„Szedjünk a spenót mellé fasírtot is, én úgy szeretem!” - mondja a hároméves a veteményeskertben a tavaszi szüretkor. A fasírt a menzák és a hétköznapi konyhák királya, lehet egyben sült, gombóc vagy rudacska, panírozott vagy sem, minden óvodás számára imádottá teszi még az utált főzeléket is. A kezdetektől létezik, az ókori kagylóstól kezdve a vagdaltokon és gombócokon át - itt olvashatnak bővebben nagyon régi magyar recepteket. Itt pedig megválaszoltuk a kérdést, hogy mi a különbség a vagdalt és a fasírt között beleértve a Larousse ételenciklopédia véleményét is.
Csakúgy, mint a túrógombócról, a fasírtról is mindenki külön, egyéni prototipikus változatot őriz az emlékeiben. A hazai emlékezet leggyakoribb ősváltozatának az egyben sült stefánia vagdalt tekinthető, ami főtt tojásokat rejt, általában rettenetesen fokhagymás vagy hagymás és körömnyi zsemledarabkák vannak benne.
Nálunk ugyanez nem egyben, hanem kis gombócokba gyúrva került a sütőbe, a kiszáradástól pedig a tetejére fektetett császárszalonna-szeletek védték meg, és kisebb verekedések alakultak ki az utolsó darabért, illetve a tepsi aljára kifojt és odasült zsír felkapargatásának jogáért. Általában krumplifőzelék kísérte, klasszikus, ecetes, babérleveles, de másnaposan, hidegen ugyanúgy szerettük, vittük hűtőtáskában a strandra is.
Alapanyagok
A hagymát apróra vágom, kevés zsiradékon puhára párolom. A zsemlét tejbe áztatom, majd alaposan kinyomkodom, és a hússal, a tojással, a langyosra hűlt, párolt hagymával és a fűszerekkel alaposan eldolgozom. Teniszlabdányi gombócokat gyúrok belőlük, sütőpapíros tepsire sorakoztatom őket. Mindegyiket bevonom vékony szalonnaszeletekkel. 180 fokos sütőben kb. 45 perc alatt sütöm meg őket. Ha ugyanezt a masszát egy hosszúkás, sütőpapírral bélelt formába teszik, és a közepébe előzőleg megfőzött tojásokat nyomnak, abból lesz a stefánia.
Még a Larousse is a maradék hús feldolgozására alkalmas ételnek képzeli el, és valóban ezt a funkciót tölti be a leggyakrabban, a maradék azonban nem feltétlenül kell, hogy hulladékot jelentsen. Jó minőségű darált húst, ha teheti, nem a hiperek hűtőpultjából vesz az ember, vákuumcsomagolásban, hanem hentesnél kéri.
Ha olyan hentese van, akiben igazán megbízik, vehet az általa pultban kínált darált húsból, de még jobban teszi, ha választ magának egy darabot és ott helyben, frissen daráltatja le. A zsírosabb húsoknak jobb íze és állaga lesz fasírt formájában is, sertésből a dagadó vagy a tarja, marhából a nyak és a szegy a legjobb részek erre a célra. Ha pulykából vagy csirkéből szeretnének fasírtot készíteni, inkább a combhúst válasszák, a mell nagyon száraz eredményt ad. A diétázók mellett gyerekek és babák is szeretik a baromfiból készült recepteket, mert puha, omlós, a húsra már távolról sem emlékeztető az állaguk, így könnyebben rághatóak.
Alapanyagok
A húst elkeverem a tojással, a fűszerekkel és a kókuszreszelékkel. Kis diónyi gombócokat formázok belőlük, kókuszreszelékbe forgatom őket, és kevés olajon, serpenyőben kisütöm.
A fent említett alapváltozatba általában párolt, apróra vágott vöröshagyma, fokhagyma, piros paprika vagy őrölt római kömény, és szárított majoranna vagy friss petrezselyem kerül. Illetve: az egyik családban így, a másikban úgy, nálunk szigorúan fehér borssal és fokhagyma nélkül, míg máshol épp fordítva. Néha extrákkal keverik a húst, például apróra vágott kaliforniai paprikával vagy reszelt sajttal, ilyenkor kevesebb fajta fűszer kerül bele.
Alapanyagok
A húst a tojással, morzsával (ez ízlés szerint kihagyható, nélküle szaftosabb lesz), hagymával és a fűszerekkel eldolgozom, majd belekeverem a reszelt sajtot is. Tenyérnyi lepényeket formázok belőle, és kevés olajon, forró serpenyőben kisütöm.
Áztatott zsemle, kenyér, vagy morzsa? És mennyi? Attól függ, milyen állagúra szeretnénk a fasírtot: a szilárdabb golyókba általában morzsát, míg a sütőben sült, puhább, szaftosabb stefániákba tejbe áztatott zsemlét szokás tenni. Szerintünk elég fél kilónként egy zsemle, de van, aki kettőt is tesz bele. Így puhább, ruganyosabb lesz a végeredmény, és némileg háttérbe szorul a hús. Fontos, hogy ne legyenek benne nagyobb, szárazon maradt darabok, ennek érdekében akár külön, villával is érdemes összetörni a puhára ázott zsemlét.
A kis golyókba gyúrt, zsemlemorzsába vagy lisztbe forgatott, majd bő olajban kisütött fasírt a zsúrok és lakodalmak kedvence volt, egy-egy szelet paradicsommal vagy uborkával fogpiszkálóra szúrva tálalták őket. A nagyobb, amorf alakú darabok büféskocsik rántott húsos zsömléi mellett sorakoztak száraz kenyérszeletek között.
Leszámítva, hogy ugyanabból a masszából készül, a végeredményt tekintve még csak nem is hasonlít a sütőben sült változatokhoz, hiszen kívül ropogós, belül - jó esetben - puha, szaftos. Mi ugyanúgy készítjük, mint a fenti, sütőben sülő fasírtot, de van, aki inkább nem tesz bele vöröshagymát, és megnöveli a fokhagyma mennyiségét, hogy az esetleg kilógó hagymadarabkák meg ne égjenek. Ha nem akarják, hogy túl olajos legyen a golyó, érdemes kis darabokat formázni, és hirtelen, forró olajban sütni, nehogy megszívják magukat a fasírtok zsiradékkal.
Az angol nyelvterületeken meatloaf, azaz húscipó néven futó étel szinte teljesen megegyezik a mi stefániánkkal, csak főtt tojás nélkül készül. A meatball (“húslabda”) pedig általában olyan húsgombócos ételt jelent, amelyben valamilyen szószban, mártásban tálalják vagy főzik a golyókat. Ezek közül a leghíresebb az amerikai húsgombócos spagetti, melyről korábban itt írtunk és egy receptet is közöltünk róla.
Ha már húsgolyókról van szó, muszáj megemlíteni a svéd bútoráruház tömegeket vonzó, napjainkban talán a stefániánál is gyakrabban fogyasztott ételét, a köttbullart, amely alapösszetevőit tekintve egy szimpla fasírt, a különbséget csak a belekevert szegfűbors, valamint a mellé tálalt barnamártás és a vörösáfonyaszósz teszik - no meg talán a lóhús. És akkor még nem is beszéltünk a világ legjobb vega fasírtjáról, a falafelről, vagy a grillen készülő darálthúsos fasírtféleségekről, a kebapról, a csevapcsicsáról és a hamburgerről - ezek mind megérnek még egy-egy külön mesét.