyik gasztrokisebbség jogvédője. Szóval, igya, aki akarja, persze otthon, négy fal között.
Önöknek melyik a kedvence?