A bioélelmiszerekkel is csalnak

Avokádóból is lehet venni biotű

Bioterméket veszünk, mert megnyugtató a tudat, hogy a fenntarthatóságot támogatjuk vele, termelésekor nem zsigerelték ki a földet, nincs műtrágyával növesztve, az állat néha látott napot, valamint nem import génkezeltszója-táppal puffasztották nagyra.

A bio drágább, nem poénból

A biotermék kapocs a valósághoz, de úgy tűnik, a telhetetlen ügyeskedők ezt is képesek átszakítani: időről időre hallani arról, hogy hamis tanúsítványokkal kerül be áru a kontinensre, vagy éppen idehaza próbálnak trükközni egyesek. Az Európai Unióban és Magyarországon is csak akkor lehetséges mezőgazdasági termékeket, a belőlük készült élelmiszereket és takarmányokat ökológiai (öko, bio, biológiai, organikus) jelöléssel forgalmazni, ha a jogszabályok betartása mellett az állam hatósági kontrollja alatt működő ellenőrzési rendszerben állították elő őket. Erről érvényes igazolással, tanúsítvánnyal kell rendelkezni.

Avokádóból is lehet venni biót Forrás: AFP/David Ebener

Akik a termelést és az azt követő forgalmazást a szabályok szerint végzik, tulajdonképpen kockázatot vállalnak, hiszen az ökológiai előállítás lemondást jelent az igen magas hozamról – cserébe a piacra került termék kevésbé terheli a környezetet és a fogyasztót. Nem véletlen, hogy a biotermék drágább. Gyakran az előállítás is munkaigényesebb, egységre vetített ára magasabb, de a tudatosabb fogyasztók hajlamosak többet fizetni valamiért, ami egészségesebb és a fenntarthatóságot szolgálja.

Csak a kezemet figyeljék, csalok!

Naná, hogy vannak, akik ezzel trükköznek. A képlet rendkívül egyszerű: ha olcsón, nem organikus módszerrel előállított terméket dobnak piacra a biotermékek árképzésével és jelölésével, könnyen extraprofithoz juthatnak. Hogy ez ne így legyen, uniós szinten átlátható, lekövethető, visszakereshető ellenőrzési rendszer van érvényben.

Ezeknek a birkáknak jó életük van a biofarmon Forrás: AFP/Philippe Desmazes

A magyarországi élelmiszer-gazdasági szektort két szereplő, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. és a Hungária Öko Garancia Kft. ellenőrzi és tanúsítja. Céljuk, hogy biztosítsák a nagyipari vagy végfogyasztót arról, hogy az értékesebb és ezért drágább élelmiszer valóban az, aminek mondják, az előírásokat betartó üzemből, termelőtől származik. Munkájuk része, hogy óvják a valódi biogazdálkodókat, hiszen a verseny korántsem tisztességes. Vannak, akik a haszon reményében csak állítják, hogy termékük organikus, ennek ellenére intenzív módszerekkel, kemikáliákat használva, az antibiotikumokat és a GMO takarmányokat sem kihagyva dolgoznak.

Az ellenőrök nemcsak a készterméket, hanem az előállítás fázisait is figyelemmel kísérik. Csak akkor adják ki a hologrammal és egyedi azonosítóval ellátott tanúsítványt, ha az előírásoknak minden folyamat megfelel – akinek nincs eredeti tanúsítványa, nem állíthatja a termékéről azt, hogy bio.

Vannak, akik hibáznak

Természetesen megjelentek a csalók is. A legutóbbi botrány még friss: az ócsai Dr. Bata Ltd. nevű cég Bio-Santrix takarmánya került hamisított dokumentummal forgalomba. Amint azt a Biokontrolltól megtudtuk, formája és alapszíne sem egyezett az eredeti Minősítő Tanúsítvánnyal, a biztonsági elemeket nem tartalmazta. Az aláíráson látható nevű alkalmazottjuk sosem volt. Enne ellenére azoknak, akik nem ismerik pontosan a részleteket, a pecsétes papír megtévesztő lehet.

A nyár egyik botránya volt, hogy egy afrikai cégcsoport magának állított ki hamis tanúsítványokat. Nem aprózták el, rögtön több leányvállalatuknak készítettek ilyet, így a Maguay Agave (PTY) Ltd. (St. Francis Bay, Dél-Afrika), a The Agave Group (PTY) Ltd. (Tanzánia) és az Agave Processors CC (Tanzánia) névvel is találkoztak a bioterméket ellenőrző Afrisco emberei. Az EU-s tanúsítványokon a létező Ecocert nevében hamisítottak, de az NOP-os (National Organic Program) dokumentumához már fiktív tanúsító szervezetet kreáltak. Az Organic Farmers & Growers Certified Organic kétségkívül jól hangzik, de nem létezik.

Fűszerből is létezik természetbarát módon termelt Forrás: AFP/David Ebener

A cégek pont olyan terméket gyártanak, amelyek a hazai bioboltok kínálatára is jellemzők. A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-től megtudtuk, hogy az agávészirup, az agávékristálycukor, az agávéinulin, a xilitolszirup és -por, valamint a kakaópor eljuthatott kontinensünk terjesztési hálózataiba. Sőt, a cég azóta is szállít árut az EU területére, így fennáll a veszélye annak, hogy újra megpróbálják ökológiaiként, extra haszonnal eladni.

Mi történik, ha csalást észlelnek?

