Összevesztek a szakértők, csatáznak a tudósok

Bár Magyarország sosem lesz akkora teanagyhatalom, mint az Egyesült Királyság, a teakedvelőket idehaza is érdekelheti az áztatási idő körül kirobbant brit nyilatkozatháború.

Hány perc?

Nálunk mindez elképzelhetetlen, hiszen Magyarországon az italok közül maximum az alkoholnak van kultusza, de brit mindennapok elfogadott eleme, ha egy köztiszteletben álló tudós nyilatkozik arról, szerinte a teát nem kevesebb és nem több mint öt percig kell áztatni. Naná, hogy ez nyilatkozatháborút von maga után.

A bátor megszólaló, Mark Miodownik a Londoni Egyetem professzora, a Királyi Intézet Karácsonyi Előadásainak (ez 1825-től működik és körülbelül olyan, mint nálunk a Mindentudás Egyeteme) előadója, illetve nukleáris laboratóriumi munkás. A felhördülést kiváltó nyilatkozata a következő volt: „Ami igazán frusztrál engem, hogy a britek azt hiszik, tudnak bármit is a teázásról. Valójában a legtöbbjük azt sem tudja, mit csinál. Rengeteg munka van azokban a leforrázott levelekben, ezért meg kell nekik adnunk a tiszteletet legalább azzal, hogy a teakészítésre elég időt szánunk”. Szerinte a teát szigorúan öt percig kell áztatni. Az öt perc alatt készült ital teának nem nevezhető.

Zöld, fekete és match tea Forrás: Zirig Árpád/Táfelspicc

Az első felháborodó a The Telegraph újságírója volt, aki szerint a kapszulás kávégépek felpörgött világában öt perc áztatás felér egy abszurd módon hosszúra nyúlt elmélyedéssel. Bill Gorman, a Tea és Főzet Társaság (korábban: Brit Tea Tanács – British Tea Council) elnöke szintén nem ért egyet Miodownik kijelentésével:

„Én mindig szkeptikus vagyok, amikor a tudósok megjelennek az étel és ital világában, majd megállapítják, mit hogyan kell helyesen enni vagy inni. Dolgoztam egy ideig az italgyártásban, és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a whisky iparát is a sznobok ölték meg… Egy csomó régimódi ember akarta megmondani a fogyasztóknak, hogyan kell gabonapárlatot inni”.

Maga Gorman bevallotta, gyakran ő maga is öt percig áztatja a teáját, sőt még tovább, amíg a „kanál meg nem áll benne”. Bár szerinte ettől a tea nem lesz jobb, vagy tudományosan helyénvalóbb – mindez személyes ízlés kérdése.

Íz vagy hatás?

Alex Proby, a Blend for Friends teaáruház tulajdonosa szerint öt perc áztatás egyrészt teljesen korrekt, másrészt a végeredmény nem lesz okvetlenül ízletes. Elmondása szerint az antioxidánsoknak legalább kilencven másodpercre van szükségük ahhoz, hogy a tealevekből kiázzanak. Tehát minél tovább áztatjuk, egészségügyi szempontból annál értékesebb lesz a végeredmény. Kérdés azonban, hogy miért isszuk a teát? Azért mert egészséges, vagy mert szeretjük az ízét?

Egy csésze tea Forrás: Kling József

Probyn rámutatott, hogy a teagyártók pontosan tudják, az átlagos felhasználók többnyire filteres teát isznak (egészen pontosan a brit teaivók 96 százaléka, ami napi 165 millió csészét jelent), és a filtert körülbelül negyven másodpercig áztatják a bögrében. A minőségre hajazó gyártók ezeket az adatokat figyelembe véve töltik meg a tasakot olyan típusú tealevéllel, amely gyorsan kiázik.

Mindenki törődjön a saját teájával

A legtöbben egyet értenek azzal, hogy a leveles teákat célszerű öt percig áztatni, de ezek a hagyományos fogyasztók mára kisebbségben vannak. A többség teafilterekkel él és nincs öt perce arra, hogy a teája tudományosan elismert módon ázzon ki csészéjében. A The Telegraph szakértője szerint Miodownik professzor nagyon okos ember, de ha egy mód van rá, mindenki törődjön a saját teájával. Messziről nézve mindenesetre érdekes, milyen érzelmeket és mennyi embert mozgatott meg az arról való nyilvános okoskodás, hogy mennyi időt várjunk a forrázás, szűrés és fogyasztás között.

George Orwell: Egy csésze jó tea (részlet)

"Mikor végignéztem a saját receptemet a csésze tökéletes teához, nem kevesebb mint tizenegy fontos pontot találtam. […] Íme az én tizenegy szabályom, amiket mind aranyszabálynak tekintek. Először is indiai vagy ceyloni teát kell használni. A kínai teáknak megvannak a maga előnyei, amit nem szabad lebecsülni manapság - gazdaságos, és tej nélkül iható – de nem túl serkentő. Nem érzi magát tőle az ember bölcsebbnek, bátrabbnak, optimistábbnak. Bárki aki a “egy csésze jó tea" kifejezést használja, mindig indiai teára gondol.

[… ] Nem ezek az egyedüli vitás pontok amik felmerülhetnek a teázással kapcsolatban, de ennyi elég lesz ahhoz, hogy megmutassák, milyen bonyolultá vált ez az egész ügy. Kialakult egy különös társadalmi etikett is a teáskanna körül (például miért számít illetlenségnek a csészealjból inni?), és sokat lehetne írni a tealevelek másodlagos felhasználásáról, mint például a jóslás, a vendégek előrejelzése, a nyulak etetése, az égések gyógyítása, és a szőnyegek seprése. Megéri figyelni arra, hogy a teáskanna fel legyen melegítve és a felhasznált víz igazán forrjon, hogy ki lehessen facsarni azt a húsz csészényi erős, jó teát, abból a két unciából, amit jól felhasználva, ki kell adjon."

A teljes szöveget itt olvashatja.

Mivel van fehérítve? Fotó: Zirig Árpád

A kriminalizált filter

Úgy tűnik, hogy igazán drámai különbség nincs az egyik vagy a másik elkészítési mód között. A régi iskola hívei szerint a filteres megoldás a szegények teája, míg a gyors teaivók szerint a másik tábor egyszerűen sznob. Ugyanez igaz az áztatási időre is.

A keményvonalas rajongók szerint a filteres teák azért nem jók, mert azokba leginkább a teagyártás melléktermékei (törmelékek) kerülnek. A gyakran hangoztatott vélemény szerint a filterben összezsúfolták a leveleket, ezért nem tudnak tökéletesen kiázni.

Van a filternek azonban egy másik vonzata is, ez pedig az összetétele. A kis tasakokat gyakran olcsó klórral fehérített papírból készítik. A klór elbontja a fa rostjai között található színes anyagokat, így mérgező vegyületek maradhatnak a filterpapírban, ami a forró vízben való áztatás során ki is oldódik. Egyes gyártók igyekeznek nem klórvegyületekkel, hanem oxigénnel, illetve ózonnal fehéríteni a teafiltereket. Nézze meg jól a dobozt, és keresse rajta a „Klórmentesen fehérített” („Bleached Chlorine free” vagy „Chlorfrei Gebleichten”) címkét!

A különböző teafajtákról írt átfogó cikkünket itt olvashatja.