"Az Etimológiai szótárszerint az ismeretlen eredetű kocsonya szavunk első írásos emléke 1544-ből való („Tok kosonnaban uötten harom pint eczetet” – a Nádasdy-gyűjteményből). 1793-ban Gvadányinál már disznólábakból főznek kotsonyákat..."- írja Cserna-Szabó András.
Amióta kipróbáltuk, ez tűnik az egyetlen járható útnak, a többi hideg húsleves csupán. Hiszen a kocsonya lényege a sertés, avagy ahogy Váncsa mester fogalmaz:
„a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg”
Namármost a disznó platóni ideájába hogy illik a répa? Pláne a tojás??? Jó, hogy nem tejföl...
A jó kocsonya bizony olyan, mint Charles Bronson, hogy poczok2-t idézzem. A módszert ő honosította meg nálunk, örökre meg is marad. Brutál, borostás, egyértelmű.
Ez pedig így készül:
A húsokat egy nagy lábosban annyi vízben teszem fel főni, amennyi ellepi, enyhén sózom. 1 kg húsra 1/2 fej félbevágott fokhagymát teszek és 5 szem fekete borsot. Fedőt rakok rá, és alacsony lángon alig gyöngyöztetve addig főzöm, amíg a hús leomlik a csontról (3-4 óra).
Ekkor jön a következő Váncsa-trükk, amit nagyon érdemes átvenni. A lébe dobok kilónként 2 gerezd szétnyomott fokhagymát és kicsit megforgatom.
A tetejéről sok türelemmel, nagy műgonddal, végül többé-kevésbé mégis sikertelenül eltávolítom az összes zsírt.
A húsokat kiszedem, kicsontozom, és mélytányérokba osztom szét (a befőttesüveg jó megoldás ha van kocsonyajárat a rendszerben, könnyen és biztonságosan szállítható). Felöntöm a leszűrt lével és hideg helyen - akár a hűtőszekrényben- hagyom megdermedni (egy éjszaka alatt összeáll).
Fogyasztáshoz ecetet (semmi flancosat, elég ide egyszerű almaecet) locsolok rá, sózom, és megszórom pirospaprikával.
Most, hogy mi már kinyilatkoztattunk, önök jönnek.