A szlovákoktól is tanulhatunk

Felejtsük el, hogy a karácsonyi konyha a halászléről vagy a rántott halról szól. Nyúljunk bátrabban a halhoz, ne minden évben ugyanazt együk. Sőt, mondok ennél szentségtörőbbet: vegyünk példát a szlovákokról, mert nagyon tudnak valamit.

Nem tagadom, a határon túl születtem. Cseszkó vagyok, felvidéki, csallóközi, szerdahelyi, západi – kinek mi tetszik. A lényeg azonban nem a megnevezés, hanem a hatások: a két nemzet közötti nyelvi és kulturális sávban izgalmas gasztrohatások is értek. Nekem a fast food nem hot dog vagy hamburger volt, hanem a treska, északi szomszédaink népszerű tőkehalsalátája.

Szlovákia tőkehalsaláta, azaz treska Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nagyapám beetetett

Mindenhol lehet venni: a legkisebb falusi boltban ugyanúgy ott van, mint a hipermarketek hűtőpultjában. Árulják dobozolva is, ám jobb helyeken kimérve kínálják. Ehetjük talponállókban, állomásbüfékben, munkahelyi menzákon – nem kell hozzá más, csak néhány kifli, ha lehet a klasszikus, tömött, csíkos aljú, amelyet Dubček-kiflinek becéz a nép a 68-as forradalom emberarcú szocialistaként elhíresült politikusa nyomán.

Mikor szoktam rá? Magas sem tudom, hány éves voltam. Anyai nagyapám kezét fogtam. Alacsony, szúrós bajszú ember volt, hentes és füstölőmester, aki a tréfát nem ismerte. Olyan szigorúan tudott nézni, mintha egy-egy fekete lyuk lenne szemüregében. Túl világháborún, árvízen, az átdolgozott életen már nem maradt sok türelme. Kopasz, májfoltos fejére kék micisapkát húzott, majd kézen fogott, hogy busszal vigyen haza anyámhoz. Sem előtte, sem utána nem voltam annyit együtt vele.

Szorosan átkulcsolta ujjaimat. Komáromban szálltunk át, volt idő. „Eszünk.“ – mondta. Nem kérdezte, nem kínálta, hanem kijelentette. Nem volt választási lehetőség, esélytelen lett volna vernyákolni, hogy ezt kérek, azt kérek.

Kicsit ecetes, de nagyon finom Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Emlékeznek a régi talponállók magas, vékony asztalaira? Fenn deszka, lenn, combmagasságban táskatartó lap. Mivel én csak azt értem fel, nagyapám oda tette a treskát, egy kiflit, két deci kofolát. Hogy ő mit evett, nem láttam, talán nem is érdekelt. Azzal voltam elfoglalva, mi ez a kupac előttem – még sosem voltam állomásbüfében, sosem ettem ilyet.

Azóta is imádom

Ízlett, kiflivel körbetörölgettem a tányért is – máig látom magam előtt saját mozdulatomat, előttem a porcelán tányért, rajta az arany szegélyt, a Jednota feliratot. Az én morózus nagyapám már rég nem mozgatja türelmetlenül a bajszát, de én még mindig szeretem a treskát. Rászoktatott. Ezzel nem vagyok magam.

Annak ellenére, hogy idehaza sokan sztrapacskakultuszban élnek és nem tudják vagy nem akarják kipróbálni a szlovák és cseh konyha többi remekét, meglepően sok rajongója van a majonézes tőkehalsalátának. Tudunk olyanokról, akik határ menti bevásárlóportyákat tartanak, amelynek egyik legfontosabb eleme a treska.

Atlanti tőkehal Forrás: wikipedoa

Hébe-hóba idehaza is kapható, jelenleg a Tesco is kínál importárut – aki szeretné megkóstolni, ezzel áteshet a meghatározó első alkalmon. Pár éve még egy magyar cég is kísérletezett vele, de sajnos ehetetlen volt. Kicsit úgy éreztük, hogy benne van minden, amit a Magyar Élelmiszerkönyv megenged, cserébe semmi sincs ott, ami nélkül ez a hidegtáli csemege utolérhetetlen.

Csináld magad, csak ne siess

Aki biztosra akar menni, csinálja magának; előbb-utóbb az összes keményvonalas rajongó erre áll rá, aminek egyik bizonyítéka a döbbenetes mennyiségű közkézen keringő recept. Vannak gyorsabbak, vannak lassabbak, egyikben több, másikban kevesebb az összetevő. A legutóbbi krízisemkor, mikor nem tudtam átjutni a határon egy kis treska-pótlásért, Laci Hornáček barátomat, szlovákiai séfet kértem meg, hogy adja meg saját, legendás tőkehalsalátájának receptjét. Ez sem a gyors, tízperces ételek közé tartozik, de itt nem is egy adagot készít az ember, megéri kicsit pepecselni vele, hisz ez a világ egyik legjobb remuládja.

Treska házilag? Igen!

Ne essünk kétségbe, ha nincs otthon tőkehal, hiszen egyéb fehérhúsú ragadozóhalak is megfelelők, így „nemzeti halunk” a hekk, vagyis a tengeri csacsihal is. Ha hazai viszonyokban gondolkodunk, a fenéken szemezgető, de nemes márna is tökéletes lesz. A halakat egészben fogjuk megfőzni, úgy számoljunk, hogy a 1200-1300 grammból jön össze a kilónyi filé.

Hozzávalók:

Főzőlé

300 ml ecet

3 liter víz

3 leveseskanál cukor

5 db babérlevél

1 leveseskanál mustármag

1 leveseskanál koriandermag

5 szem szegfűbors

10 szem feketebors

Remulád

500g majonéz

őrölt bors

3 db közepes méretű sárgarépa

2 nagy fej vöröshagyma

3 leveskanál mustár

150g savanyú uborka

só

Készítés

Összekeverjük a főzőlé hozzávalóit és felforraljuk. A halakat beletesszük, majd negyed órán át főzzük. Kihűlés után három napra tegyük hűtőbe – soknak tűnik, de szükséges ahhoz, hogy igazán jó íze legyen a salátának. A répákat csupán félpuhára főzzük, majd miután kihűltek, apróra vágjuk, akárcsak az uborkát. A vöröshagymával tessék megküzdeni, olyan picire metéljük, amilyenre csak lehet.

A pihentetés után finoman kiszálkázzuk a halat, majd a nagy részét villával apróra szétnyomkodjuk. Laci tippje szerint hagyjunk benne pár kisebb darabot egyben is, jót tesz az összképnek, ha nem annyira homogén a saláta. A zöldséget és a halat összekeverjük a fűszerekkel, mustárral és majonézzel – természetesen érdemes abból sem boltit használni. A treskát letakarva egy napig pihentessük a hűtőben, hogy az ízek összeérhessenek.

A világ legjobb reggelije? Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ecet, de nekem édes

Nem ez lesz az ünnepi nagyvacsora, de a Szentestét megelőző reggelre ideális, pláne, ha le tud ülni a család együtt kanalazni. Az íze ecetes, halas, krémes, ám igazán szerethető. Annak ellenére, hogy csak három kanál cukor van a főzőlében, nekem ez egy édes étel: eszembe jut róla december 24-én született nagyapám, a nekem vett treska, a szúrós szeme és a meleg tenyere a komáromi buszmegállóban.