A krinolin pontos eredete a homályba vész – feltehetőleg német hentesek honosították meg idehaza. Már a századfordulón is kedvelt volt – Bittner János 1929-es kiadású Finom hentesáruk könyve című szakmunkájában már szerepel.
Vurstlik és sörözők népszerű étke volt, hiszen mind főzve, mind sütve finom, passzol hozzá a torma és a mustár is. Közkedveltségét egészen a nyolcvanas évek végéig megőrizte, csupán a rendszerváltás utáni években csökkent a kereslet. A rajongók szerint nem véletlen: egyre rosszabb és silányabb lett kedvencük, a végén „nem csak a lovat, hanem a patkót is beledarálták”.
Mit mond a legendásan és elszomorítóan megengedő Magyar Élelmiszerkönyv? A meghatározás szerint legalább 32 mm átmérőjű, természetes vagy műbélbe töltött, húspépet tartalmazó, főzéssel hőkezelt készítmény. Füstölt, vagy vízgőzzáró műbélbe töltött termék esetén nem füstölt, igaz, sajnálatos módon a füst ízesítés megengedett.
A szabályozás szerint nincs magasan a léc: a hústartalom a késztermékre vonatkoztatva legalább 40%. A krinolin megnevezésében alkalmazható az extra, a príma, az eredeti, a különleges vagy más kiválóságra utaló jelző, ha a termékek hústartalma a késztermékre vonatkoztatva legalább 1,3-szorosa a „normál” terméknek, és a termékek előállításához csak húseredetű fehérjét használnak (tehát szóját nem).
Szerettük volna tudni, hogyan készül a minőségi krinolin, így a verőcei Tibesz Húsboltot kerestük fel. Varga Antal húsipari technikus elmondta: „ahhoz, hogy minőségi vörös áruk készülhessenek, elsősorban jó húsra van szükség”. Reggeli érkezésemkor saját szemmel láthattam, hogy gyönyörű húsok várták kicsontozva, kockázva és darálva a feldolgozást – természetesen nyoma sem volt szójának, guárguminak, kis dobozba rejtett vegyi anyagoknak és egyéb kínos hozzávalóknak, amelyek Magyarországon sajnálatos módon oly sok húsipari terméket jellemeznek.
Babuk Tibor, a verőcei Tibesz Húsbolt tulajdonosa hozzátette: „Krinolinunkban, Zala-felvágottunkban vagy párizsinkban nem használunk mesterséges színezéket, aromát, ízfokozót és tartósítószert sem. A feldolgozás során sem veszünk igénybe vegyi eljárásokat, minden hagyományos módszerekkel történik – hisszük, hogy vissza kell térni a minőségi hústermékekhez."
A készítési folyamatba Varga Antal avatott be minket. Nem volt titkolózás, a szemünk előtt készült az áru: „A krinolin alapja a darált hús és egy kevés szalonna. Mi marhát és sertést használunk, vegyesen. Ezt kettes vagy hármas tárcsán ledaráljuk, majd a cutternek nevezett aprítógépbe öntjük, aminek feladata a sejtek roncsolása. A recept alapja a megfelelő mennyiségű jégpehely – 20-25 százalékról beszélhetünk, ennél többet is elbír a hús, sokan igyekeznek a maximumot beletenni, ami a spórolás egyik lehetséges eszköze.
A jégnek más szerepe is van: hidegen tartja a masszát, ami ha 17 Celsius-fok fölé emelkedik, elkezd megfőni a forrósodó vágókéseken, amitől a hús elveszti azt a kötelező nedvességet, ami később, az elkészítésénél elengedhetetlen. A krinolin fűszere a bors és a paprika, amelyhez csak minimális nitrites pácsót adunk. Ez nem engedi főzés közben megszürkülni a vért, így vörös marad.” – tette hozzá a Tibesz-hús technikusa.
Miközben mesél, tenyere alól csinos krinolinhurka nő ki: a hús a vákuumos töltőgépből érkezik a keze melletti csőre felhúzott sertésvékonybélbe. „Ez átengedi a füstöt, sőt, nincs szükség a lehúzásra, hiszen nem műanyag, nyugodtan fogyasztható. Betöltés után rudakra akasztva a füstölőbe kerülnek, ahol akácforgács segítségével negyven percig füstös hőkezelést kapnak – ezt követi a főzés. A lényeg, hogy a maghő 72 Celsius-fokos legyen. Ha ezt elérte, 10 percig e hőfokon tartjuk, majd jöhet a hűtés és a másnapi értékesítés.”
Néhány órával később közösen kóstoljuk a rúdról leakasztott friss krinolint. Nincs nyoma gumis állagnak vagy a mesterségesen beállított aromáknak. A füst kellemesen kiemeli a borsot és a paprikát, miközben teret enged a hús ízének.
„Van, akinek ez az íz kevés.” – mondja Tibesz. „Elszoktak az emberek a valóságtól, az ízfokozók kis híján tönkretették ezt a szakmát is. A vevőknek újra meg kell tanulniuk, milyen íze kell legyen a krinolinnak vagy a felvágottnak – teszi hozzá.
Gondolatát Anti bácsi folytatja: „Minap felhívott egy ismerősöm, hogy a váci boltban vett a krinolinunkból. Meg akarta köszönni az élményt, mert harminc éve nem evett ilyet. Pedig nincs ebben ördöngösség, van egy recept, azt kell elkészíteni, nem az ügyeskedésbe fektetni az energiát.”
Krinolin vagy szafaládé?
Ha szeretne finom vörösárut vásárolni, itt talál ajánlásokat párizsira.