Május elején megjelent közétkeztetésről szóló rendelet látszólag radikális változásokat hoz az iskolai, óvodai és böcsődei étkeztetésben. Legfontosabb eleme a sótartalom csökkentése, de szigorítja a cukor használatát, több zöldséget és teljes értékű gabonát ír elő a közétkeztetés fejadagjaiban (a részletekről itt olvashat).
Ez mind remekül hangzik, a szabályok azonban egyáltalán nem biztosítják maradéktalanul, hogy valóban egészségesebb étel kerüljön a gyerekek elé, egy általunk megkérdezett, az egyik legnagyobb közétkeztető cég szerint pedig az új rendeletbe tájékoztatás híján kódolva vannak a konfliktusok a szülők és a menzák között.
A főellenség: a só
A rendelet 2014. szeptember elsejétől hatályos, a bölcsődei (napi 1,5 g só) és óvodai (napi 2 g) étkezésben már akkortól az új rendeletben meghatározott mennyiségeket kell használni, az iskolai napi sóadag 3,5 grammra csökkentésére 6 évet kaptak a közétkeztetők.
Hogy mennyiről kell lecsökkenteni? Azt nem tudjuk pontosan. A közétkeztető nem tudta megmondani, hogy most pontosan mennyi sót használnak - igen, ezt egy átlagosnál kicsit precízebb háztartás is meg tudja mondani, ők nem - de az OÉTI nemzeti sócsökkentő programjának weboldalán található menzai sótartalom-felmérés szerint napi 6-10 g a jellemző. Ez a 6-10 g csak a menzán fogyasztott étel, egy ráeső Big Mac sótartalma még 2,2 g. Ezzel szemben az OÉTI napi ajánlása 5 g.
Ebből nem nehéz kitalálni, hogy az eleve rossz megítélés alá eső menzákon még ízetlenebbek lesznek az ételek. Az iskolán kívül sósabb koszthoz szokott gyerekek valószínűleg el fogják utasítani a menzás, ráadásul sótlan fogásokat.
A megkérdezett közétkeztető szerint széles körű tájékoztatás nélkül megtörténhet az is, hogy egy közintézmény a szülői elégedetlenség miatt szolgáltatót vált, de hiába, hiszen a rendelet minden közétkeztetőt érint. A közétkeztetők hiába próbálják rendelet nyomán a gyerekek ízlését is formálni, ha nem ízlik nekik az étel, nem azt fogják mondani a szüleiknek, hogy egészségesebb lett a menza, hanem azt, hogy rossz a kaja íze.
Az esetlegesen tervezett átfogó kampányról, a rendelethez kötődő fogyasztói tájékoztatással kapcsolatban feltett kérdésünkre az illetékes Emmi május 20. óta nem adott választ lapunknak.
Jó, akkor tájékoztatunk mi. Kedves Tóth anyuka, ezért probléma a túlzott sóbevitel:
A sózás nem a menzakonyhán kezdődik
Az ételek sótartalmát nemcsak a közétkeztető konyháján elhasznált sómennyiség befolyásolja, hanem beszállítóik termékei is, például a vörösáruk (virsli, felvágottak, párizsi) és a pékáru.
"Ez annyira így van, hogy esetenként egyáltalán nem lesz só az ételekben, hiszen a kenyérben már akkora a sótartalom, a levesbe, főzelékbe nem tudunk konyhasót tenni az ovisoknak, ha megfelelünk a napi előírt sómennyiségnek" - tudtuk meg az egyik közétkeztető vállalat dietetikusától. A közétkeztető vagy új beszállító után néz, vagy a rendeletnek megfelelő, alacsonyabb sótartalmú recepteket készíttet a beszállítóval.
Vegyünk például egy adag zöldborsófőzeléket virslivel, ami szeptembertől vagy zöldborsófőzelék lesz egy fél csirkemellel, vagy marad feltétnek a rendeletnek megfelelve ugyan alacsonyabb sótartalmú, de adalékanyagokkal telenyomott, sótlanul is egészségtelen virsli. Könnyen kitalálható, melyik lesz az olcsóbb, így alighanem a gyakoribb megoldás.
Az adalékanyagokat ugyanis nem szabályozza az új rendelet, ezen a területen továbbra is a Magyar Élelmiszerkönyvben meghatározott szabályok érvényesülnek. Így hiába csökkentik a sótartalmat a virsliben, vagy emelik meg a teljes kiőrlésű gabonatartalmat a kenyérben, ha az továbbra is alig tartalmaz lisztet, hiszen a szabályozás továbbra is nagy mennyiségű adalékanyagot engedélyez szinte minden élelmiszer-ipari termékben.