Úristen, tényleg, holnap zárva vannak a boltok, és egy falat kenyér sincs otthon! A kenyér hiányának gondolata minden anyából előhív egy éhező dédnagymamát, de minimum egy kölykei táplálékáért aggódó oroszlánt, és eluralkodik rajta a pánik. Sovány, bömbölő gyerekeket és hisztis férfiakat lát maga előtt ott is, ahol nincsenek. Ha nem előrelátó és megszokta, hogy vasárnap szerzi be a reggelire vagy vacsorára valót, mindez mostantól könnyen megtörténhet vele.
Aki gyakorlott kenyérsütő, azt nem érheti baj. Most olyanokra is gondoltunk, akiknek egy átlagos vasárnapon, vagy soha az életében eszükbe nem jutna kenyeret sütni, sőt rosszul lesznek a dagasztás gondolatától is. Kifejlesztettük a lusták, türelmetlenek és feledékenyek házi kenyereit. Ezek annyira jók lettek, hogy a kovászos kenyér hívei és a profi házi pékek is boldogan visszalustulhatnak a kedvükért, senki nem fogja észrevenni, hogy kevesebbet izzadtak értük.
Ismerős? A szokásos napi telefonhívás végén dobja be anyu, hogy ugye nem felejtetted el? De. Elfelejtettem. Erre az esetre való a dagasztás nélküli kenyér, amihez elég sok idő - egy teljes éjszaka - de minimális munka és alapanyag szükséges. Liszt, víz, só, élesztő, egy tál, egy fakanál meg egy lábos. Vasárnap reggelre olyan kenyeret raknak majd az asztalra, amiért amúgy Budapest kevés kézműves pékségének egyikéig kellett volna elzarándokolniuk.
Alapanyagok
Egy nagy tál aljába öntöm a vizet, belekeverem az élesztőt és a cukrot. Beleszórom a lisztet és a sót, majd egy nagy fakanállal elkeverem, éppen csak annyira, hogy az anyagokból egy massza váljon és ne legyenek benne túl nagy száraz csomók. Letakarom, és egy éjszakára félreteszem.
Másnap vastagon belisztezett deszkára borítom, körülbelül cipót formázok belőle, és a sütőedénnyel (fedeles jénai, fazék, lábos) együtt maximumra hevítem a sütőt. Amikor felmelegedett, a forró edénybe teszem a kenyeret, lefedem és visszatolom a sütőbe. Körülbelül fél órán keresztül sütöm így, majd a fedelét leveszem, és további, nagyjából 15 percre visszateszem, míg aranyszínű nem lesz, és az alját megkopogtatva kong.
Az ebédre még gondolt, de a vasárnapi vacsoráig már nem látott el a szombati nagybevásárláskor? A sarki vegyesben csak a csomagolt stabilizátoros kenyér kapható tízszeres áron? A serpenyős receptünk sem követel több munkát az előző receptnél, viszont nem is hasonlít a hétköznapi fehér kenyérhez, sokkal jobb annál. Kicsit füstös, kívül enyhén ropogós, de belül puha, nyúlós. Annyira pedig azért nem különleges, hogy ne feküdjön szépen rá a jól megszokott kolbász.
Alapanyagok 8-10 darabhoz
Egy nagy tál aljába öntök 2 deci langyos vizet, beleteszem az élesztőt és a cukrot, elkeverem. Hozzászórom a lisztet és a sót. Fakanállal, esetleg a robotgép spirálos fejét alkalmazva elkezdem keverni. Ha nagyon morzsálódik, adok még hozzá a maradék vízből. Mikor körülbelül összeállt, hozzáadom az olívaolajat, és még néhány percig keverem, míg a tészta felülete már nem annyira fényes, tehát felvette az olajat.
Letakarom a tálat, huzatmentes helyen hagyom kb. 40 percig, míg alaposan meg nem nő. Ezt a tésztát el lehet készíteni több órával hamarabb is, ebben az esetben a hűtőben érdemes kelni hagyni, majd sütés előtt 20 perccel elővenni, kézzel kicsit átgyúrni, hogy átmelegedjen a tészta.
Egy vastag aljú serpenyőt a legnagyobb láng legnagyobb fokozatán felforrósítok, teniszlabda méretű gombócot tépek a tésztából, körülbelül fél centi vastag koronggá húzogatom-egyengetem - nem baj az sem, ha Balaton alakú lesz vagy lukas. Pedánsok persze elővehetnek egy gyúródeszkát, és szép köröket is nyújthatnak a tésztából.
A száraz, forró serpenyőben addig sütöm, míg fel nem hólyagosodik, ekkor megfordítom és további egy percig sütöm. Frissen a legjobb, de ha vékonyan lekenik mindkét oldalát olívaolajjal és alufóliába csomagolják, másnap reggel is tökéletes lesz.
A totál feledékenyek sem járnak rosszul, kevesebb időre, bár valamivel több alkari izommunkára lesz szükségük a házi búzatortilla vékonyra nyújtásához. Ezt a lepénykenyeret keleszteni sem kell, csak liszt, víz és némi zsiradék kell hozzá a kamrából, és bármit teker bele, jó lesz. Mi most rengeteg krémsajttal kentük meg és telepakoltuk füstölt sonkával, zöldségekkel. Ha klasszikus quesadillát készítene belőle, szórjon két tortilla lap közé sok sajtot, majd süsse meg melegszendvics sütőben vagy serpenyőben.
Alapanyagok 12 darabhoz
A lisztet a sóval egy nagy tálba öntöm. Hozzáadom a zsiradékot és elmorzsolom a liszttel. Beleöntök 2 dl vizet, és összegyúrom. Néhány percig kell csak gyúrni, míg ruganyos és sima felületű nem lesz, ehhez, ha kell, hozzáadom a maradék vizet.
Tizenkét gombócra osztom, és lisztezett deszkán olyan vékonyra nyújtom, amennyire csak tudom. Az az igazi, ha a tenyeremre fektetve kissé átlátszó lesz. Közepesen forró serpenyőben oldalanként egy-egy perc alatt sütöm meg őket. Akkor jó, ha barna foltok jelennek meg a felszínén.
Természetesen mi magunk, akik egyetértünk az alapelvvel, miszerint csak az nevezhető kenyérnek, amiben kovász is van, rengeteg kenyeret sütöttünk már, és azokat sem ízben, sem eltarthatóságban, sem állagban nem múlják felül a gyorsított vagy éppen lusta változatok. Aki a kezdeti sikerek után kedvet kap a komolyabb kenyerekhez, itt találja korábbi kenyereinket, péksüteményeinket, illetve a hozzájuk tartozó pontos és már sokat tesztelt recepteket.
Mindent a kenyérkovászokról, gyors és lassú változatok, melyeket elkészíthet otthon.