Szomorúan tapasztaltuk, hogy a hazai élelmiszeripar rossz berögződései itt is jelen vannak.
Kevés máj, rengeteg adalék, felesleges vegyi anyagok. A legtöbb még az előírt májassági minimumot sem teljesíti, nyilván nem is írják rá, hogy kenőmájas, csak messziről úgy néz ki, sok vásárló úgyis csak a színre megy. Látják a barnás-rózsaszín tömlőt, rápillantanak az árcédulára, már dobják is a kosárba, ahelyett, hogy egy pillanatra megállnának, és elolvasnák a csomagoláson szereplő összetevőket.
Az igazán fifikás májasfogyasztók házilag készítik kedvencüket, hiszen a legtöbb készen kapottnál olcsóbb és fényévekkel jobb a saját – ez ismét az a kategória, ahol nem áll meg a gyakran hangoztatott indok, hogy nincs pénz, azért kell a bolti. Aki eddig nem mert nekiállni, ezt a receptet próbálja ki.
Felmerült bennünk, hogy kenyér nélkül esünk neki, de a valóságban sem csak úgy magában járnak rá a hűtő környékén bolyongó éhezők. Fehér kenyeret vásároltunk, arra kentük a kóstolót – nem volt nagy összeveszés, a rangsorban majdnem mindenki egyetértett.
Kezdjük a végéről. A legutolsó helyezett a Tesco Value májasa lett, legtöbben az első falat után a kukába dobták. Egy picivel előzte csak meg a Finonimo – ha rajtunk múlna, mindkét terméktől megvonnánk az élelmiszer-besorolást.
Ehetőnek a cseh gyártmányú dobozos Pikok bizonyult, de finomnak egyedül a kontrollcsoportnak vásárolt - tehát országosan egyáltalán nem elérhető - Tibesz-hús által gyártott füstölt májast nevezhetjük.
Minden más a középmezőnyben, vagy az alatt végzett.
Ha szeretnék tudni a részleteket, az árakat és az őszinte véleményünket, lapozzanak.