Jó bor csak a gazdagoknak jár?

Nemes feladat végiginni Budapestet. A lepukkant kricsmitől a trendi borbárig megtalálni a helyét egy ezresnek. Vagy kettőnek. A DiVino nagyon ott van a spiccen. Egy baj van csak vele, úgy nyeli az ezreseket, mint egy játékautomata. Kocsmasorozatunk 3. része, elsőt (Tokaji Borozó) és a másodikat (cseh sörözők) a linkeken olvashatja.

DiVinóból eddig csak egy volt, a Bazilika lábánál. Nemrég a Gozsdu udvarban újabb frontot nyitott. Csupán egyetlen pohárral akartam inni, három lett belőle.

A DiVino sok mindenben különbözik a hasonszőrű kocsmáktól. Egyrészt nagyon ki van találva a dizájnja, a bárasztalok rusztikus felülete bizsergető kontrasztot alkot a bárszékek csípőjének elegáns vonalával. A pult lábazatát borító színes cementlapok, a loft lakásokra hajazó téglafal és magas mennyezet együttese olyasfajta otthonérzetet teremt bennem, mint amikor egy lakáskultúrával foglalkozó igényesebb magazint lapozgatok.

Dizájnban is nagyon ott van Forrás: Kling József - Táfelspicc

A borászcsemetékre épít

A hely másik sajátossága, egyedülálló koncepciójának lényege, hogy kizárólag a Junibor Egyesület zászlaja alatt tömörülő második generációs borászcsemetékre épít.

Van ebben azért icipici csúsztatás, nem mintha zavarna, de a táblára fehér krétával felírt borokat azért nem feltétlenül az ifjú titánok készítették, persze akad olyan is bőven. A legtöbbjük még nem önállóskodik, egyszerűen csak részt vesz a családi bizniszben, jobb esetben tényleg van beleszólása abba, mi kerül a palackba.

Aztán vannak köztük olyanok, akik a semmiből, első generációs borászként építették föl magukat, esetleg olyan szülők segítségével, akiknek nem volt közük a szőlőhöz. Közös bennük, hogy többnyire tényleg fiatalok, egyidősek a közönségükkel. Valamennyire sikerült levetkőzniük azt a sztárkultuszt és tekintélytiszteletet, amit a rendszerváltás után a Gerék, Bockok, Tiffánok felépítettek.

Szerdánként valamelyik juniborász személyesen is megjelenik a borbárban, kóstoltatja a borait, lehet vele dumálni és barátkozni.

DiVino a Gozsdu udvarban Forrás: Kling József - Táfelspicc

Dübörög a DiVino rendesen. Nem sokkal nyitás után érkezem, de a terasz, amely berendezésével frankón passzol a benti dizájnhoz, szinte tele van. A trendi csajok rozét isznak, lakkozott körmük passzol a bor lazacszínéhez.

Nem nevezném őket pincérnek

A fiatal srácokból álló felszolgálócsapat egyetlen játékosa sem játssza meg magát, és a ruhám, megjelenésem alapján láthatóan nem teszi mérlegre a pénztárcámat. Nem is nevezném őket pincéreknek, nem illik rájuk ez az ódivatú szó. Tetszik a vitalitásuk és a lazaságuk.

Az, hogy nincsenek rágörcsölve a borra, és nem tesznek úgy, mintha pontos információval rendelkeznének arról, hány támoszlopot döntött ki a traktor idén Gere vagy Bock szőlőjében.

A pultos srác, jobb híján így hívom, őszintén bevallja, nem sokat tud Kardos Gábor tokaji termelőről.

- Nem mádi, véletlenül?
- Nem, biztosan nem az– mondja.
- Hányas évjárat? 2011-es?
- 2012-es, asszem. De inkább megnézem – szalad, és tényleg nézi, és már szavalja is.

Bocsi, szabadkozik. Kardos Gábor tényleg mádi, a bor tényleg 2011-es, a francba. No para! Viszont készségesen válaszol valamennyi okoskodó kérdésemre. Mi az a Glass Deposit 500 Ft?

Letéti díj 500 Ft a pohárért Forrás: Kling József - Táfelspicc

Pohár letéti díj. Felszámolnak 500 forintot a pohárért, amit a vendég távozáskor visszakap. A poharak ennyibe kerülnek a borbárnak, és hát, mi tagadás, el-eltünedeznek. A Gozsdu Udvarban mindenütt így van ez, sőt van, ahol a jobb minőségű pohár letéti díja 1000 Forint.

- Hogy lehet azt kommunikálni, hogy eleve tolvajnak nézik a vendéget?
- Hát, még senki sem akadt ki ezen. Egyébként nem nézzük tolvajnak – válaszolja.
- De nekem nem számolta fel.
- Mert még kevesen vannak.
- Vagy úgy.

