Ne higgye azt, hogy ez csak belvárosi hipszterek alkoholos zsúrja: a június 5-7. között tartott Főzdefeszten nyugdíjasok, középkorú házaspárok ugyanúgy kikérik a magukét – sőt, nem is kanbuli, hiszen péntek délután a környékbeli irodákból leballagó csinos lányok is korsóval a kezükben grasszáltak mosolyogva.
Ugyan a fesztivált elsősorban a hazai főzőmesterek bemutatkozásának szánják, nem csak magyarok söreiből ihatunk. Mivel nekem és még sokak számára a sör egy nagyon cseh dolog, örültem, hogy számos standon az ő söreiket kínálják – Magyarországon ritkán kóstolható ennyi féle ízű, erejű és színű sör Svejk országából.
Ne gondoljanak nagy nevekre: a cseheknél rengeteg apró cég dolgozik, zömük a munka- és eszközigényesebb alsóerjesztésű változatokat főzi – náluk ez az alap, az aranysárga, jól komlózott csemege. Idehaza a legtöbb kisebb vállalkozás a felsőerjesztésű, egyszerűbben kivitelezhető sörök mellett tette le a voksát, ami ízben és illatban is más élményt ad.
Első tippünk mégis szlovákiai: a magyar tulajdonos által vezetett, csodálatos szakmai alázattal dolgozó rozsnyói Kaltenecker tökéletes bevezető azoknak, akik szomjasan megérkeznek a platánfák alá. Többfélét kínálnak, de mi a Kras-t választottuk, ami aránylag könnyű, 4,5 százalékos szűretlen lager.
Tisztességes malátás jegyek, békésen erősödő komlós kesernyével. Szűretlensége kiemeli az aranysárga színt, ami fölött bárányfelhőként terül el a kemény hab: nem ver fejbe, de eltompítva a szomjat jó alapot ad arra, hogy higgadtan felmérjük, hogy mit igyunk ezután?
Mivel kedvelem az igazán komlós, édességet messziről is elkerülő söröket, elindultam valami igazán emberes csapolást keresni. Meg is találtam, az 5%-os Pernštejn Premium Hořký ideális választás. A pardubicei főzde morva maláta mellett komoly dózis žateci komlót tett az üstbe. Megérte: az íz tökéletes, benne van minden, amiért imádni lehet a karakteres cseh söröket.
Ha már ott támasztottam a 13-as standnál, kértem egy pohárral a Granát biorsörükből, ami annak ellenére, hogy felsőerjesztésű, kellemes, testes, hosszan tartó rozsos aromával nyugtatja a torkot. A félbarna Ale-t a Bohemia Regent főzi, alkoholtartalma barátságos, 4,2 százalék.
Külön öröm volt, hogy a pulton két kis tálkába malátát tettek, lehetett csipegetni – higgyék el, íze felülmúl bármit. Hallgassanak rám, ilyenkor ezt kell enni, nem a sós krumplichipszet.
Természetesen bűn lett volna hazamenni magyar sör kóstolása nélkül, így a miskolci székhelyű Zip’s standjához ballagtam, ami közvetlenül a hátsó kapu mellett található. A cég talán híresebb külföldön, mint idehaza: tavaly előbb Dublinból hoztak el két ezüstérmet a kézműves sörök nemzetközi versenyéről, utána az Egyesült Államokban, Kentucky-ban, a lexingtoni Alltech Commonwealth Craft Beer Cupon kaptak aranyat. Akkor egy karácsonyi sörrel nyertek, amit ide természetesen nem hoztak.
Helyette egy Hopiverzumot kértünk a csinos, nevetős pultos lánytól: a 6 %-os fekete IPA jó választás volt, hiszen sok hazai India Pale Ale-lel szemben nem a gyümölcsös mosogatólé dominált benne, hanem diszkrét fenyőíz, visszafogott citrusosság, amit trükkösen betakart a csokis jegyeket mutató komló. Az első kortynál feltűnik a sűrűsége: óvatosan igyuk, mert erős, ütős, hamar megcsapja azt, aki nagyon rástartol a városligeti napon.
Érdemes eszegetni is, hiszen rengeteg büféskocsi parkol a sörkimérések között. Pestiesen manapság mindent foodtrucknak hívnak, bár ez lassan kezd annyira fárasztó lenni, mint a kézművesség ragozása a sörök között. A duzzogáson túl viszont jó volt az ételfelhozatal: mi a Befalo Bill óriási, mozdony méretű, matt fekete utánfutóra telepített BBQ-jához álltunk be – az átsült sertés megadóan vetette bele magát a gyomromban keveredő sörtengerbe.
Hazafelé még muszáj volt megfékezni: megláttam a kedvenc cseh márkámat, a Lobkowiczot. Elgyengültem, hiszen a csodálatos komló-maláta harmóniát mutató világos az egyik legjobb dolog, amit csak megvehetünk kinn. Éreztem, hogy ezzel a fél literrel már egy óriási szunyókálást készítek elő, de nem férfi az, aki elfut a sör elől.
Ha kimennek a Főzdefesztre, átlagosan 7-800 forinttal számoljanak korsónként. Van olcsóbb, van drágább is, de így legalább meg tudják saccolni, mennyit kell a digitális kártyára feltölteni. Ha nem akarnak megcsúszott bel- és külföldi ifjak tivornyájában aktívan részt venni, menjenek még délután, biztos nem lesz még akkora zsúfoltság. Jó sörözést, egészségükre!