Manapság már az is tud a kézműves sörökről, aki évi 365 napot egy bezárt sufniban tölt, fején nejlonzsákkal. A Nagy Komlóforradalom Magyarországot is elérte: az elmúlt három év szinte csak erről szólt.
Belvárosi hipszterek és házi sörfözők ejtik ajkukon áhítattal a nevet: India Pale Ale, azaz IPA. Mitől lett hirtelen ilyen népszerű, hogy az egész világ ettől hangos? Nagyra fújt lufi ez, vagy egy állócsillagot látunk?
Talán még emlékeznek a történelemórákra: a Brit Birodalom jelentős gyarmatbirodalommal rendelkezett, többek között Indiában. Az akkori körülmények között a dél-ázsiai országban lehetetlennek tartották a sörfőzést, a klíma alkalmatlan volt rá. Éppen ezért importtal oldották meg a szomjoltást – ehhez előbb nem ritkán hat hónapot kellett kibírnia a fahordóba zárt sörnek. A kirakodás, a berakodás, a kikötői várakozás, a trópusok 40 foka megviselte az italt, a legtöbbször élvezhetetlen volt, mire a gyarmati szolgálatban levőkhöz eljutott.
A pale malt, vagyis a pörkölt, kerek, gabonás ízű alap árpamaláta jellemző volt az angol sörgyártásra, igaz, komlót lényegesen kevesebbet használtak. Az első, exportcélra főzött speciális levet 1780-ra teszik, amikor a londoni Hodgson főzdében elkészült a magas komlótartalmú, keserű és a testes, bronzszínű különlegesség – nem hogy túlélte az utat, de kellemes aromájával nagy tetszést keltett Indiában.
Ezt tekintjük az IPA prototípusának. A metódust természetesen átvették a nagy cégek is, így hamarosan az új itallal megrakott vitorlások hajókáztak kelet és nyugat felé. Érdekes módon Angliában nem terjedt el annyira – ott a felsőerjesztésű sörök közül többre tartották a harmonikusabb Bitter Ale-t, a Pale Ale-t vagy a Strong Ale-t.
Hodgson October Beernek, vagyis októberi sörnek nevezte el új termékét. Az India Pale Ale nevet 1829-től ismerjük, ekkor jelent meg az ausztráliai Sydney Gazette és a New South Wales Advertiser lapok hasábjain a hirdetés, melyben minőségi és ízletes sört ígértek a központi országrészből.
A közhiedelemmel ellentétben ezek még messze nem érték el azt az alkoholszintet, mint a ma divatos IPA-k, igaz, a maradékcukor szint alacsony volt, így szállítás közben nem indult be utóerjedés. (A ma divatos, 7,5 tömegszázalék feletti alkoholtartalom az Imperial IPA vagy Double IPA-ra jellemző, ami csak a kilencvenes években kezdett elterjedni Amerikában.)
A gyarmatbirodalom összedőlése maga alá temette az IPA-t is. Szinte nyom nélkül tűnt el - az Egyesült Államok manufakturális sörfőzdéinek feltámadása hozta vissza a különleges, karakteres ízű italt, amelynek igazi robbanása a kétezres években következett be.
A tisztességes lagerek, vagyis az ászok sörök hívei lefitymálóan facebook-sörnek hívják, aminek van alapja: a kézműves főzdék robbanásában az internet és a különböző közösségi oldalak nagy szerepet játszottak. Nem csak a divathullám söpört át a világon, hanem a receptek is – szó se róla, valóban kisebb költségvetéssel, egyszerűbben lehetséges felsőerjesztésű IPA-t készíteni, mint például egy hagyományos alsóerjesztésű pilsenit.
Ezek a sörök akár több hónapig hideg pincékben érnek. Főzésükhöz a komló meg nem termékenyített nőivarú virágát használják. A lefejtés előtt szinte mindig átesnek egy pasztörizáláson, azaz 2-3 percre hetven fokra melegítik őket, így a bennük található mikroorganizmusok elpusztulnak. A végeredmény finoman kesernyés, sárga vagy aranysárga színű. Ezek legtöbbször árpából főzött sörök, mint a pilzeni vagy a bak. Az optimális fogyasztási hőmérséklet 4-6°C.
Ide soroljuk búzasöröket, valamint a legtöbb hagyományos belga és brit fajtát. Mivel az erjesztés gyors és szobahőmérsékleten zajlik, a végeredmény fűszeres, gyümölcsös jellegű – ugyan nálunk most kezdenek elterjedni, de igazából ezt tekintjük a régi stílusú főzésnek. Legjobb ízüket 10-15°C között nyújtják, csak rövid hűtést igényelnek.
Az IPA legnagyobb érdeme a szabadsága, hiszen az egyes komlófajtákkal, azok mennyiségével és az alkoholtartalommal folytatott kreatív játék izgalmas ízeket adhat ki. A keserűség és a gyümölcsös, citrusos aroma nagyban eltér a megszokott, elegáns lagerektől – nem csoda, hogy az új ízeket kereső generáció megkedvelte és nem engedi el.
Mivel már a hazai piacon is elérhetők sörös szakboltokban az IPA-k, érdemes megkóstolni őket. A nagy márkák mellett – 't Ij IPA, Brewdog Punk, Anchor, Flying Dog, Mikeller, Rouge – már magyar főzetek is kaphatók. Az Al'e Capone, Anonymus, Bitterfly, Diesel, Kelet Indiai Társaság India Pale Ale, Sötét Bunkó, Távoli Galaxis, Zip's csak néhány a kínálatból. Érdemes kóstolgatni, hisz ha nem is minden alkalomra, de néha nagyon jól tud esni egy kis indiai.