Megkóstoltuk az év fagylaltját. Tökéletes!

A pátyi Caffé Trevi, a cukrászda, ami megnyerte a 2015-ös év fagyija díjat.

A forró délutánon együtt kígyózunk kifelé a városból a többi autóssal. A lehúzott ablakon beszökik az aszfalt melege: semmit sem kívánunk jobban, mint hogy megkóstoljuk végre az Opera Royalt, a pátyi Caffé Trevi által készített Év fagylaltját.

A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete immár 17. alkalommal rendezte meg a viadalt. A helyszín a soltvadkerti Szent Korona Cukrászda volt – a szabadon választott fagylalt kézműves kategóriájában Mányoki Krisztián alkotása győzött. Naná, hogy autóba vágódtunk, és elmentünk megkóstolni.

Iskola utca, Páty: a név nem véletlen, hátizsákos, rövidnadrágos kiskölykök bóklásznak a járdán, kezükben apró csörög. Hirtelen magamat látom, ahogy évtizedekkel ezelőtt próbáltam édességre váltani zsebpénzem maradékait. Vannak dolgok, amelyek nem változnak – most is ugyanúgy kívántam a hűs krémet. Vajon lesz olyan jó, mint a hirtelen óriásira nőtt hírneve?

A pátyi Caffé Trevi, a cukrászda, ami megnyerte a 2015-ös év fagyija díjat Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Először voltunk a versenyen, igaz, már tavaly is gondolkodtunk rajta – lehet, hogy pont ez a plusz tizenkét hónap kellett a győzelemhez, hiszen így az ízen két évig dolgozhattunk összesen.” – árulta el Mohácsy Tünde üzletvezető.

Miközben várunk a kehelyre, megtudtuk az izgalmas plusz információt, hogy az Opera Royal nevét egy süteményük adta, amely cukrászdájuk egyik legnépszerűbbje. „Férjem bátyja cukrász, egyik külföldi útjáról hozta a receptet – amikor 2008-ban megnyitottunk, ezt kaptuk ajándékba. Sikeres is lett, örömmel mondhatom, a pátyiak kedvelik. Ez alapján készült a díjnyertes fagylalt. Igyekeztünk ugyanazt az ízt átörökíteni: belga étcsoki, fehér csoki, mogyorós praliné és ostya van benne.”

Mohácsy Tünde üzletvezető, Mohácsy István ügyvezető és Mányoki Krisztián cukrász Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mintha csak egy pont érkezne a mondat végére, asztalunknál terem a fagylalt és mellette testvére, az említett sütemény. Vajon tényleg hasonló az ízűk? Kíváncsian kanalaztunk, néztünk jobbra és balra:

a két Opera Royal tökéletesen kiegészíti egymást.

Egyik íze sem túl kontrasztos, az ízek lágy harmóniában, édes szerelemben feküdnek össze. A csokiban ott a mogyoró lágysága, de ugyanez az egység a sütiben is megvan. Mindkettő hibátlan külön-külön is, de együtt a nyári torkosság csodáját jelentik. Elveszünk.

A két Opera Royal egymás mellett Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Baráti körünk tesztelte, az ő véleményük alapján finomítgattuk – külön öröm, hogy még azok is kedvelik, akik amúgy nem a csokis ízeket preferálják. Kis lépésekben alakítottuk a tejszínes alapú főzött fagylaltot, de a verseny eredményei alapján úgy tűnik, sikerrel. Páty zárt közösség, nem a turisták járnak hozzánk. Igazi törzsvendéges hely vagyunk – ez jó, mert nem engedi meg, hogy eltérjünk a minőségtől.” – teszi hozzá az üzletvezető.

A jobbomon ülő cukrász, Mányoki Krisztián elégedetten figyeli, hogy tűnik el az alkotása. Kérdésünkre megsúgja: „Minden fagylaltunk saját recept, azok az általános, népszerű ízek is, amelyeket mindenhol megtalálhatunk.”

Sok gyerek jár a Trevibe Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mohácsy Tünde láthatóan büszke cukrászdájának sikerére: „Éppen ma hívott minket a cukrászok ipartestülete, hogy a tagok, a szűk szakma számára tegyük elérhetővé az Opera Royal készítési módszerét – természetesen ezt megtesszük, igaz,

ez nem egyszerű recept, nem fogják mindenhol készíteni.

A verseny szakmai zsűrijének elnöke Csuta Zsolt csákvári mestercukrász volt, a társadalmi zsűri tagjai pedig Ákos, Cseh László úszó, Lehoczki Ferenc polgármester, Frittmann István borász és Liptai Claudia voltak. A Caffé Trevi ügyvezetője, Mohácsy István szerint „a soltvadkerti cukrászda megfelelő hely volt ehhez. Tágas és nagyon barátságosak, minden szakmai segítséget megadtak ahhoz, hogy ott helyben elkészítsünk az Opera Royalt. Mivel a fagylaltok elolvadnak, majdnem mindenki helyben, frissen állította elő; egész nap ment a munka a konyhában, estig tartott a kóstolás. Nem úgy mentünk oda, hogy na, most győzni fogunk, de bíztunk munkánkban – örülök, hogy mások is úgy gondolták, hogy ez a két év nem volt hiábavaló.”

Megkóstoltuk, szeretjük Fotó: Szabó Gábor - Origo

A hűtőpulthoz gyors ritmusban érkeznek a vendégek. Már mindenki tudja, hogy a Caffé Trevinél készül az Év fagylaltja, a pulton is ott egy kisebb meg egy nagy vándorserleg. A tucatnyi íz ellenére, most mindenki az aranyat jelentő Opera Royalra kíváncsi. „Van, hogy éjjel nem tudok elaludni, vagy felébredek, és reggel már kész ötlettel jövök Krisztiánhoz, aki nem csak egy cukrász, hanem barát is – közösen folytatjuk az agyalást, az ízek tervezését. Ezek eredménye itt van mögöttünk a pultban. Mi szeretjük ezt a munkát, és azt hiszem, értékelik a vendégeink is. Most hatalmas az érdeklődés, mindenki jön megkóstolni. Előbb a polgármesterünk volt itt, ő is kíváncsi volt, de sajtó és a tévések mellett jönnek sorban a pátyiak – magukénak érzik a sikerünket.

Nekem ez maga a csoda, melegséggel tölt el.”

A mosolygós cukrász kínál minket egy újabb adaggal, de nincs már benn hely. Mesél hát, mi meg a fagylalt helyett olvadunk, kényelmesen hátradőlve a székben: „Én a hagyományos ízeket kedvelem. Fontos hogy fennmaradjanak, igaz, folyamatosan próbálom mindent tökéletesíteni. Ehhez a szakmához türelem és kreativitás kell, nem csak a pultba odarakott színes fagyi, hogy valami legyen, amit tölcsérbe pakolhatunk.

Az édesség nem csak a gyomornak szól, muszáj, hogy beletegyünk a szívünket.”