A férfi nálunk jóformán ismeretlen, találmányával azonban mindannyian találkozhattunk, ha máshol nem, a boltok polcain. Japánban és Ázsiában viszont a huszadik század egyik legnagyobb újítójának tartják – ő találta fel a rámenként ismert tradicionális tészta instant változatát, azt, amelynek variációi a tűzföldi kisbolttól a körúti abc-n át Tokió alsóig mindenütt megtalálható.
Idehaza a kínai típusú az elterjedtebb, de az eredeti, Nissin Food által gyártott Smack is minden kollégista múltjába kitörölhetetlen nyomot hagyott. Hogy lett az egyszerű ételből a világ egyik legnagyobb mennyiségben gyártott gyorskajája?
A 2007-ben, 96 éves évesen szívelégtelenségben elhunyt Ando Tajvanon született, Vu Bajfuként – textilkereskedő család sarja volt, akit a harmincas években Japánba küldtek üzletkötést tanulni. A második világháború után végleg Japánba emigrált, hogy szerencsét próbáljon. Nem sikerült elsőre, hisz még utcai zokni árusként is kénytelen volt szerencsét próbálni.
Momofuku Ando visszaemlékezéseiben leírta, hogy azokon szeretett volna segíteni, akik éhesen bolyongtak a városi utcákon, vagy edénykéjükkel hosszú sort képeztek a kifőzdék előtt. Sokak szerint a jóságos történet nem több puszta mítosznál, és felidézik, hogy csalás miatt 1948-ban és 1949-ben a börtönt is megjárta a később milliárdossá vált üzletember.
Az, hogy a rámen kínai-e vagy japán, máig nem tisztázott. Feltehetőleg a két konyha keveredésével született meg a második világháború után, igaz, akkor még exkluzív ételnek számított, hisz a tésztához való liszt nem mindenütt volt elérhető. Ahhoz, hogy mára ennyire elterjedt legyen, elég volt egy hirtelen ötlet.
Amikor Ando 1958-ban több hónap kísérletezés után feltalálta az instant tésztát, még nem voltak hasonló, percek alatt összedobható ételek. Csak egy kis forró víz kellett, amit bárki rá tudott önteni – nem csoda, hogy előbb Japánban, majd Ázsia többi országában is lendületesen elterjedt. A cége komoly felvirágozását azonban a Cup Noodle, azaz a papírcsészében előre csomagolt verzió hozta el – 1971-ben mutatta be, és ezzel az Amerikai piacon is sikert aratott. Innentől az ebédhez tényleg nem kellett más, csak egy kis forró víz.
Számtalan változata ismert, de mindben ott a tészta és a mártást adó por. Az autentikus változatok idehaza aránylag ismeretlenek, de a kínai, koreai és tajvani mutációkból egész jó a kínálat, főleg az ázsiai boltok polcain. Ando cége, a Nissin Food nagyon hamar óriásivá vált – halálakor már 300 millió dolláros éves profittal büszkélkedhetett.