Jelentik a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih). Az első kör a felfüggesztés, nem a rendőrségi feljelentés, igaz, okirat-hamisításért ide is el lehet jutni. Extrém esetben letöltendő börtönbüntetés is előfordult már: egy németországi vállalkozót sorozatos, több éven át, rendkívül nagy értékben elkövetett gabonás ügyeiért nyolc évre csuktak le – pedig előtte őt is figyelmeztették és szankcionálták, de nem hatott.

Bio vagy natúr?

Különböztessük meg a biót a natúr, a reform, illetve a különleges táplálkozási célú élelmiszerektől, hiszen az előbbi előállítás módját közösségi jogszabályok tartalmazzák, az utóbbiakra viszont semmilyen speciális szabályozás nincs.

Csak az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás keretei között előállított terméket nevezhetjük öko- vagy bioterméknek. A magyar és külföldi biogazdálkodók mellőzik az egészségünkre és környezetünkre veszélyes anyagok és technológiák felhasználását. Nem nyúlnak gyomirtó szerekhez, elutasítják a génmanipulációt és a hormonkezelést is. Az érvényes szabályozás szerint a biotermékek bioalkotókból állnak (95–100 százalék), génmódosítástól mentesek és ionizáló sugárzással nem kezeltek, míg előállításuk során kizárólag egészségre ártalmatlan adalékanyagok használhatók fel.

Magyarországon a Nébih az általa elismert tanúsító szervezeteknek kódszámot bocsátott ki, amelyet a vonatkozó jogszabály alapján a termék címkéjén fel kell tüntetni – ez a fogyasztók számára garanciális jelleggel bír.

A kód az országot azonosító rövidítéssel kezdődik, idehaza a HU érvényes. A második osztat az ökológiai termelési módra utal, míg a végén egy hivatkozási számot találunk, amely alapján beazonosítható a tanúsító szervezet. A HU-ÖKO-01 az elsőként létrejött, a rendszert idehaza kidolgozó Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-t jelöli, míg a HU-ÖKO-02 a másik magyar tanúsító szervezetet, a Hungária Öko Garancia Kft.-t azonosítja.

Bioalmakert Franciaországban Forrás: AFP/Jean-Pierre Muller

Drága? Anomália!

Kanyó Zsolttól, a Biokontroll fejlesztési részlegvezetőjétől megtudtuk, hogy „pontos, számszerű adatok nem állnak rendelkezésre a biotermékek kiskereskedelmi forgalmáról. A volument azért nehéz megbecsülni, mert a hozamok ingadoznak, másfelől a tanúsítással rendelkező biotermékek egy része konvencionális áron kerül a piacra, sőt egyre jelentősebb az importáruk aránya.

Az ökológiai szektort itthon alapvetően a nyersanyagtermelés jellemzi. A termékek 80-90 százaléka külföldre kerül, majd onnan feldolgozott formában tér vissza, ezért a feldolgozott, csomagolt élelmiszerek jóval drágábban kerülnek a hazai polcokra. A hazai feldolgozókapacitás és a verseny hiánya alapvetően korlátozza az árra érzékeny fogyasztói piac bővülését. A nyerstermékek piacán az árképzés jellemzően a külpiaci árakon alapul, nem az önköltségen. Ez egy anomália.”

A szakember elárulta, hogy jelenleg nagyjából 5000 árucikk érhető el bio minőségben, a nyers termékektől a félkész és tartósított élelmiszereken át az italokig. A szektor ellenőrzési rendszerében részt vevők száma nem haladja meg a kétezret, s ebből a feldolgozó üzemek száma a kétszázat. Az ökológiai gazdálkodásba vont terület mérete Magyarországon 130 ezer hektár, ami a mezőgazdasági terület 2,5 százaléka (összehasonlításképpen Ausztriában ez az arány 20 százalék).

Ellenőrizhet a vevő is?

Hogyan tudja az egyszeri vásárló leellenőrizni, hogy a kiszemelt termék tényleg bio? Hiszen gyakori a helyzet, hogy egy bolt biotermékek értékesítésére kijelölt polcán keverednek az áruk a tanúsítvány nélküliekkel vagy a csak márkanevükben biókkal – ilyenért már többször szabtak ki büntetést.

Vásárlás után úgy-ahogy ellenőrizhető a termék – a Biokontroll weboldala lehetőséget nyújt erre. A termelő nevét, a tanúsítvány számát a keresőmezőbe beírva megállapíthatjuk, hogy az adott pillanatban a beazonosított forgalmazónak, ha van, milyen tevékenységekre és termékekre érvényes a tanúsítványa, és mikor történt az ellenőrzés. Ez azonban kicsit kevés. A boltban bizonytalanodva sokkal nehezebb megerősíteni magunkat, hogy tényleg azt keressük, ami a kezünkben van, vagy csak a csomagolás dizájnja próbál minket megtéveszteni.

Dél-Afrikában szárítják a biokukoricát Forrás: AFP/Carl De Souza

Vannak példamutató termékek, például az Alakor, a hazai biosör, ahol QR-kóddal egyszerűen beazonosíthatjuk az adott tételt, a felhasznált alapanyagokat, sőt még a főzés napját is. A legtöbb árun azonban nincs ilyen, sőt, egyelőre okostelefonra írt alkalmazás sem segít abban, hogy mi magunk akár vásárlás közben nézzünk körül az adatbázisban. A fejlesztés lehetőségei adottak, de a biotermelők és a forgalmazásban érdekelt szegmens oldaláról egyelőre nem nagyon van erre igény. Félnek, hogy az adatbázis-építés, az állandó frissítés és a munka tovább drágítaná az amúgy sem olcsó bioélelmiszereket.