Alapok
Kell egy bőrös filé. Vagy több bőrös filé jobb, ez a társaság méretétől függ. Kiindulópontunk, a finn loimulohi lazacból készül, amelyet magas zsírtartalma, édeskés karaktere és mérete különösen alkalmassá tesz erre a többszáz éves technológiára. Kísérletező kedvűek próbálkozhatnak harcsával.
A fűszerezés a loimulohi esetében -ezt a kombinációt tehetik a lazacon túl bármire- a só, amellyel a halat sütés előtt két órával alaposan bedörzsölik (sütés előtt lesöprik róla). Aki ragaszkodik hozzá, fűszerezzen, hagyományosan nem jellemző a loimulohi esetében.
Profiknak
A technológia lényege a nagyon lassú parázson, füstön sütés, amely közben a halak egy méretüknek megfelelő, kezeletlen falapra vannak rögzítve. Aki komolyan gondolja, hegeszthet a képen látható eszközt, ahogy a hétvégi Gourmet fesztiválon láttuk a Nu bisztró standján.
Vagányoknak
Aki nem szeretne hetente több lazacfilét megsütni, fogjon egy deszkát, pár szöget (vasszög kerülendő), vagy akár egy csirkehálóval is rögzítheti a húst. Alábbi megoldás különösen frappáns, a szögeket kihegyezett gallyak helyettesítik.
Fontos, hogy jól válasszák meg a hal és a tűz távolságát, ez ugyanis nem grillezés, hanem lassú, meleg füstölés, a hal 1-2 óra alatt készül el, miközben felülete aranysárgára karamellizálódik. Ez a távolság tűzfüggő, egy finn blogon ezt a távolságot egy baltányira írják le, de az is segítség lehet, hogy a halat még éppen lehessen kézzel tartani, akkora legyen a hőmérséklet körülötte. A lényeg, hogy a hal felülete ne égjen, ne pörkölődjön, legyen ideje és lehetősége a meleg füstnek, hogy átjárja, akkor kapja meg a jellegzetes, lágy és füstös ízt.
A kifeszített filét füstölés közben párszor érdemes vízszintesbe helyezni, vagy átfordítani, hogy a lassan kiolvadó zsír mindenhova elvigye a füst aromáit. A kész hal könnyen leeseik a deszkáról, maghőmérséklete 55-60 fokos a vaskosabb részeken.