Látszik, hogy nem túl gyakran járok ilyen helyen. A barátom világosít fel, hogy Berlinben számtalan kocsmában találkozott a letéti díjjal, Brünnben ő is elcsóringolt egy jó kis Pilsner Urquelles korsót, sőt, szerkesztőségünk egyik tagja is lopott már Brew Dogos poharat.

DiVino a Gozsdu udvarban Forrás: Kling József - Táfelspicc

Jó helyen az ezresünk, csak hát egy nem elég belőle

Sorozatunk koncepciója, hogy egy ezrest költünk kocsmánként. Ez itt nem sok.

A legtöbb bort 1,5 dl-jével mérik. Ahogy áttanulmányozom a táblát, 550 forintért alföldi bort kaphatok, 650-ért már balatonit is. Ez az árkategória hamar kifúj, szóval bármilyen jó helyen is van az ezresünk, egy sajnos nem elég belőle.

Felmérem az ételeket is. A fél fogra való borkorcsolyától a kiadósabb fogásig 1390 és 3750 Ft között mozognak. A legszerényebben, egy bor egy kaja kombóval (plusz jattal) semmiképpen nem lehet kihozni 2000 Ft alatt egy ilyen bohém kiruccanást. A legjobb budapesti cseh sörözőkben ennyiért négy korsó világklasszis pilsenit leguríthatnék, ha bírnék. Azoknak az ízgazdagsága, ha csak esztétikai szempontból nézem, simán ott van a boroké mellett.

Uzsonna is van, nem két fillér Forrás: Kling József - Táfelspicc

Ha rászánom magam, hogy egy ilyen trendi helyre beüljek borozni, akkor azért teszem, mert élvezkedni akarok, és nem alföldi borokat szeretnék kóstolgatni, hanem valami komolyabb anyagot. Nem áll szándékomban megbántani az alföldi borászokat, de onnan még tényleg nem ittam emlékezetes bort. Ami nem jelenti azt, hogy nem létezik.

Mi szerepelhetne a borivás motivációs tényezői között?

Most csak a teszt kedvéért adok 1, 5 dl-ért 1100 forintot, ennyit kérnek a 2012-es Laposa Kéknyelűért, amit a termelőnél 3000-ért, itt a borbárban 3600 forintért lehet megvásárolni (mert hogy borszaküzletként is üezemel). Legyen Budapest, a Gozsdu udvar és a DiVino a világ közepe! De akkor sem értem, miért kell egy pohár bornak (1, 5 dl) 1100 forintba kerülnie Magyarországon. Ha tényleg bornagyhatalom volnánk, a borivás motivációs tényezői között szerepelnie kellene valami normális árnak.

Borszaküzletként is üzemel Forrás: Kling József - Táfelspicc

Még akkor is, ha a bor tényleg nagyon-nagyon jó. Amúgy Homola 100% Balatonnal (2013-as) kezdem a sort. A pultos ajánlja, telitalálat a fonnyasztó hőségben. Friss, élénk, citrusos, van benne egy rakás más gyümölcs is. A savai pengék, de nem vágnak. A szódát inkább mellé iszom, fröccsnek túl jó.

Nem olyan dizájnos, nem olyan trendi, de az enyém

Tetszik, hogy a felszolgáló minden egyes borhoz alapos gondossággal ellenőrzi a pohár tisztaságát, a fény felé fordítva vizsgálja, mielőtt bort töltene bele. Értékelem az ilyen apró figyelmességet.

A Laposa Kéknyelű vérbadacsonyi. Óriási test, közben régi békeidőket idéző 12% alkohol. Tudják, milyen ritka manapság ez? A vastag, olajos szerkezet, a virágos illatok mellett sós, minerális (ásványos), csontszáraz az íze. Feladja a leckét, ismerkednék még vele, de hamar elkóstolom.

- Na, ezt kellene fokozni! - adom fel a leckét a pultos fiúnak, aki kint a teraszon dumál a kollégáival, de fél szemmel azért mindig figyel a vendégre.
- Kardos Gábor Supreme 2011 – már hozza is.

A DiVino tanít is, mit, honnan iszunk Forrás: Kling József - Origo

Azt mondja furmint, de mire a poharamban landol, kiderül, hárslevelű is van benne. Amolyan birtokbor. 900 forint 1, 5 dl.

Struktúrában tényleg a kéknyelű fölé nő. Sűrű, tömör és hűvös, mint a diófa árnyéka. Gyümölcsössége, bájos maradékcukra, cizellált savai komoly esztétikai élménnyé állnak össze.

Megittam 4, 5 dl igazán magas minőségű fehérbort, jattal együtt 3000 forintért. A zene túl hangos volt (nem is az ínyemre való), a környezet, és a kiszolgálás a szakmai hiányosságok ellenére viszont csillagos ötös. Na, becsukom a magazint, és visszatérek a valóságba. Az kevésbé dizájnos, nem olyan trendi. De az enyém.