A második világháború előtt telepített fák elöregedtek, legtöbbször már a helyüket is beszántották – ahhoz, hogy újak szülessenek, olyan emberekre, birtokosokra van szükség, akik számolnak az aránylag hosszú termőre fordulással, és rendelkeznek tőkével egy modern, hatékony ültetvény kialakításához. Idehaza szinte a nulláról kellene kezdeni.
Olaszországban a közelmúltig átlagosan évente 80 ezer tonnát, idehaza a jobb években maximum 500 tonnát takarítottak be, nyilatkozta korábban a Táfelspiccnek Egyed Károly, a gesztenyetermesztéssel és forgalmazással foglalkozó Sarkpont Zrt. elnök-vezérigazgatója, többségi tulajdonosa.
A savas talajt kedveli, abból pedig van idehaza, a Dunakanyar és a Dunántúl számos területén őshonos a fa. Annak ellenére, hogy a gesztenye ellenálló, aránylag igénytelen, veszélyben vannak nemcsak a hazai, hanem az európai ültetvények is: egy Ázsiából behurcolt rovar miatt komoly fapusztulás zajlik szemünk előtt.
A legismertebb halálosztó – a tömlőgomba okozta endotiás kéregelhalás és a fitoftórás tintabetegség mellett – a gesztenye-gubacsdarázs. Néhány éve jelent meg, de már sokan hallottak róla. Előbb Zalában találkoztak vele, ma már Nagymaros környékén is pusztít.
Amint azt Láng Attilától, a szelídgesztenye egyik hazai szaktekintélyétől megtudtuk, a rovar Kínából érkezett kontinensünkre. Az ottani fajták rezisztensek a két gombás megbetegedésre, ezért Ázsiából hoztak fákat. Ezekkel együtt érkezett a gubacsdarázs, amelynek Európában nincs természetes ellensége, permetezéssel pedig nem lehet ellene védekezni.
A szakember elárulta: „A Nébih segítségével már beindult a védekezési program. A rovar egyetlen ellensége a kínaiak fürkészdarazsa, amely a hazaiakkal ellentétben képes a kártevőt biológiai úton leküzdeni.” Lárvái parazitaként a gubacsdarazsak lárváiba fúródnak. Egyetlen nőstény 200–1000 tetűbe rakhat tojást. Az olasz tapasztalatok kedvezőek, számíthatunk rá, hogy jövőre még nagyobb volumennel folytatódik a harc a kártevők ellen. Ez és a gombáknak ellenálló hibrid fajták folyamatban levő nemesítése mentheti meg a hazai szelídgesztenye-állományt.
Láng Attilától megtudtuk, hogy az egyetlen hazai összefüggő, nagyméretű ültetvény Kadarkúton található, területe 32 hektár, igaz, tervben van Nagykanizsa mellett egy 70-80 hektáros ültetvény telepítése is. Magoncról 8–16, oltással 4–6 év után válik termővé a szelídgesztenye.
A magyar igényeket elnézve még több ilyenre lenne szükség, hiszen a kereslet csupán tíz százalékát tudjuk belföldről ellátni, így kénytelenek vagyunk a világpiaci árakhoz igazodni. Mivel Olaszországban is jelentősen csökkent a termésátlag, esélyünk sincs olcsó gesztenyére.
Kevés a szelídgesztenye, borsos áron adják a pürét is, éppen ezért vigyázni kell vele, vagy legalábbis fenntartásokkal kezelni. A krumplit meg a babot is szeretjük ugyan, de azok mégsem a gesztenyepürébe való alapanyagok.
Sajnos máig elterjedt módszer, hogy főtt, péppé széttört babot vagy rosszabb esetben krumplit cukroznak be és ütnek föl rumaromával, majd ezt fele-fele arányban összekeverik a valódi gesztenyepürével. A tapasztalatlanabbaknak a túlságosan rumos íz lehet árulkodó, meg az állagot jótékonyan elfedő tejszínhab – ami, ugye, az élelmiszeripar másik nagy kamuterméke.
Ha igazit szeretne, olvassa el receptünket.
A szelídgesztenye (Castanea sativa) termése nagy kalóriaértékű, fontos vitaminforrás, számos ásványi anyagot tartalmaz. A hagyományos gyógyászat több felhasználási módját ismeri: nyersen hasmenés ellen alkalmazható, sütve kimerülés, vérszegénység esetén adagolható, míg lábadozó betegeknek erősítőként, öregkorban magas tápértéke miatt adták. Keményítőben gazdag, tápértéke magas; lefagyasztva egész évben fogyasztható.
Külső kemény burkolatát és a belső bőrt nem esszük ugyan meg, de ne dobjuk ki: magas a szilíciumtartalma, és kitűnő teát készíthetünk belőle. Leveléből az asztmások főzhetnek gyógyteát, de hörghurut házi kezelésére is alkalmas. Mivel serkenti a vénás vérkeringést, visszér és aranyér ellen is hasznos.
100 gramm gesztenye átlagosan 52 g vizet, 4 g fehérjét, 2,5 zsíranyagot, 40 g amidot – káliumot, cinket, rezet, mangánt, vasat, foszfort, ként, nátriumot és kalciumot – tartalmaz. E-, B1-, B2- és B6-vitamin-forrás, de izgalmas tény, hogy a C-vitamin-tartalma szinte megegyezik a ribizliével (50 mg).
"Az egyetlen jó módszer a tapintás. Csak keményet szabad hazavinni, amelyiket össze tudjuk nyomni, már nem jó. Ha húsz százalékot veszít a páratartalmából, már megpenészedik belül, az élősködők is beköltöznek. Ezek íze értékelhetetlen” – árulta el az egyetlen hazai szelídgesztenye-faiskolát nevelő Láng Attila a titkot.
A jó gesztenye fényes, kissé olajos tapintású. Nincsenek rajta lyukak vagy repedések, a felülete sima és feszes. Szagolja meg: a dohos, rothadt, penészes szag nem helyénvaló. Vásárlás után használja fel, vagy tegye hálóban vagy vászontasakban hűvös helyre. A nejlonzacskó tilos.
A gesztenyét a lapos felével leszorítjuk, a domború felére éles (nagyon éles) késsel X alakú bemetszést vágunk. Vigyázzunk arra, hogy a penge ne menjen túl mélyre, lehetőleg csak a héjat nyissuk meg.
Egy rétegben, a bevágott résszel felfelé fektessük a sütőlapra őket. Másfél deci vizet löttyintsünk alájuk, majd lazán takarjuk be alufóliával. Nem kell túlsütni, fél óra 180 fokon elég. A héjat a meleg gesztenyéről sokkal könnyebb leválasztani. A megpucolt szemeket légmentesen záródó dobozban tárolhatjuk, a hűtőben néhány napig eláll.
A gesztenyeliszt az egyik legjobb és legfinomabb gluténmentes alapanyag. A hazai gyakorlattal szemben nemcsak édes, hanem sós ételekhez is csodás: kelkáposztával, esetleg csirkés-birsalmás csemegének is tökéletes.
Sok folyadékot képes felvenni, nem viselkedik búzalisztként, ezért közvetlenül nem okvetlen felcserélhető, bár erre is van ellenpélda: a tíztojásos tagliatelle és gnocchi gesztenyeliszttel is mennyei. Az olasz konyha amúgy is előszeretettel használja: a toscanai mazsolás-diós lepény vagy a gesztenyés desszertmézeskalács az egyik legjobb dolog, ami ezzel a ritka, de értékes növénnyel történhet.